A jelen idők egyik fontos demokratikus emberi alapjoga az állampolgárok választójoga, amely az őt definiáló körülményeknek köszönhetően azt fejezi ki, hogy alapesetben – többnyire egy alsó korhatár betöltését követően – minden egyes állampolgárnak egyrészt joga van kifejezni, hogy egyes tisztségek betöltésére kit tart legalkalmasabbnak a felkínált jelöltek közül, másrészt esélye van arra, hogy ő maga szerepeljen e jelöltek között. Maradjunk egyelőre az előbbinél. A világban sok féle rendszer létezik ennek a választási döntésnek a kifejezésére, talán a legelterjedtebb mód a választási szándék írásban való kifejezése egy, a jelölteket felsoroló űrlapon. Amint ez a választás megtörténik, attól kezdve a kapott (eredetileg) űrlapot érdekes módon szavazatnak nevezik. Nézzünk rá egy pillanatra, valóban azonos folyamat-e a választás és a szavazás.
A „választás” szó egyértelműen arra utal, hogy több (legalább kettő) lehetőség közül egyet megjelölünk, mert őt (személyt) vagy azt (tárgyat) tartjuk a legalkalmasabbnak az ismert célra (példa: kit választana országgyűlési képviselőnek Pesterzsébetről). Ugyanerről van-e vajon szó, amikor szavaznunk kell? Szerintem egyáltalán nem. A szavazás lényege az, hogy egyetlen szubjektumot vagy objektumot értékelünk olyan módon, hogy az általunk jellemzőnek tartott vagy a kérdező által vizsgálni kívánt minőségét társítjuk egy véges számú értékből álló skála valamelyik tagjával (példa: értékelje egy 1 és 10 közötti skálán a középcsatár teljesítményét). Ha ezt tartjuk szem előtt, akkor arra kell jutnunk, hogy a népszavazás valójában választás (az Igen és Nem válasz közül). Amikor tehát egy sikeres folyamat végén azt mondjuk: „Megszavaztuk Pryx Jakabot elnöknek”, akkor ez természetesen téves állítás; megválasztottuk őt. Ezt megelőzheti, hogy szavazást tartunk Pryx Jakab és további két (vagy akár hat) jelölt alkalmasságának mértékéről, akár több eltérő jellemző alapján. Az exit poll riporterek „Kire szavazott?” kérdése tehát logikailag hibás.
