Ebben a témában nem igazán számítok széles körű egyetértésre, de a vita kedvéért azért megosztom. Néhány gondolat az elterjedt magyar szóhasználatról:
- A versenyképességet – szerintem alapvető fordítási pontatlanság miatt - egyértelműen pozitív jellemzőként használja a közbeszéd, miközben az én értelmezésemben a fogalom nem tartalmaz minőségi megítélést: minden résztvevő versenyképes, ha teljesíti az adott versenyre való benevezés alapkövetelményeit (ha egyáltalán vannak ilyenek). A versenyképesség szerintem tehát bináris fogalom, két értéke lehet: vagy megvan, vagy nincs meg. Helytelen tehát a versenyképesség növekedéséről vagy csökkenéséről, javulásáról vagy romlásáról beszélni. Más kérdés, hogy egy résztvevőnek egyrészt a verseny megkezdése előtt (vagy közben) miféle esélye van kedvező helyezés elérésére, másrészt egy már lezárult versenyben vagy versenyszakaszban milyen eredményt ért el. A két, fogalmilag eltérő mutató úgy függ össze, hogy a legutóbbi időszak versenyeredménye normál esetben nagy súllyal befolyásolhatja a következő időszak versenyesélyeit.
- Versenyképesség tehát mint olyan, ahogyan azt ma elterjedten használják Magyarországon, szerintem nem létezik. Amikor a politikusok ezt a kifejezést egy-egy országra vonatkozóan használják, gondolataikban általában nem maradnak a fenti, tisztán gazdasági definíció keretében, hanem leginkább talán a vonzerő vagy sikeresség szinonimájaként említik, és ebbe a mutatók igen széles köre tartozik, olyanok is, amelyek nehezen számszerűsíthetők. Ha valaki helyesen szeretné használni a kifejezést, akkor definiálnia kell, miféle versenyről van szó, esetleg milyen potenciális résztvevőkkel, milyen helyszínen, milyen közismert és elfogadott, vagy az adott esetre specializált szabályokkal. Egy síkfutó például nem lehet általában véve versenyképes, mert ha kiemelkedő eredményre képes 100 méteren, akkor bizonyosan messze lemarad 5000 méteren.
- Léteznek viszont (vagy képezhetők) jól összehasonlítható specifikus, egyedi mutatók vagy paraméterek, amelyek alkalmazásával egy-egy szűk szempontból összevethetők akár még a különböző országok elért teljesítmény-adatai is. Néhány ilyen mutató lehet például:
- az éves bruttó nemzeti termék egy állampolgárra eső hányada,
- az egy főre eső bruttó államadósság mértéke,
- egy kereső személyre jutó nyugdíjasok éves átlagos száma,
- a polgári perek átlagos átfutási ideje a kereset benyújtásától a jogerős határozatig, stb.
Mindegyikükről megállapítható, hogy jól kifejezhető mértékegysége van, ugyanakkor látható, hogy a besorolás szempontjából a mutatók egyik csoportja annál kedvezőbb, minél nagyobb a számértéke, míg a másik csoportba eső mutatók akkor kedvezőek, ha a számértékük alacsony. Ha valamiféle aggregált (összevont, egyesített) mutató képzése a cél, akkor célszerű megoldás a fenti mutató-csoportok valamelyike esetén valamiféle reciprok érték használata.
Amikor megkísérlik egyes országok összehasonlítását komplex jellemzők aggregálása alapján, akkor elméletileg tulajdonképpen nem is látszik nehéznek a feladat, még ha az alábbi lépések egyike-másika komoly elvi kifogásokat vethet is fel. Próbáljuk meg algoritmizálni.
- Hagyd el minden mutató mértékegységét.
- Képezd azoknak a mutatóknak a reciprok értékét, amelyek annál kedvezőbbek, minél kisebbek.
- Rendelj minden mutatóhoz egy olyan súlyozó szorzót, amely az adott mutató relatív fontosságát fejezi ki az aggregálás során, és szorozz be minden mutatót a hozzá rendelt súlyszorzóval.
- Szorozd össze országonként ezeket a súlyozott mutatókat.
- Végezd el a még szükséges finomításokat (pl. tekintsd a legnagyobb így kapott szorzatot egységnyinek vagy 100 százaléknak és ehhez arányítsd a többit).
- Rendezd az egyes országokat a kapott szorzatok csökkenő sorrendjében: minél nagyobb számot kapsz, annál „versenyképesebb” egy adott ország.
Körülbelül ezt a fenti műveletsort hajtják végre pl. az évente kiadásra kerülő Global Competitiveness Report szerkesztői. Nézzük meg, miféle nehézségekkel kell megküzdeniük.
- Alapadatok: az adatgyűjtés forrása, köre, módszere, a mérés pontossága, a felhasznált eszközök, a tárolás, frissítés, selejtezés szabályai, az egységes értelmezés problémái, stb.
- Képzett mutatók: algoritmus, számítási módszer, pontosság, tárolás, frissítés, esetleges eltérő mértékegységek és átszámítási szabályok, stb.
- Minőségi jellegű (nem kvantitatív) mutatók skálázása, számszerűsítése
- A lehető legnagyobb fokú objektivitás biztosítása a súlyozó tényezők meghatározása során, a súlyok relatív fontosságának változása az idő elteltével
