Satyrblog

Ünnepekre, ünnep utánra vidítsuk magunkat Sir Philip Sidney I. szonettjének magyarításával. Ha valaki ismer "hivatalos" magyar fordítást, kérem, ossza meg velünk.

Hivatalosat eddig nem találtunk, de a szokott asztaltársaság eddig három amatőr megoldást prezentált: az első szerzője mB, a másodiké Lobra, a harmadiké wormblad.

Loving in truth, and fain my love in verse to show,
That thee dear She might take some pleasure of my pain:
Pleasure might cause her read, reading might make her know,
Knowledge might pity win, and pity grace obtain.

I sought fit words, to paint the blakest face of woe,
Studying invention fine, her wits to entertain,
Or turning others' leaves, to see if thence would flow
Some fresh and fruitful shower upon my sunburnt brain.

But words came halting out, wanting Invention's stay,
Invention, Nature's child, fled stepdame Study's blows;
And others' feet still seem'd but strangers in my way;

Thus great with child to speak, and helpless in my throes,
Biting my trouand pen, beating myself for spite,
"Fool", said my Muse to me, "look in thy heart and write!"

Átadom a szót mB-nek, aki beküldte szíves megvitatásra:

Lefordítottam egy Suzanne Vega dalt, talán többen is ismeritek - nagyon fontos benne a ritmus, és a nagyon egyszerű szóhasználat meg a nagyon tényszerű közlés. Ha lennének észrevételek, nagyon örülnék! A szöveg alább látható.

A dal meghallgatásához javasoljuk a "vega tom's diner" beírását a böngészőbe.

Van itt egy ideiglenes verzió (Lobra), amelyben csak néhány szó van megváltoztatva a ritmus valamivel pontosabb illeszkedése érdekében.

Egy közismertnek hangzó szöveg, Edmund Spenser LXXV. szonettjének újrafordítása a kihívás. A megítélés persze szubjektív, de talán sem ez (mB), sem ez (wormblad), sem ez (Lobra) a verzió nem vall szégyent a "profi" fordítással összemérve.

One day I wrote her name upon the strand,
But came the waves and washed it away;
Again I wrote it with a second hand,
But came the tide, and made my pains his prey.

Vain man, said she, that doest in vain essay
A mortal thing so to immortalize,
For I myself shall like to this decay,
And eak my name wiped out likewise.

Not so (quoth I), let baser things devise
To die in dust, but you shall live by fame:
My verse your virtues rare shall eternize,

And in the heavens write your glorious name.
Where whenas Death shall all the world subdue,
Our love shall live, and later life renew.

A szonett leginkább Szabó Lőrinc átültetésében válhatott ismertté, amely alább látható:

Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
leírtam újra minden betűjét,
de jött a dagály s munkám eltörölte.

Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve
a lány - megfogni a pillanatot,
hisz magam is így omlok egykor össze
és nevemmel együtt elpusztulok.

Tévedsz! - feleltem: - híred élni fog,
ami porba hal, az csak földi lom,
szépséged a dalaimban lobog

s dicső neved a mennybe fölírom.
S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,
örökké él s örökké megujul.

Egy könnyű kis vasárnapi fejtörő sorjázik alább. A Nyájas Olvasónak ne szegje kedvét, ha első olvasásra némi káoszt észlel. Ne adja fel, van megoldás!

Nap sugároz meleg fényt szét,
csorgatja a tavasz mézét,
lenge szellő fú a tájra,
ablakaim sarkig tárva,
árnyékkal a fény viháncol,
napsugárban porszem táncol,
nárciszillat nyugtatást hoz,
ihletet egy balladához.

Széllökés jön, futva támad,
megborzolja balladámat,
sorok között dúlva néz szét,
kettévágja fagyos késként,
majd pörögve és forogva
rátámad a félsorokra,
fölküldi a föllegekbe,
összevissza hullanak le.

