Egy könnyű kis vasárnapi fejtörő sorjázik alább. A Nyájas Olvasónak ne szegje kedvét, ha első olvasásra némi káoszt észlel. Ne adja fel, van megoldás!

Nap sugároz meleg fényt szét,
csorgatja a tavasz mézét,
lenge szellő fú a tájra,
ablakaim sarkig tárva,
árnyékkal a fény viháncol,
napsugárban porszem táncol,
nárciszillat nyugtatást hoz,
ihletet egy balladához.

Széllökés jön, futva támad,
megborzolja balladámat,
sorok között dúlva néz szét,
kettévágja fagyos késként,
majd pörögve és forogva
rátámad a félsorokra,
fölküldi a föllegekbe,
összevissza hullanak le.

Darabjait szóképlet lesz,
helyre raknám rossz kezdethez.
A soraim számozottak,
sorkezdetek nem mozognak,
variálni összesöpröm,
csak a kevert őket rögtön.
Értelmetlen velük nem kell,
ha kapcsolom sorvégekkel.

Rakosgatom, alakul a
párosul-e molekula
hisz belőlük fontos eszme,
két félsornyi kárba veszne.
Van a műben próbálgatom,
sajnálnám, ha két-két atom,
Robbanhatna, mint az aknák,
ha logikus rendbe raknák!