Annak idején (2011-ben) igyekeztem, amennyire tudtam, figyelemmel kísérni az Alaptörvény létrehozására irányuló tákolmányozás folyamatát: beszédeket, cikkeket, a szöveget magát. Kerestem, de sehol nem találtam a leghalványabb utalást sem bármiféle vagyonadóra. Legfeljebb homályos utalások olyasmire, hogy „a közteherviselés részletes szabályait sarkalatos törvények tartalmazzák.” Itt most felelevenítem néhány e tárgyban keletkezett korábbi gondolatomat.
Mi szól a vagyonadó mellett össztársadalmi szinten? A 21-edik század globalizálódó társadalmában a tőkebirtoklásra épülő verseny nem abszolút attribútum. Angolszász nyelvterületen így fogalmazódik meg: „Competition & Cooperation”, vagyis verseny és együttműködés. Csak egy kissé kibővítve: gazdagodás és szolidaritás. Hol van az utóbbi a jelenlegi Magyarországon (tisztelet a kivételnek)? Az adórendszerben biztos nem, de legalább egyéni kezdeményezésként? A mecenatúra, az ösztöndíjak, az alapítványok, a jótékonykodás?
Ha már szó esett a versenyről, itt a jó alkalom eloszlatni egy elterjedt félreértést. Az állami vagy egyéb közbeszerzési pályázatok nyertese soha nem az általa megajánlott és konkrét szerződésben pontosított vállalkozási ajánlata összegével gazdagodik a folyamat végén: durva becsléssel talán a megajánlott összeg 10%-ával. Ennyit költhet például egy új vagyontárgy beszerzésére.
Logikusnak tűnik, hogy a tákolmányozást végrehajtó, éppen kormányon levő sokaság nem híve bármiféle vagyonadó működtetésének, a kapcsolatos nagy munka elvégzésének. A helyzet azonban az, hogy a kaotikus „rendszerváltoztatás” óta egyetlen ellenzéki programszöveg sem tartotta szükségesnek, hogy egyáltalán kitérjen a kérdésre. Pedig a programszerű megfogalmazás nem tűnik különösebben bonyolultnak:
„Teljes körű vagyonfelmérést készítünk minden magánvagyonról a teljes tulajdonosi kör és a birtoklási arányok kiderítésével (egy ilyen leltárhoz minden szükséges alapadat létezik és beszerezhető). Ez az adatbázis nyilvánosan hozzáférhető lesz és egyszeri, szigorúan progresszív vagyonadó kivetésének alapját képezheti, amelyet akár több évre elosztva lehet (kell) megfizetni, és amely a többi adóhoz hasonlóan behajtható és „örökölhető”. Ez visszamenőleg is módot adhat egyfajta utólagos igazságtételre mindazokban a folyamatokban, amelyek például a vadprivatizáció során és azóta lezajlottak. A vagyonleltárt természetesen folyamatosan bővítjük az újonnan keletkező vagyontárgyakkal.”
Nem hanyagolható el a szövegben szereplő „progresszív” jelző magyarázata. Azt jelentené, hogy egy viszonylag magasnak tűnő adóalap (például egy falusi vagy tanyasi családi ház a telekkel és a többi építménnyel, vagy egy tulajdonolt panellakás, plusz az életvitelhez szükséges ingóságok) a maga néhány tízmilliós piaci értékével szerepelhetne a vagyonleltárban akár 0%-os kulccsal, viszont logikus skálázást feltételezve „legfelül” nem zárnám ki az akár 90%-os adókulcsot sem.
Különös aktualitást ad a kérdésnek egy korábban felvetett téma: a jelenlegi miniszterelnök vagyonosodásához kapcsolódó kérdések, és emellett – legalábbis bennem – értelemszerűen felvetődik a politikai, gazdasági, pénzügyi, művészeti stb. elit vagyonosodásának kérdése is. Az irányt tökéletesen tévesnek tartom. Ahelyett, hogy rendre részletesen vizsgálgatni kezdenénk az összes vagyontárgy megszerzésének módját, feltéve a kérdést, hogy vajon nem ütközött-e törvénybe vagy erkölcsbe, helyettük javasolnám az említett teljes vagyonfelmérést és az alapján egyszeri, szigorúan progresszív vagyonadó kivetését.
Még egy korábbi felvetés: a miniszterelnök megemelt adót vezetne be a luxus körébe tartozó tárgyak forgalmazása esetén. De mi tartozna ide? Ezen tárgyak eladása, vétele, ajándékozása, öröklése, egyéb? Számomra kissé kilóg a ló**** (a testrész vérmérséklettől függően behelyettesíthető): „Nekünk már megvan a vagyonunk, na, azt nem adóztatjuk meg, viszont aki majd utánunk akar szerezni, az tejeljen!” (Az ötletet egyelőre elvetették.)
Vagyontárgyak hivatalosan természetesen nem csak magánszemélyek, de szervezetek (pártok, egyesületek, alapítványok, vállalkozások) tulajdonában is lehetnek, de egyrészt adó rájuk is kivethető, másrészt minden esetben feltárható e tulajdontárgyak meglétének előnyeit élvező személyek köre.
Azok a vagyontárgyak, amelyek ugyanakkor termelőeszköznek is minősülnek, mivel termékek előállításához, a velük való kereskedéshez vagy szállításhoz, illetve szolgáltatás nyújtásához szükségesek vagy közigazgatási célúak, természetesen nem esnének a vagyonadó alá, mivel ezek másféle módon folyamatosan egy sor adót, illetéket, járulékot fizetnek, illetve mivel eleve állami tulajdonúak.