Darabjait szóképlet lesz,
helyre raknám rossz kezdethez.
A soraim számozottak,
sorkezdetek nem mozognak,
variálni összesöpröm,
csak a kevert őket rögtön.
Értelmetlen velük nem kell,
ha kapcsolom sorvégekkel.

Rakosgatom, alakul a
párosul-e molekula
hisz belőlük fontos eszme,
két félsornyi kárba veszne.
Van a műben próbálgatom,
sajnálnám, ha két-két atom,
Robbanhatna, mint az aknák,
ha logikus rendbe raknák!

Köszöntsük a tavaszt egy könnyű kis etüddel, ugyan rázzuk mán ki a kisujjunkból Sir Philip Sidney XXXI. szonettjének amatőr magyar fordítását. A jelző nem fejez ki minőséget, elég ehhez elolvasni Szabó Lőrinc alábbi "profi" fordítását. 

Bírálja el a Nyájas Olvasó, vajon felér-e ez (wormblad) vagy ez (mB) vagy ez (Lobra) a verzió a "profi" fordítással. Bónuszként pedig itt látható mistinguett némileg lazább nyelvezetű, de formáját tekintve korrekt verziója.

With how sad steps, O Moon! thou climb'st the skies!
How silently, and with how won a face!
What! Maybe, even in heavenly place
That busy archer his sharp arrows tries?

Sure, if that long-with-love-acquainted eyes
Can judge of love, thou feel'st a lover's case;
I read it in thy looks; thy languish'd grace,
To me that feel the like, thy state describes.

Then, even of fellowship, O Moon, tell me,
Is constant love deem'd there but want of wit?
Are beauties there as proud, as here they be?

Do they above love to be loved, and yet
Those lovers scorn whom that love doth possess?
Do they call virtue their ungratefulness?

Kemény dió! Ilyennel még, ha jól tudom, nem próbálkoztunk: egy magyar nyelvű dalszöveget kellene idegen nyelvre fordítani. A szerzők: Presser Gábor és Sztevanovity Dusán, az előadók: Malek Andrea, Karácsony János és Presser Gábor. A dal meghallgatható: http://video.miner.hu/v/75593b3a290d9936b43b9583ba8b9559

Javítási ötleteket, észrevételeket kérünk két előzetes verzióhoz: ehhez (mB) és ehhez (Lobra).

A villamos kettőt csöngetett

A villamos kettőt csöngetett és elhúzott veled,
S az elhagyott sziget csak egy megálló volt neked.
S a fényképész a bolt előtt mereng:
Pár esküvői kép, pár mosoly kéne még,
De ma senki nem nevet.

Néha túl szép lett volna,
Amit a nagy szavak dörögve tiltanak.
Féltünk, vártunk,
A pillanat így marad el.

A villamos kettőt csöngetett,
És egy jutott neked, és egy jutott neked,
S ez így nem jó senkinek.
A fényképész sok-sok fényt szeret,
Hát szétnéz megvetőn,
S a lehúzott redőny minden képet eltemet.

A villamos kettőt csöngetett.
Csak indult, s így üzent.
És úgysem értik meg, csak az eltévedt szívek.
S a fényképész az el sem kattant képpel mit tehet?
Már laborálná, már retusálná,
de itt senki, senki, senki, senki, senki nem fizet.

A villamos kettőt csöngetett,
S a kockakő felett még ott keringenek
Ó, az eldobált jegyek.

Átadom a szót a beküldő mB-nek:

Egy szép dal – én ezzel a lemezzel ismertem meg Jack Johnsont, és mindig meglepődöm, hogy ilyen visszafogottsággal, ilyen kevés eszközzel ilyen erős dalokat lehet még 2008-ban is írni – és ezzel stadionokat is meg tud tölteni. Nem tudom ez-e a legjobban fordítás után kiáltó dala, én ennek figyeltem jobban oda a szövegére.

A szám amúgy elvileg egy sablonos és lerágott témáról szól, viszont nagyon egyenesen, szépen: szép a dal, szép a szöveg ritmusa, lüktetése, és a végén kissé visszafordítja a "beszélés" irányát. További részleteket találtok az első néhány kommentben.

