Tekintsünk meg egy idézetet az óraátállítás témáját ismertető és kommentáló egyik médiumból: „Az Európa Bizottság javasolja, hogy szüntessék meg az egész EU-ra kiterjedő szezonális óraátállítást, ugyanakkor a tagállamok közötti összehangolt koncepció biztosítása miatt ösztönzi a nemzeti és európai szintű konzultációt [… ] A nyári időszámításra való utolsó kötelező átállás a terv szerint 2019. március 31-én lenne. Ezután a téli időszámításra való átállást választó tagállamok 2019. október 27-én egy utolsó szezonális óraátállítást még alkalmazhatnak.”

Pillantsunk akkor bele a szépséges európai kilátásokba. Jövő év novemberében, amikor nem nyüzsögnek a turisták a divatos fürdőhelyeken, egy holland nyugdíjas elhatározza, hogy felkeres egy fekete-tengeri üdülőhelyet, ahol búvárkodni fog. Mivel azonban bőven van ideje, nem egy fapadossal repül oda, hanem szép kényelmesen lecsorog a Dunán egy tizenkilencedik századi nosztalgia-gőzhajón. Be is hajózik az északi-tengeri Rotterdamban, és csorog Kelet felé a Rajnán. Amikor azonban Nijmegen közelében átlépi a német határt, a hajó összes közös helyiségében át kell állítani a nyári időszámítás szerint járó nyolc régi ingaórát télire. A Rajna-Majna-Duna csatornán engedelmesen pöfög tovább a gőzös, ám Passaunál, az osztrák határ elérésekor ismét dolguk van az óraátállítóknak, csak most fordított irányban, téliről nyárira. Ezután pihenhetnek nagyjából Pozsonyig, Szlovákiában ugyanis úgy döntöttek, hogy a téli időszámítást választják. Most már jóval kevesebb pihenőidejük maradt, mert Győrt elérve megint a nyári időt kell az óráknak mutatniuk.

A java most következik, mivel nem sokkal keletebbre a Duna határfolyóvá válik (és nem ez az egyetlen ilyen eset): ha a gőzös a balparton köt ki, akkor az órák szerint télnek kell lennie, ha pedig a jobbparton, akkor nyárnak. Ez így folytatódik nagyjából Esztergomig, majd innen Dél felé csorogva megint pihenhetnek az órapiszkálók egész Mohácsig. Szerbiát elérve télire kell módosítaniuk, majd Vidinben, ahol a Duna eléri a közös román-bolgár határt, ismét résen kell lenniük: innen a folyam romániai partján a nyári, bulgáriai partján a téli időszámítás van érvényben, és ezt követni kell hol az egyik, hol a másik parton kikötve. Legvégül a Duna-deltában már egyértelműen nyár van, az ingaórák mutatópörgetői végre megpihenhetnek. A Fekete-tengert célpontként választó utasok kiszállnak, a hajót kitakarítják, feltöltik – és másnap reggel elindulhat hosszú útjára ellenkező irányban. Az időfelelősöknek ugyanannyi a dolguk, de ritkábban van szükség a tevékenységükre: hegymenetben hosszabb ideig tart ugyanaz az út…