A beküldő mB adott egy linket a lemezváltozathoz:
www.youtube.com/watch?v=66jpwLSxZrw és egy másik linket egy koncertváltozathoz (ennek az eleje, sajnos, lemaradt): www.youtube.com/watch?v=E0U2U8-EvAw.

Nagyon fontos "követelmény", hogy az angol szöveget ne versként, hanem dalszövegként tekintsük. Ez a tény egyrészt korlátozza a fordítót (ügyelni kell a prozódiára, vagyis a dallamot fixnek tekintve énekelhető szöveget kell produkálni), másrészt könnyebbségeket is kínál neki (azonos szótagszám helyett azonos ütemszámott kell tartani; ha ez az utóbbi nem egyértelmű, később visszatérhetünk rá).

@Lobra: ha más is igényli és nem bonyolult elmagyarázni, akkor én jelentkezem, hogy nem tudom, mit értesz pontosan ez alatt :****azonos szótagszám helyett azonos ütemszámott kell tartani; ****
még nem csináltam ilyet, a dalszövege érdekes és értelmes, a zenei rész nekem kicsit monoton.
jelenleg eléggé le vagyok terhelve, tehát nem ígérek semmit, de vissza vissza fogok nézni, hogyan küzdenek mások :P

@Franci1969: Azonos szótagszám helyett azonos ütemszám: a gyakorlatra lefordítva azt jelenti, hogy (a szövegben bárhol) két rövid szótag egyenértékűen helyettesíthető egy hosszú szótaggal és viszont. Vagy "ritmusra" lefordítva: egy negyed ütem ("tá") helyett írható két nyolcad ütem (két "ti") és megfordítva.

Példa (csak a szótagok hosszúságára és rövidségére):

Két ló ment át (ez négy "tá", egy ütem) helyett állhat
kicsi paci ide oda (ez nyolc "ti", ez is egy ütem)

Hmm. Ha lesz egy kis időm, ebbe lehet, hogy belenézek.

Sokáig gondolkoztam, mire is emlékeztet ez a szám, az előadásmód, a hangszerelés stb. Most jöttem rá, hogy egy Eric Clapton unplugged videoklip az, ami járkált a fejemben.

Még valami: a "you can't blame me" első jelentésében lehet ugyan kb. "nem hibáztathatsz engem", de nekem úgy tűnik, itt inkább a felszólító (illetve tiltó) értelmezése játszik: "ne engem okolj" - ami a rövidsége és a ritmikája miatt jó is lehet a szövegben.

@Lobra: köszönöm a posztot! Clapton: lehet hogy jó párhuzam, de (nekem) van ebben a Johnson gyerekben valami plusz plusz plusz, ami a legszimplább A-dúr akkordját is átlelkesíti... nem tudom megfogalmazni.
A "Can't blame me": igazság, én is így gondolom.
@Mr. Pither: wilkommen! - na már nekem is csak egy kis időt kéne találnom...

@mB: Mi köszönjük a posztot, valóban szép, a szó legpozitívabb értelmében egyszerű, de kifejező szöveg, ráadásul "enyhe csattanóval", ha van ilyesmi.

Két zenészt összehasonlítani mindig rizikós feladat; ebben a számban (Zoránt is "alulmúlva") csak három akkord van, mégsem monoton, mert nagy hangsúlyt kap a szöveg. Clapton száma zeneileg változatosabb, de jellegében is más.

első próba, hogy elkezdjem valahogy - vannak döcögések benne, de egynek jó:

*

Sütisdoboz

(1.)
nézem a tévét s csak nő bennem a zavar
nézem s nem értem hogy ki mit is akar
ahogy a sok száj hang nélkül mozog
de most ellened fordul
jobb ha kikapcsolod
ha elfordítod

(2a.)
a fiú így szólt: „ártatlan vagyok
bár én voltam, igaz, aki fegyvert fogott
de az élet öl, egyszer én is belehalok
túl fiatal - így a bűnös nem én vagyok”

(2b.)
„Ártatlan vagyok” – mondja a gyerek
„bár én lőttem, de az egészről nem tehetek
hisz meghalunk mind, nem lesznek kivételek
túl fiatal vagyok – hát bűnös nem lehetek.”