A beküldő mB adott egy linket a lemezváltozathoz:
www.youtube.com/watch?v=66jpwLSxZrw és egy másik linket egy koncertváltozathoz (ennek az eleje, sajnos, lemaradt): www.youtube.com/watch?v=E0U2U8-EvAw.

Egy-egy előzetes verzió olvasható itt (mB) és itt (Lobra).

Cookie Jar
(On and On, 2003)

A zongoraversenyeket nagy kiszáradt tavak tükörsima medrében bonyolítják le, a hangversenyzongorák felhajtott fedele vitorlaként szolgál. A pedálokkal a zongorafedél hajlásszöge és a keréktengelyek forgásszöge vezérelhető. Speciális összetételű homoklepergető zsírokkal kenik meg a kerékcsapágyakat. A versenypályát ma már természetesen a legkorszerűbb infrastrukturális kellékek teszik teljessé.

A lóversenyhez hasonlóan, cingár törpe virtuózok ülnek a forgatható zongoraszékeken, illetve az utánfutókban. Ezzel már elárultuk, hogy kétfajta zongoraverseny létezik: az egyikben a zsoké zongoraszéken ülve irányítja és ostorozza az instrumentumot, ez az Ütögető, a másikban a zongora mögé egy kis kétkerekű homokfutót csatlakoztatnak, abban ül a hajtóművész. Ennek a verziónak a legtalálóbb elnevezésére közvéleménykutatást bonyolítottak le, a nyertes név a Gallup lett. A zongorák gördülési stílusa mindkettőben szabadon megválasztható.

A zongoraversenynek két szakága van; az egyikben azon versenyeznek, hogy ki tudja gyorsabban betolni a zongorát a koncertterembe, a másik pedig az, hogy ki tudja gyorsabban lejátszani az adott darabot. Pár éve rendeznek összetett versenyt is, itt értelemszerűen a koncertterembe előbb beérkező versenyző korábban elkezdheti lejátszani a darabot, de néha a gyorsabb kezű a vége előtt még azért be tudja hozni.
Szinte látom magam előtt a zsibongó versenypályát. A hangszórókból lágyan szól az „Ebony and Ivory”. Megtörtént a virtuózok mérlegelése, egyes zongorákra túlsúlyt helyeznek, egy jól kézre álló sapkát, amelynek speciális neve van: Handy Cap. A nézők előtt körbevezetik a benevezett, rajtszámmal ellátott zongorákat. A trénerek még elvégzik az utolsó simításokat a versenyzőkön: itt egy kétvonalas fisz húron kell húzni harminc fokot, amott egy basszus geszt kell tizenöt fokkal lejjebb ereszteni. A küllem sem közömbös: szarvasbőr kendőkkel polírozzák a zongorafedeleket.

A pénztáraknál tolongás, már meghirdették az első futamot, beavatott szájak titkos tippeket súgnak mohó fülekbe, tétre, helyre, befutóra. Bukmékerek csak a számukra érthető kézjelzésekkel váltanak információt egymással, röptében frissítve az aktuális opuszokat. A lelátón olvasgatják a Partiturf tippújságot. Egy idősebb úr egy kiskamasz leányzót kalauzol a pénztárhoz, és súgja neki: próbáld meg picim, szűz kéz ugyebár - mire a leányka kesztyűt húz.

A zongoraverseny nem olcsó mulatság: csak tőkések vehetnek részt benne. A páncéltőkések stabilabbak, a fatőkések viszont könnyebbek.

A hétköznapok korántsem ennyire látványosak a Nemzeti Zenedében. Minden zongorának saját boxa van, a sarokban a speciális takarmányként felhalmozott kottapapír-bálák, horganyozott vödrökben bútorlakk van bekészítve; se nem túl fagyos, se nem túl poshadt. Nemrég érkezett az állományba egy afrikai példány: az ő klaviatúráján az egész hangok feketék, a félhangok fehérek. Az instrumentumokat naponta meg kell dolgoztatni, szerződtetett segédvirtuózok skálázgatnak a billentyűkön.

