Legutóbbi napjaink vezető híre az Állami Számvevőszék által a 2015-16 időszakra kiterjedő, az összes parlamenti pártot érintő pénzügyi vizsgálatnak a Jobbikra vonatkozó megállapításait tartalmazó jelentéstervezet tartalma. Különös súlyt ad ennek az a speciális háttér, amelyet az országos pártszimpátia-felmérések számszerű adatai alakítanak ki, és amely azt sugallja, hogy a jövő tavaszi országgyűlési képviselő-választások alkalmával leváltható a jelenlegi kormány, ha az összes ellenzéki párt ezt elsődleges célként tűzi ki, és minden egyebet ennek rendel alá. A kérdés egyszerű megfogalmazásban így vetődik fel: Alakulhat-e taktikai együttműködés a demokratikus pártok és a Jobbik között? A vélemények erősen megoszlanak.
Minden logikusan levezetett – inkább a racionális érvekre, semmint érzelmi tényezőkre alapozott – véleményt tisztelek. Mielőtt óvatosan rátérnék a saját álláspontom kialakítására, előbb néhány tényt sorolok fel:
- A pártfinanszírozásról szóló törvény részeként szereplő „plakát bérleti díj” témát nem sikerült kétharmaddal megszavaztatni, mégis életbe lépett egy jelentéktelen feles törvényben (a városképi védelemről).
- A Jobbik ennek a rendelkezésnek a tudatában bérelt listaáron alul nagy számú óriásposztert: tudatosan szegtek meg egy általuk illegitimnek tartott rendelkezést.
- Az Állami Számvevőszék feltehetően törvényszegő módon terjesztette ki az általános pártellenőrzés 2015-16 időszakra szóló vizsgálatát (egyedül a Jobbik esetében) a 2017-es év első félévére, emellett szintén feltehetően elkövetett egyéb eljárási szabálytalanságokat is. Ez adott alapot (szerintük) arra, hogy visszaköveteljék az elrendelt listaárak, illetve a konkrét szerződéses piaci árak közötti eltérésből adódó mintegy 330 millió forint összeget.
Érdekes vonzat lehet, hogy ez az összeg tulajdonképpen a poszterhelyek tulajdonosát illetné, aki biztosan találna módot arra, hogy ezt más módon visszajuttassa a bérlő szervezetnek. Arra azonban nincs megdönthetetlen, minden kétséget kizáró bizonyíték, hogy az Állami Számvevőszék külső utasításra cselekedett volna. - Szankcióként a Jobbik is, majd a szóhasználatukat átvevő lakájmédia is büntetésről és bírságról beszél, holott részben egy feltételezett tartozás megfizetéséről, részben egy törvényben rögzített, jól körülírt támogatás-megvonásról van szó. Az "apró" megfogalmazásbeli eltérés természetesen politikai célzatú, és ebben az értelemben van mit tanulni a Jobbiktól.
- Elterjedt az a feltevés, hogy a tartozás behajtását az állam esetleg elodázná a jövő tavaszi választásokat követő időszakra, hogy visszautasítsa a Jobbik által folytatandó kampány pénzügyi ellehetetlenítésének vádját.
Közülünk a többség megélte mind az egykori MSZMP "átalakulását", mind a Fidesz politikai turizmusát a neoliberalizmustól indulva, a nemzeti konzervatizmuson át, a rasszista illiberalizmusig. A szavazóik gyakorlatilag nem büntették ezeket a vándorlásokat.
És innentől már nem tény, hanem a szubjektív véleményem következik: Ízléstelen volna, ha más mércét alkalmaznánk olyan pártokkal szemben, amelyek múltját kevésbé kedveljük, mint a jelenüket és az általuk megcélzott jövőt.