(3.)
„Ártatlan vagyok, igaz ő az én fiam
de biztos hogy nem erre tanítottam
a tévéből meg éjjel nappal ömlik a vér
folyton azt nézte, ne hibáztass ezért

(4)
„Ártatlan vagyok” – szól a riporter
nem én döntök a gép mit is vesz fel
azt mutatja csak amit a látni akar nép
én csak tükör vagyok, ne hibáztass ezért

(5)
„Ártatlan vagyok” – énekli a sztár
vagy a filmes aki az életét rendezi már
„ez csak szórakozás, te is láthatod
a sminket és a füstgépet nem okolhatod”

(5)
Te is, én is és mindegyikünk:
mindannyiunknak véres a kezünk
azt kapja az ember amit megérdemel
a poklot akár, ha éppen a pokol kell

(6)
nézem a tévét
s csak nő bennem a zavar
nézem s nem értem
hogy ki mit is akar
ahogy a sok száj hang nélkül mozog
de fájni fog a világ
jobb ha megforgatod
visszafordítod

*

Érdekes lenne beszélni pár értelmezésről - a "spoke without a sound" a lehalkított tévé némajátéka-e, illetve hogy hogy fogalmazható minél pontosabban az első-utolsó versszak, a kicsi eltéréseivel.

Hát igen, az eredetivel még nem lehet együtt énekelni. Na de lesz itt még hétvége!

Bocsánat, még a vége helyett:

(5)
Te is, én is: bűnös mindegyikünk:
mindannyiunknak véres a kezünk
azt kapja az ember amit megérdemel
a poklot akár, ha épp a pokol kell

(6)
nézem a tévét
s csak nő bennem a zavar
nézem s nem értem
hogy ki mit is akar
a sok száj ahogy hang nélkül mozog
de fájni fog a világ
jobb ha megforgatod
ha kifordítod

@mB: Hát, le a kalappal! Tökéletesen benne van a tartalom, és igencsak versbe van szedve.

A felvetett dilemmákon elkezdtem én is gondolkodni, és az már rögtön feltűnik, hogy az utolsó versszakban azért van egy komplett félmondat eltérés (but it let everyone down).

Eleve nem is próbálkoztam versben megfogalmazni, hanem a tartalmat (de legalábbis a mondandót) lehetőleg minél jobban megtartva dalszöveget írni. Egy részletet mindjárt idehozok.

”Nem én voltam”, halljuk a nyurga kamaszt,
”Egyszerűen meg kellett, hogy húzzam a ravaszt,
mert az élet vert, soha nem jutott mosoly,
még kiskorú vagyok, hát ne engem okolj.”

”Ne engem okolj, igaz, ölt a fiam,
de nem tudhatta, hogy a pisztoly töltve van,
míg a képernyőt ilyen műsor tölti meg,
ne engem okolj, hanem a véres képeket."

”Ne engem okolj”, mondja a kameraman,
”a műsortervhez nekem nincsen sok szavam,
a kamera csak felvette, hát mért csodálkozol,
ha görbe a tükör, ne engem okolj.”

a "ne engem okolj" nagyoin tetszett nekem, de nem sikerült beletennem. A "kamaszt" rímről meg Cseh Tamás jut az eszembe. :-)

Na, ez kellemes meglepetés, Jack Johnsonnal itt összefutni.
Ez a nóta idéz egy kis korai, álmos Dave Matthewst, és egy kis átszellemült Kirby Heyborne-t.
Zseniális a fickó, boncolgassátok csak - bennem továbbra sincs műfordítói véna. Arra még emlékszem, hogy hogy mikor vágtam át. :D

@mB: Ez annyira Tankcsapdás lett, hogy lécci ne verj meg virtuálisan.
De nagyon zsír, csak nekem őket idézte. :DDD

Juhéjj, Lukács Lacihoz hasinlítani! :-) Fordítói karrierem csúcsa! :-) (De tényleg, az egyik legjobb dalszövegírónak gondolom: prozódiailag, ritmikailag, rímtechnikailag)

A poszt szövegét kiegészítettem egy linkkel, amely egy előzetes verziómhoz visz. A javaslatok, bírálatok alapján szeretném majd a véglegeset kialakítani.

Valamikor nyáron füleltem oda erre a szövegre, de fordításilag nem volt időm rá - és most milyen jó hogy verziók születnek, hogy téma itt, nem gondoltam volna akkor nyáron. :-)
*
@Lobra: Ez is szinte teljes már! :-) Nekem két észrevételem van, ami igazából egy, de nekem nagyon fontos része a dalnak, de nagyjából ez pont az, amiért fontos nekem: azzal vitatkoznék, hogy "nem tudhatta, hogy a pisztoly töltve van", illetve hogy "Te is bűnös vagy, hát ne vond ki magad", de nekem ez összekapcsolódik, tehát egy kérdés.
*
A szenzációs nekem ebben a dalban, hogy a felelősség megoszlását, a felelősség közösségét mondja el - és itt fontos hogy a fiú nem véletlenül lőtt (nem balesetről van szó), és valójában ténylegesen felelős, ahogy a többi lépcsőfok is az, de a felelősségből - pont a sok résztvevő miatt, annak megoszlása miatt - nem kívánja kivenni a részét, ahogy a többiek sem: mindenki a másikra mutogat.

Ugyanúgy fontos - a legfontosabb - nekem a dal vége: hogy (sok más slágertől eltérően) nem rám-rád mutat, nem máshol (nem is "valahol" keresi a felelőst, hanem azt mondja, hogy ÉN és MI vagyunk a felelősek. Azaz felvállalja azt, ami alól egyenként mindenki kibújt korábban.
Ehhez képest gyökeresen másnak érzem a "te vagy a felelős" rámutatást, mert a lényege pont nem a "rámutogatás", hanem e közös felelősség (és a saját felelősség) felismerése, és felvállalása.
Így a szám paradox módon PONT NEM azt mondja hogy "mindennek a tévé az oka", sőt, ennek az ellenkezőjét: hogy Én és MI vagyunk a felelősek egymásért, hisz kapcsolatban állunk, hol személyesen, hol a tévén keresztül akár, de ez a kapcsolat felelősséget is kell hogy jelentsen, hogy vigyázzunk erre, hogy vigyázzunk egymásra: magunkra.

Nekem ez a szám különös értéke, amúgy egyebek közt (talán meglepő módon) némelyik késői Metallica dalban találtam ilyen rémisztően izgalmas, nem "rámutogatós", a problémát tehát nem mindig másban, magamon kívül, hanem "bennünk", "bennem" kereső habitust. :-)

@mB: Kimerítően kifejtetted, tökéletesen értem. Mire a válaszom végére érek, kiderül, hogy egyet is értek-e.

1. Kezdjük a könnyebbel: "Nem tudhatta, hogy ... töltve van". Betű szerint természetesen igazad van, a történetben nem így szerepel. Én egy olyan verziót írok le, amely sokszor előfordul: a gyerek játszik a fegyverrel, ahogy már sokszor megtette, csak ezúttal véletlenül a csőben maradt egy töltény. Ez talán életszerűbb is, mint a dal verziója: a szülő nem azzal védekezik, hogy nem ő adta a srác kezébe a fegyvert, hanem azzal, hogy megtiltotta, hogy az elsütőbillentyűt akár játékból is használja. De korrekt az észrevétel, keresek majd rá egy jobb változatot.

2. "Te is bűnös vagy ..." Egyértelmű, hogy a magyarban a "te" nem annyira elterjedten használt általános alany, mint az angolban a "you". Amikor viszont egy énekes a dalában ezt mondja, akkor nem egy valakihez, hanem az összes hallgatóhoz beszél; ha pedig az történik, hogy hallgatja a dalt - akár a saját előadásában -, akkor ő is egyike a címzetteknek, így szerintem nem marad ki senki. Kétségtelen, hogy erősebb, hangsúlyosabb és direktebb a "te is, én is, mindenki" részletezés, de szerintem nem (vagy nem sokkal) mond többet. De azért erre is ránézek, hogy javítható-e.

Összegezve tehát inkább egyetértek, mint nem (csak megpróbáltam mentegetőzni). Ja, még valami: ha bármit fel tudsz használni a szövegemből, természetesen élj vele, ahogy valószínűleg én is "átemelek" egy-két megoldást a szövegedből.

@mB: A mostani verzióban megpróbáltam figyelembe venni az észrevételeidet. A verzióm formailag abban is eltér az angol eredetitől, hogy használtam központozást, és hogy nem kezdek minden sort nagybetűvel.

Kicsit alakítottam - ritmikailag nem sikerült az eredetihez jobban közelíteni, de magyarul azért tudom dünnyögni.. :-)

*

Sütisdoboz

(1.)
nézem a tévét
s csak nő bennem a zavar
nézem s nem értem
ki mit is akar
pedig csoda ahogy a sok száj
hang nélkül mozog
de ez most ellened fordul
jobb ha kikapcsolod
ha elfordítod

(2.)
a fiú így szólt: „ártatlan vagyok
bár én voltam, igaz, aki fegyvert fogott
de az élet öl, egyszer én is belehalok
túl fiatal - így a bűnös nem én vagyok”

(3.)
„Ártatlan vagyok, igaz ő az én fiam
de biztos hogy nem erre tanítottam
a tévéből meg éjjel nappal ömlik a vér
folyton azt nézte, ne hibáztass ezért

(4)
„Ártatlan vagyok” – szól a riporter
nem én döntök a gép mit is vesz fel
csak azt mutatja amit a látni akar nép
én csak tükör vagyok, ne hibáztass ezért

(5)
„Ártatlan vagyok” – hallom a sztár énekét
vagy a filmest aki rendezi a klip-életét
„ez csak szórakoztatás, te is láthatod
a sminket és a füstgépet nem okolhatod”

(5)
Te is, és én is: bűnös mindegyikünk:
mindannyiunknak véres a kezünk
azt kapja az ember amit megérdemel
a poklot akár, ha épp a pokol kell

(6)
nézem a tévét
s csak nő bennem a zavar
nézem s nem értem
hogy ki mit is akar
ez a csoda így talán
már fájni fog
ha erre tart a világ
jobb ha megforgatod
visszafordítod

*

A korábbi gondolatmenet mentén én ebbe a felelősség spirálba csavarodtam bele, és így a 2. vsz variánsai közül azt választottam, ahol nem kisgyerek van, csak fiú, azaz így általánosabb. Azaz így nem a gyerek -> felnőtt vagy fiú -> apa jelenik meg, hanem az egyes ember, a "felettes" vagy felmenő, aztán a közösség, aztán az annál is tágabb közösség, amiben a felelősség feloldódik - és erre reflektál a végén a "te és én: mi".

Egy szocioloógiai (vagy milyen) cikk jut az eszembe, ami a tipikus nagyvárosi élethelyzet kapcsán azt írja le, hogy egy gyilkosság történt valamelyik metropoliszban valamikor, de úgy hogy ezt az ablakából végignézte jópár ember - és senkinek nem jutott eszébe se közbelépni (holott együtt többen voltak), se a rendőrséget értesíteni. Mindenki a másikra hárított (magában), mindenki meg volt győződve hogy "majd a másik" lép - és így nem lépett senki. Ez ott és akkor egy emberéletbe került... amúgy pedig a résztvevők (helyesebben részt-nem-vevők) egyike sem volt gonosztevő vagy rosszindulatú vagy akármi.

Érdekes hogy a szöveg sok szempontból párhuzamba állítható egy 1966-os dallal: Frank Zappa - Trouble Every Day: www.zappa.hu/?q=hu/discography/translate/view/104

Lassan kikészülök attól
amit a TV nyomat nekem
csak bámulom a híreket, míg
ki nem folyik a szemem

mert ugyanez megy mindig
hidd el, már annyira unom
hogy ez még meddig tarthat
igazán nem tudom
(…)

néztem a sok embert
ha baj van hogy fordulnak el
ha más nyög és köp és rúg és lök
és ráz és üt és ver
(…)

Tudjátok, emberek
Nem vagyok fekete
De sokszor kívántam:
Bár mondhatnám hogy nem vagyok fehér
(…)

és ugyanezt élteti
a sajtóból a sok szemét
ez a masszív hülyeség
ami napról napra nő
és látod hogy villan elő
egy seggfej kezéből a tőr
csak mert más színű a bőr
(mindegy hogy fekete vagy fehér)
neki a lényeg csak a vér

@mB: Igen, a történeted több változatban, napról napra megismétlődik. Erre szokták emlegetni azt a bizonyos "civil kurázsit", ami bizony a hatalmas többségből hiányzik. Pedig legtöbbször elég lenne egyetlen ember, aki elkezdi, és akkor már többen csatlakoznának.

Néhány percen belül a szövegedet egy linken keresztül kiteszem a posztba, csak a legszükségesebb átalakításokat teszem bele (számozást elhagyom, stb.). Nyisd meg és ellenőrizd, hogy javíthassam a végleges formára.