A versenyek izgalmában néha bizony tragédiák is történnek: ha egy zongora látványosan botlik, vagy egy másik a lábára hág, akkor annyira lesántulhat, hogy a leghumánusabb módon kell átsegíteni őt a másvilágra: motoros fűrésszel hasogatják miszlikekre, persze csak egy altatódal-injekció után.

Történnek persze – ha jóval ritkábban is – igazi csodák is ebben a világban. Amikor alig valamivel több mint két évvel ezelőtt a világra pottyant a kis pianínó, mindössze harminchat kiló súllyal és hat és fél oktáv hosszal, ugyanolyan esetlen nyakigláb volt, mint társai. Farfekvéssel született, kerekei még nem voltak, a majdani pedáloknak is még csak a korcs kezdeményei kandikáltak ki. Vérvonala miatt azonban volt esélye figyelemre méltó karrier befutására. Évjáratának megfelelően az Overture nevet kapta. A póni-pianínók versenyszámának bevezetése azonban egyelőre sajnos még várat magára…

Sajnos, nem testi valóságában, hanem - közkívánatra - egy vonzó feladat formájában. Az amerikai legenda először itt merült fel, majd több kommentelő közös produkciójaként egy ballada formájában dolgoztuk fel itt. Most a vállalkozókat a ballada angol nyelvű verziójának elkészítésére kérjük fel, akár egyéni mű, akár együttműködés formájában; akár megtatrva, akár elvetve a szigorú tartalmat és/vagy a formát.

Ez a link Lobra verziójához vezet, itt lehet elolvasni Franci változatát, itt pedig TH verziója látható. Az "alkotók" minden jobbító észrevételt tisztelettel fogadnak, ahogy várjuk további amatőr műfordítók megoldásait is. Egymás verzióiból korlátlanul lehet lopni meríteni.

Műsoron kívül készül két német nyelvű változat is: ezt wormblad készítette, és itt látható Lobráé.

És végül egy bónusz - kizárólag ínyenceknek...

A januári utolsó hétvégén a leggólgazdagabb Bundesliga-mérkőzésen a Borussia Mönchengladbach fogadta a hetek óta gyengélkedő Werder Brement. A házigazda gyorsan elhúzott 3-0-ra, majd még három gól esett felváltva az első félidőben, 4-2-vel vonultak szünetre. Az általam vitatott esemény (a hivatalos Bundesliga weboldal nem említette) röviddel a meccs vége előtt játszódott le.

A Borussia kapusa hatalmas lendülettel futott ki oldalra, felugrott, és legalább fél méterrel az alapvonalon túl elütötte a Werder csatárát. A labda játékban volt. A játékvezető büntetőt ítélt, amivel szerintem hibázott: a játéktéren kívül szabálytalanság nem, csak sportszerűtlenség követhető el, a szankció pedig ennek megfelelően nem szabadrúgás vagy büntető, hanem fegyelmi büntetés (sárga vagy piros lap).

Ez pontosan az az eset, amely megfelel a játékvezetői műhiba definíciójának: a játékvezető helyesen észleli a történteket, de az írott szabálynak ellentmondó döntést hoz. Ebben az esetben a büntetővel sújtott csapat megnyerte a márkőzést, aligha várható tehát, hogy óvással él.

A kórusmű utolsónak tervezett darabja, ismeretlen angol költő "Deo Gracias" című versére

Deo gracias!  [Thanks be to God!]
Adam lay i-bounden,
bounden in a bond
Four thousand winter
thought he not to long.

Deo gracias!
And all was for an appil,
an appil that he tok,
As clerkes finden
written in their book.

Deo gracias!
Ne had the appil take ben,
The appil take ben,
Ne hadde never our lady
a ben hevene quene.

Blessed be the time
That appil take was.
Therefore we moun singen
Deo gracias! 

