I WONDER by my troth, what thou and I
Did, till we loved ? were we not wean'd till then ?
But suck'd on country pleasures, childishly ?
Or snorted we in the Seven Sleepers' den ?
'Twas so ; but this, all pleasures fancies be ;
If ever any beauty I did see,
Which I desired, and got, 'twas but a dream of thee.
And now good-morrow to our waking souls,
Which watch not one another out of fear ;
For love all love of other sights controls,
And makes one little room an everywhere.
Let sea-discoverers to new worlds have gone ;
Let maps to other, worlds on worlds have shown ;
Let us possess one world ; each hath one, and is one.
My face in thine eye, thine in mine appears,
And true plain hearts do in the faces rest ;
Where can we find two better hemispheres
Without sharp north, without declining west ?
Whatever dies, was not mix'd equally ;
If our two loves be one, or thou and I
Love so alike that none can slacken, none can die. | Hogy élhettünk, te meg én, mielőtt
szerettük egymást? Hortyogtunk-e rég,
mint a hétalvók, vagy mint csecsemők
szoptuk vidéki örömök tejét?
Így volt, s mindez az öröm árnya csak,
ha szépet láttam, téged láttalak,
minden szépségbe már beléálmodtalak.
S most jó reggelt, felébredt lelkeink,
kik egymást még félénken nézitek;
és mindenben szerelmetek kering
s egy kis zugból a bárhol-t érzitek.
Felfedező új földet látogat,
más térképen néz új világokat -
világod én vagyok, s világom már te vagy.
Ha összenézünk, hű szívet mutat
egymás szemében két ábrázatunk;
nincs éles Észak s elhajló Nyugat -
jobb féltekéket hol találhatunk?
Csak az halhat meg, ami már megunt;
ha két szerelem egy, ha a magunk
szerelme nem lazul, meg se halhatunk. |
Azon töprengek, mi volt, amikor még
Nem ismertük és nem szerettük egymást:
Élveztük a vidéki lét örömét,
Vagy csak álmodtuk a kisgyermek álmát?
Igen, minden vágyunk egykor képzelet
Volt, s ha valaha láttam bármi szépet,
Az álmaimban már létezett szépséged.
És most jó reggelt, ébredő lelkeink.
Pillantásaink még bátortalanok,
De a másikra már szerelmünk tekint,
Mely mindig megleli a meghitt zugot.
Legyünk felfedezők: világok várnak,
Legyünk térképei e két világnak,
Legyünk e térképhez közös magyarázat.
Szememben te látszol, s én a tiedben,
Egymásra figyel hűséges szívünk,
Nyugaton és az északi földrészen
Illőbb felekre tán nem is lelhetünk.
Ha bármi meghal, egyformán odavész,
Ha kettőnk élete egy, ha te meg én
Nem szakítjuk ez szét, nem jöhet el a vég. | Hogy telt életünk, míg nem láttalak?
Szuszogtam soká, dundi csecsszopó,
tejtől jóllakott, baldachin alatt
ringó bölcsőben hosszan hortyogó?
Ami volt öröm, csak a képzelet
árnyjátéka volt, mert a gyermeket
álmodott szépséged varázsa fogta meg.
Most hát ébrednek bolygó lelkeink,
kik alig merik egymást nézni még:
áruló a szem, ha lágyan tekint,
vallomást sugall titkos szembeszéd.
Lelj új a világot, tenger-kutató,
kövesd az útját, hódító hajó,
a kettőnk világa egy kulccsal nyitható.
Szemed tükrözi arcvonásomat,
szememben a te képmásod remeg,
kettőnk arca két hű szívet mutat,
mint két félteke, összeillenek.
Ha nincs egyezés a részek között,
meghal az egész, ami létrejött;
ám kettőnk szerelme örökre összeköt |
