Egyértelműen ateistának tartom magamat, így nevelt mind a szülői ház, mind az iskola. Igazolja ezt az állításomat, hogy egyrészt már a születési anyakönyvi kivonatomban sincs kitöltve a "Vallása" rovat, másrészt egyetlen általános- és középiskolai bizonyítványom nem tartalmaz sem felekezeti, sem közoktatási vagy köznevelési célzatú hittan-osztályzatot. A főiskolai mérnöki diplomámhoz csatolt vizsgajegyzék is csak materialista tartalmú diszciplinák osztályzatait tartalmazza. Attól azonban már gyermekként sem tudtam eltekinteni, hogy körülöttem nagy számú istenhívő polgártársam élt és rendszeresen gyakorolta az abból eredő teendőit. Az utóbbi években pedig - ha a külsődleges megnyilvánulásokat tekintem - egyértelmű kisebbségbe kerültem a vallásosokkal szemben. Álljunk meg most a "vallás" szónál, illetve az annak alapját képező "vall" igénél, amely jelen idejű, folyamatos, tárgyas. Ez a szó a hívő ember beszédben kifejezett cselekvése, szerintem legalább háromféle tartalommal:
A saját közössége előtt elmeséli a megtérése (hívővé válása) történetét.- Egy közvetítőn keresztül a Teremtőhöz fordul, megvallja a tettel és mulasztással, szóban és gondolatban elkövetett "bűneit", kéri a bűntudat alól való feloldozást és tudomásul veszi a kirótt büntetést (gyónási folyamat). Ezt az eljárást a középkorban felváltotta a búcsúcédula-forgalmazás, és ez (vagyis az elkövetett bűnök pénzzel való megváltása) lényegében ma is folyik.
- Közvetlenül fordul szóban a Teremtőhöz egy szózat útján. Ehhez először kinyilvánítja önnön alacsonyrendűségét (letérdel, fejet hajt), majd elsorolja a problémáit és kéri azok "fentről" való megszüntetését. Egy másik formában nem önmaga, hanem valaki más számára kér a Gondviselőtől segítséget (ima).
Próbáltam több alkalommal is elsajátítani egy-egy felekezet, hívői közösség világnézetét, ismerkedni a hosszú történetével, az elveivel, a célkitűzéseivel, de csak addig tarthatott mindez, amíg a felsoroltak között rá nem bukkantam egy feloldhatatlan logikai önellentmondásra. Hosszú időn keresztül látogattam az USA-beli mormon egyház magyarországi központjának rendezvényeit, próbáltam közel kerülni egyes tagjainak világához, olvasgattam a felekezet alapelveit rögzítő Joseph Smith próféta által írt "Mormon könyvét". Sajnos, már az önmagukra használt magyar megnevezésük, "Az Utolsó Napi Szentek Jézus Krisztus Egyháza", amelynek alapja az angol név: "Church of Jesus Christ of Latter-day Saints" elborzasztott, a vaskos, többszörös félrefordítás miatt. Az angol névben szereplő "latter-days" kifejezés jelentése nem "utolsó napok", hanem "legutóbbi napok", vagy egyszerűen "napjaink". Az angol név nagyjából ezt jelenti: a napjaink szentjei (által tisztelt, követett) Jézus Krisztus egyháza. Egyelőre tehát maradtam pogány, azt azonban, hogy ez a gyermekeimre is igaz legyen, a feleségem "nagy családja" a hátam mögött, tudtom nélkül még a gyermekek olyan életkorában megakadályozta, amikor maguk még nem választhattak..
A demokratikus országok alaptörvényében szigorúan leíratik az állam és az egyház szigorú szétválasztása, ez az elv azonban jelentősen csorbulhat a napi valóságban. Ez nem feltétlenül negatív, ugyanis egyházi felekezetek, alapítványok és civil szervezetek vehetnek át és láthatnak el kifejezetten állami feladatokat, például az oktatás, egészségügy, szociális gondozás, sőt a sport és kultúra területén is. Ugyanakkor állami kezdeményezésű törvények és rendelkezések szabályozhatják vallási célú közösségek különféle kategóriákba való besorolását, ami révén komoly financiális kedvezmények illethetik meg őket, illetve zárhatók ki belőlük. Magyarországon egy speciális adótörvény rendelkezései értelmében a magánszemélyek a jövedelemadójuk 1 vagy 2 százalékát utalhatják át vallási szervezeteknek, de már az adóalapjukat is csökkenthetik bizonyos fajta pénzügyi támogatások esetén.
A magyar állam az általa kiemelt "történelmi vallások" körében hatalmas pénzösszegekkel támogatja ezen felekezetek működésének anyagi hátterét érintő beruházásokat, felújításokat, restaurációkat nemcsak az "anyaország", de a jelenlegi határokon túli magyar kisebbségi régiók, sőt egyes szórvány közösségek körében is, előszeretettel használ kifejezetten vallási eredetű és tartalmú szimbólumokat az állami propaganda- és reklám-kiadványokban. Ugyanakkor erősen kritikus hangon minősítik a magyar állam jogosult képviselői az államvallásként funkcionáló római katolikus egyház fejének, Ferenc pápának egyes gondolatait, cselekedeteit.