Robert Soutwell "This Little Babe" című verse képezte az alapját a kórusmű ezen darabjának, a nyelvezete érezhetően korszerűbb a korábbiakénál.

This little Babe so few days old,
Is come to rifle Satan’s fold;
All hell doth at his presence quake,
Though he himself for cold do shake;
For in this weak unarmed wise
The gates of hell he will surprise.

With tears he fights and wins the field,
His naked breast stands for a shield.
His battering shot are babish cries,
His arrows looks of weeping eyes,
His martial ensigns Cold and Need,
And feeble Flesh his warrior’s steed.

His camp is pitched in a stall,
His bulwark but a broken wall;
The crib his trench, haystalks his stakes;
Of shepherds he his muster makes;
And thus, as sure his foe to wound,
The angels’ trumps alarum sound.

My soul with Christ join thou in fight;
Stick to the tents that he hath pight.
Within his crib is surest ward;
This little Babe will be thy guard.
If thou wilt foil thy foes with joy,
Then flit not from this heavenly Boy.

A sorozat negyedik darabja, a Wedderburn fivérek "Balulalow" című versikéjére.

O my deare hert, young Jesu sweit,
Prepare thy creddil in my spreit,
And I sall rock thee to my hert,
And never mair from thee depart.

But I sall praise thee evermoir
with sanges sweit unto thy gloir;
The knees of my hert sall I bow,
And sing that richt Balulalow.

Folytatjuk a sorozatot. Ezúttal egy ismeretlen angol költő "There is no Rose" című verse a téma, amelyre a karácsonyi kórusmű harmadik darabja íródott.

There is no rose of such vertu
As is the rose that bare Jesu.
Alleluia.

For in this rose conteined was
Heaven and earth in litel space,
Res miranda. [Marvelous thing.]

By that rose we may well see
There be one God in persons three,
Pares forma. [Equal in nature.]

The aungels sungen the shepherds to
Gloria in excelsis Deo,
Gaudeamus. [Let us rejoice.] 

Leave we all this werldly merth
And follow we this joyous birth,
Transeamus. [Let us pass over.]

Sziasztok, a nickem GyMate. A most beküldött „alkotás” nem egy művészi, szépirodalmi, mélyenszántó stb. pályamű, hanem Barney Stinson dalának saját készítésű fordítása. Az „Így jártam anyátokkal” 100. epizódjában az egyik főszereplő, Barney, dalra fakad hőn szeretett öltönyeiről, és ha az epizód nem is, a dal megfogott, és hát lefordítottam. Itt egy link a betéthez: https://www.youtube.com/watch?v=VFYn1hCtjzg Az ütemhangsúly, ajakkerekítés, szótagszám nem mindig jön ki (apró gyermekbetegségek...), de legalább értelemtükröző a megoldás.

Az eredeti dalszöveg GyMate fordítádával együtt itt látható.

Testvérblogunk, a http://leiterjakab.blog.hu oldalán megismert mB kérésének teszek eleget: Frank Zappa életművéből lefordított több tucat dalszöveget, közülük teszek közzé egyet most. Arra kér minket, hogy ha van kedvünk, tegyük meg észrevételeinket a külső szemlélő szempontjából. Itt most tehát nem konkurens fordítás készítése a kérés, hanem a kritikus szerepébe kellene belebújni. Ha a dolog megragadja bárkinek a fantáziáját, akkor sorozattá válhat, és megbeszéljük a folytatás legcélszerűbb módját. A szám hanganyaga a cím alapján minden bizonnyal megtalálható.

Valamit nem értek – nem politikai, hanem tisztán logikai szempontból. Szerte-széjjel a médiában egymást érik azok a műsorok, amelyekben hetedhét-hírhedt szakértők jósolnak, jövendölnek, tudományos becsléseket tesznek, boncolgatják a közeljövőt: a Fidesz és vezére így-meg-úgy fog majd kormányozni, ilyen-meg-olyan törvényekkel bombázza majd szét a demokráciát, hiszen emlékszünk, mit csináltak a nekik jutó eddigi négy évben, és halljuk, hogyan beszélnek most.

