A felső farkát csóválgatja lassan;már megkopott az egykori öröm,nem szikráz már, mint rézzárvány a vasban,nem őrködik a főáramkörön.A másik farkát maga alá húzza.Tudja, hogy félni mindig van kitől.A két farok, akár csecsen a grúzra,dacolva néz, majd bágyadtan ledől.
Amint látható, Tisztelt…