Nem gondolom, hogy amióta a magyar nyelv domináns közlési eszközként elterjedt, lett volna költő, aki jobban gondozta, kedvelte, féltette, használta, követte volna a ritmussémákat, mint a kiváló Weöres Sándor. Alább megpróbálok néhány példát felsorolni arról, hogy mire gondolok: kölcsönvettem néhány tipikus sémáját a saját szövegeimhez. Leírva sajnos nem adódik hozzá az a mély zengésű, bariton és basszus között pulzáló sztentori hang, amely Sanyi bácsit jellemezte saját verseinek felolvasása során. Aki azonban egyetlenegy ilyet is hallott, az szerintem pontosan oda tudja képzelni. Jó szárakozást kívánok.
Megugat a csodakutya háromszor,
szemeimen alakul az álomkór.
Lecsukom a kesze-kusza szempillám,
csodakutya pici szeme bámul rám.
Elakad a szavam, el a lélegzet,
megadatik ez a csoda: nézhetlek.
Puszilom a füleden a cimpádat,
puszilom a nyakadat, a ... (Hírzárlat.)
* * *
Várj csak, megadom a telefonszámom,
írd fel, s ha valami gondod van,
hívj csak, öröm az: a mobilon látnom,
osztozhatom a Te sorsodban.
Nem jó, ha valakit egyedül nyomja,
földhöz szegezi a búbánat:
jobb az, amikor a kezedet fogja
s együtt bizakodik egy társad.
* * *
Gyertek hozzám, hívő lelkek,
nálam biztos nyugtot leltek,
minden bűnt itt meggyónhattok,
csak jelképes büntit kaptok.
Hogy megteljen minden padsor,
szentelt ostyát osztunk hatkor.
Jámbor jó nép, teljen persely,
mástól pénzzel - tőlem verssel.
* * *
Ha a látványom megtéveszt,
ne okolj: mások tették ezt!
Hegedő sebhely látványa
hat a sok kedves lánykára.
Kobakom verték fejszével,
ahol egy bomlott agy székel.
Nevezem súlyos rémtettnek,
ahogyan tőlem vért vettek...
* * *
Lassu dal szól, halk keringő,
libbenők a kurta szoknyák,
pár italtól elmerengő
furcsa párok egyre ropják.
Balra lépek, jobbra lépsz Te,
néha lábam elbitangol.
Tarka képek szép zenére,
bécsi bár a dal, vagy angol.
* * *
Fújja a piszton, harsona harsan,
csattan a csizmák bőrtalpa,
hős katonáink marcona marsban
ott menetelnek tíz sorba’.
Dobban a nagydob, perdül a pergő,
cseng a triangel, megrebben,
víg zene szól pár égre tekergő,
összefonódó hangjegyben.
* * *
Karikát ugrik a kismacskám,
lovamon drága a lószerszám,
karikás ostorom elcsattan,
könyököl Sára az ablakban.
Igazán hasznos a készenlét:
csapatom várja a díszszemlét.
Csoda, hogy mennyi a fegyvernem;
alig is férnek el egy versben...
* * *
Fekete Péter öcsém, a kis izgága,
a lila könyveiért megy a nyomdába.
Fizet is értük a tétova nyomdásznak,
aki a pénzzel a tengerig elmászhat.
Fekete Péter öcsém, a kis otromba,
sose harapna, ha sárga, a citromba.
De mivel ő se teremtheti más színben,
megeszi sárga belét, nosza, elcsöppen.
* * *
Vigyorog a holdra a csapzott pudli,
csatakos a szőre, elfáradt.
Kotyog a hasában a mákos nudli,
figyeli az apró fémtálat.
Felugat az éjben, a láncát tépi,
kikocog a gazda, ráförmed.
Nekiered és egy kedvelt népi
eredetü mondást enged meg.
* * *
Kerekedik ében felhő,
magasodik elképesztő
palota a csípős szélben,
lakodalom indul délben.
Figyelem a bájos lánykát,
szövögeti csipkés álmát.
Kiüzen a kérőhadnak:
”Ifiurak, elhúzhatnak."
* * *
Szőlő érett, zamatos,
három kislány alapos
lábmunkával ha tapos,
friss lé csurran, de habos!
Édes must forr, de piros,
borrá érik hamaros’.
Pórnép, gróf és iparos
attól lesz majd kapatos.