A racionális ember szerintem nem siránkozik az elkerülhetetlen fölött, hanem:

• legjobb tudása szerint igyekszik rá úgy felkészülni, hogy közben a lehető legtöbbet tart meg a saját alapelveiből, értékrendjéből;
• sajnálom, de ez a véleményem: tartózkodik az antihatékony aláírás-kampányoktól, fáklyásmenetektől, ideológiai piknikektől stb.;
• nagyvonalúan megadja a hatalomra kerülőknek azt az esélyt, hogy minden előzményt elfelejtve megkezdhessék a mindennapos kormányzást – hátha, akár a felismert külső kényszerek hatása alatt, váratlanul jó irányba fordulnak a dolgok.

Folytatódik a sorozat a "Wolcum Yole" című darabbal:  

Wolcum be thou hevene king,
Wolcum Yole!
Wolcum, born in one morning,
Wolcum for whom wesall sing!

Wolcum be ye Stevene and Jon,
Wolcum innocentes every one,
Wolcum Thomas marter one.

Wolcum be ye good Newe Yere,
Wolcum, Twelfthe Day both in fere,
Wolcum, seintes lefe and dere,
Wolcum Yole!

Candelmesse,
Quene of bliss,
Wolcum bothe to more and lesse.

Wolcum be ye that are here,
Wolcum, wolcum, make good cheer.
Wolcum alle another yere.
Wolcum!

Ezzel a bejegyzéssel egy sorozat indul el. Franci1969 javasolta a kórusuk repertoárján szereplő hat részlet magyarítását, amelynek szövegeit általában középkori brit költők írták. Az első mindjárt kivétel, mert az eredeti nyelve latin, de megadjuk az angol nyersfordítását is. Fontos tudnivaló, hogy nem énekszövegeket kell alkotni, hanem a magyar nyelvű szövegeket kinyomtatva kapja majd meg a kórusművet hallgató közönség.

Hodie Christus natus est:
hodie Salvator apparuit:
hodie in terra canunt angeli:
laetantur archangeli:
hodie exsultant justi dicentes:
gloria in excelsis Deo. Alleluia!

           Today Christ is born;
           today the Savior has appeared.
           Today the angels sing on earth;
           the archangels rejoice.
           Today the righteous exult, saying:
           Glory to God on high! Alleluia! 

Ennek a feladatnak a forrása Archie blogja http://eztforditsdle.blogspot.com/; egy ottani beküldés foglalkozik Lord Alfred Tennyson alábbi, "Crossing the Bar" című költeményével. Az eredeti verset követően három amatőr kommentelő egy-egy verziója látható.

Sunset and evening star,
And one clear call for me!
And may there be no moaning of the bar,
When I put out to sea,

But such a tide as moving seems asleep,
Too full for sound and foam,
When that which drew from out the boundless deep
Turns again home.

Twilight and evening bell,
And after that the dark!
And may there be no sadness of farewell,
When I embark;

For tho' from out our bourne of Time and Place
The flood may bear me far,
I hope to see my Pilot face to face
When I have crost the bar.

Franci1969:

Hajnali csillag esteli égen,
Szólít a messzeség!
Vad tajtékok játéka ne légyen
Hajóm, ha útra kél.

A dagály, mely értem jön, legyen gyors,
Erős: habot, hullámot ne vessen,
S mit egykoron a mélyből felhozott,
Tenger mélyére visszavezessen.

Szürkületi szép harangszó
Kövesse sűrű éj!
Búcsúm legyen vigasztaló
Ha elhajózom én;

Mert bár időt, s teret megkerülök
A végtelen áramlat elsodor,
Hiszem, hogy az Úrral szembesülök
Midőn ez öblöt végleg elhagyom.

wormblad:

Felkelt az esti csillag,
Hív a távol biztatón.
Talán nem állja utamat homokpad,
Ha elindítom hajóm.

