A régies szavak mai alakja:
hert = heart
sweit = sweet
spreit = spirit
sall = shall
never mair = nevermore
evermoir = evermore
sanges = songs
richt = right

www.youtube.com/watch?v=0jP7j3sjSbY&feature=related

Talán támpontot adok másoknak, kirakva ezt a verziót:

Kicsi Jézus, drága gyermek,
Tőled lelkem hittel telt meg,
A szívemben ringatnálak,
Mindörökre ott fognálak.

Fohászokkal dicsérnélek,
Dicsfényedről szólna ének,
Szívem mélyén térdet hajtva,
Bölcsődallal elaltatva.

@Lobra: hát, sosem fordítottam még így közösen, de nagyon ispiráló/lelkesítő - a múltkor is, most is Lobra, a szövegedből lopok igen gátlástalanul, és ez az irány, ritmus, kitaposott út nagyon megkönnyíti a továbbszökkenéseket. Szökk:

Kisded Jézus, édes gyermek
Lelkem reménységgel telt meg
a szívemben melengetlek
el soha már nem engedlek

Mindörökkön csak dícsérlek
hozzád szól az édes ének
térdet hajtok buzgón érted
Altatódalt súgok néked

(Azon próbálkoztam, hogy egy versszakon belül azonosak maradjanak a rímek.)

@mB: Minden álszenteskedés nélkül, valóban örülök, ha segíthetek. Különösen ilyen "kihívások" esetén, ahol kifejezetten az a cél, hogy együtt alkossunk egy kórusmű előadását segítő szöveget. Nagyon jó a változatod, szerintem ebből a kevésből is megítélhető, hogy jó érzéked van a hasonló dolgokhoz. :)

@mB: Egy apró sugallat: ritmkailag talán egy fokkal jobb az első versszak negyedik soraként:

...
"soha el már nem engedlek"

Most be tudtam tartani a szótagszámot, nem volt kényszerítő kifejezés.

Kedves Jézus, szemem fénye,
Te vagy lelkem reménysége,
Elringatlak a szívemben,
Bár lehetnél mindig velem.

Téged dícsérlek örökre,
Dalom legyen örömödre,
Leborulok, s csendben nézlek,
Álmot hozzon ez az ének.

@wormblad: Egyszerűen csoda, hányféle nagyon jó, minden szabály és követelmény szerint bőven elfogadható eredmény születhet akkor, ha van egy azonos alapélmény, amelyet ki-ki a saját személyiségén átszűr. Neked is gratulálok, nem irigylem Franciék dolgát a kiválasztáskor (hozzá téve, hogy még ő maga is nyilván alkot egy jó verziót).

@Lobra: Régi szegedi csütörtök estéket juttattál eszembe. Rajzoltunk (én csak a társaság és a hangulat kedvéért mentem), és mindenkié annyira különböző lett, pedig ugyanaz volt a modell. Voltak erősen kontúrozott rajzok, más egyáltalán nem használt kontúrt, árnyékokból alakította ki az egészet, stb. Nagyon jó játék volt...

@Lobra: ezek mellé?
ha már vannak ennyire kiváló megoldások?
:)

@wormblad: Ezt meg tudom erősíteni, néhány hónapig én is jártam rajzolni. Mindig élő modellt kellett, és valóban nagyon eltérőek voltak a megoldások, pedig még a technika sem különbözött: papír, szén (és a kontúr rajzolása ellenjavallt volt).

@Lobra: Mi csak ceruzával rajzoltunk, ott szerencsére nem ellenjavallt a kontúr.:) A szénhez nagyobb bátorság kell, nem is nagyon mertem használni, meg nem is illett a stílusomhoz. Az élő modell miatt irigyellek. Egyszer sikerült beültetni a portás nénit középre, meg egyszer-egyszer valamelyikünk lemondott a rajzolásról miatta, de inkább csak beállított csendéleteket, székeket, drapériákat, virágokat meg efféléket rajzolgattunk.