A földrajz és a konyhatudományok, vagyis latinos eredetű megfelelőikkel kifejezve a geográfia és a gasztronómia területét nem csupán az köti össze, hogy azonos a két nemzetközi szó kezdőbetűje (a kezdőhangja nem minden nyelven). Hiszen ha csak ennyi volna bennük a közös, akkor nagyon sok egyéb szót sorakoztathatnánk melléjük; nem mindegyikük tűrné a nyomdafestéket. Lényegibb összefüggés is fellelhető közöttük: egy-egy adott területi egység elhelyezkedése, környezete, jellemző élővilága nagy mértékben befolyásolhatja, hogy milyen fajta alapvető élelmiszer-nyersanyagokat kínál az ott élő állatok és emberek számára.
A szigetországokban vagy a hosszú tengerparttal rendelkező országokban természetes eleségnek számítanak a különféle halak és a tenger egyéb gyümölcsei. A hideg égövi területeken a nagy energiatartalmú ételek lehetnek hasznosak. A kiterjedt füves síkságok jól kihasználhatók hatalmas tömegű húsállatok legeltetésére, ha pedig megművelik ezeket a földterületeket, akkor változatos emberi és állati ételnyersanyagot szolgáltatnak.
Az egyes országokra jellemző nemzeti ételek (és italok) elterjedésébe természetesen egyéb történeti, kulturális, vallási komponensek is belejátszhattak. Vannak ételek, amelyek említésekor szinte automatikus asszociációként ugrik be egy-egy ország neve. Ilyen a magyar gulyás, az angol puding, a francia csiga … és folytathatnánk.
Brit tudósok azt is kiderítették, hogy honnan terjedt át kis hazánkba például a becsinált-leves: Besszarábiából!
Gasztrogeográfia
2018.12.23. 11:31 Lobra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ross-satyr.blog.hu/api/trackback/id/tr2814508746
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