Békésnek tűnik, ám erős a dagály,
A gáton átemelhet,
Ami egykor a nyugodt mélyből felszállt,
Most visszatérhet.

Már közel jár, harang szól,
S érkezik a sötét éj,
De nincs miért siratni a búcsúzót,
Hiszen hazatér.

Ha Tér és Idő korlátján átlépek,
Jön az ár, s visz sebesen.
Csak kalauzom szemébe nézhessek,
Ha a túlpartra értem.

Lobra:

Naplemente, csillagfény,
Hívó égi hang támad,
Ne nyögj, zátony, ha a horgonyt felszedvén
Vízre löktem bárkámat.

Lomhán mozgó, néma dagály hulláma
Taréj nélkül partot ér.
Eltemet a feneketlen gyomrába,
Ha a mélybe visszatér.

Harangzúgás, alkonyat,
Aztán csak a sötétség.
Ne könnyezze senki meg a búcsúmat,
Mikor útnak erednék.

Tér és Idő forrásától örvénylő
Tengerár bár elsodor,
Révészemmel, ha a végső perc eljő,
Szembenéznék bármikor.

Sokadszorra próbálom meg elhelyezni ezt a nyúlfarknyi opuszt, magyarítás céljából. Most más módon írtam meg. Sok sikert minden próbálkozónak.

Fair is the Rose, yet fades with heat and cold,
Sweet are the Violets, yet soon grow old.
The Lily's white, yet in one day 'tis done.
White is the Snow, yet melts against the Sun.
So white, so sweet was my fair Mistress' face,
Yet altered quite in one short hour's space.
So short-lit beauty a vain glass doth borrow,
Breathing delight to-day, but none tomorrow.

Az alábbi rögtönzést az akkor középiskolás fiammal együtt rögzítettük. A blog minden kedves olvasójának ezzel kívánunk sikeres új évet.

Silvester ist angekommen:
Wendedatum für die Frommen,
denn die Erde legte wieder
eine volle Runde nieder.

Sieben Tage, neue Fest,
Weihnachtsbäume stehn noch fest;
kräftig ist das Stamm und glatt,
kein einziges Nadelblatt!

Seufzt ein Kühlschrank überlastet:
„Kann nicht weiter! So ein Gaztett!
Rund um Jahre leer und nackt,
plötzlich luftdicht angepackt!”

Tschüß dich, Altjahr, bist vorbei,
fang an, neue Schlagerei!
Den Beginn des Neujahrs merken
Funken in den Feuerwerken.

Schreit ein Junge, stirbt von Durst.
„Maul halten, fress dein Wurst!”
Schwimmt im Weinglas ein Insekt;
soll man essen Fleisch im Sekt?

Höchste Zeit für ernstes Schwören,
mit dem Rauchen aufzuhören!
Fortgesetzt wird all dies Rausch
mit dem schweren Währungstausch …

Schläge klingeln, eine Dutzend –
wer der Teufel zieht den Nutzen?
Guck den Schirm, ein Herr erzählt,
bis das Zahlrad weiterzählt.

Alle tanzten durch die Nacht;
jetzt die Ruhe nimmt die Macht.
Stille Straße, schneebedeckt –
Grüß Gott, Neujahr, ébredek!

Ady Endre "Krisztus-kereszt az erdőn" című alábbi versének idegen nyelvekre fordításával próbálkoznak meg itt a vállalkozók.

Az eredeti vers három angol fordítása látható ellőször:

Ezt követi egy olasz és egy orosz nyelvű fordítás:

Végül két német nyelvű verzió:

Ezen a héten wormblad barátunk küldött egy verset, a "hivatalos" fordításával együtt. Ezt követi két amatőr próbálkozás.

Akinek kedve van és ideje engedi, hegyezze meg lúdtollát és bűvöljön ide egy magyarított változatot.

A magyarításra vállalkozó közreműködők többé-kevésbé végleges változatai láthatók alább: