Egy közismertnek hangzó szöveg, Edmund Spenser LXXV. szonettjének újrafordítása a kihívás. A megítélés persze szubjektív, de talán sem ez (mB), sem ez (wormblad), sem ez (Lobra) a verzió nem vall szégyent a "profi" fordítással összemérve.

One day I wrote her name upon the strand,
But came the waves and washed it away;
Again I wrote it with a second hand,
But came the tide, and made my pains his prey.

Vain man, said she, that doest in vain essay
A mortal thing so to immortalize,
For I myself shall like to this decay,
And eak my name wiped out likewise.

Not so (quoth I), let baser things devise
To die in dust, but you shall live by fame:
My verse your virtues rare shall eternize,

And in the heavens write your glorious name.
Where whenas Death shall all the world subdue,
Our love shall live, and later life renew.

A szonett leginkább Szabó Lőrinc átültetésében válhatott ismertté, amely alább látható:

Homokba írtam kedvesem nevét,
de jött a hullám s rajzom elsöpörte:
leírtam újra minden betűjét,
de jött a dagály s munkám eltörölte.

Hiú ember, hiú vágy - szólt pörölve
a lány - megfogni a pillanatot,
hisz magam is így omlok egykor össze
és nevemmel együtt elpusztulok.

Tévedsz! - feleltem: - híred élni fog,
ami porba hal, az csak földi lom,
szépséged a dalaimban lobog

s dicső neved a mennybe fölírom.
S ott szerelmünk, bár minden sírba hull,
örökké él s örökké megujul.