Csak néhány bemutató szó erejéig idézem fel a két testvér eddigi gazdag karrierjét, amely bővelkedik nagyon hasonló, de nagyon eltérő mozaikkockákban is, én most megpróbálok az előbbiekre koncentrálni. Ezúttal sincs értelme megismételgetni a Wikipédia adat- és eseménysorait, hadd tartsam azokat ismertnek a két közéleti szereplő, Deutsch Tamás és Deutsch Péter eddigi pályaívét elemezve. A cím utolsó szava aligha szorul magyarázatra, az első jelzője sem igazán. Több a kétség a "germán" jelzőt illetőleg. Nos, családnevük egy német szó, a "deutsch" magyarul németet jelent.
Minden bizonnyal a sport az a kulturális ágazat, ahol a két fivér sűrűn felbukkant és magasra küzdötte fel magát. Tamásból a prágai raboskodás után, az 1998-as Fidesz választási győzelem hatására megelőlegezett sportminiszter lett, ugyanakkor az MTK sportklub elnöki székét is elfoglalta. Utóbbit ma is tartja, a tárcát azonban át kellett engednie, kárpótlásképpen az Európai Unió parlamenti képviselőjévé listázódott. Ezen tisztségében a förtelmes trágárságával és a mély felvilágosulatlanságával tűnt ki leginkább. Egykori bohém (ezen jelzőnek itt nem a zűrös magánéleti, hanem az angol nyelvű értelmezés alapján a földrajzi jelentése a fontos) fogolytársának bigott és alázatos híve, akárcsak egy udvari bolond.
Deutsch Péter, fiatalkori válogatott magasugró a mai napig tartja a fedettpályás magasugrás magyar rekordját (227 centiméter), miközben az atlétika körüli szervezés területén igencsak magasra jutott. Rendszeres főszervezője a Gyulai István emlékversenynek, évről évre nagyobb számú külföldi sztárversenyzőt csábítva Székesfehérvár helyszínre. Az esemény azonban rendre egyértelműen elmarad például a Gyémánt Liga versenyektől az alacsony nézőtéri látogatottság miatt. Talán (részben) ezért döntött úgy a Kormány, hogy a 2023. évi atlétikai világbajnokság időarányosan elmaradt állapota miatt Pétert főszervezői megbizatásában megtartva kormánybiztost (főispánt) nevez ki föléje. Ez bizony súlyos bukás. A Kormánynak azért különösen fontos ez a jövő évi világesemény, mert döntő érvvé válhat valamelyik jövőbeli nyári olimpiai játékok versengő helyszíneinek elbírálása során. (Ha már ez felmerült, próbáljunk meg rendet tenni a híresen szelektív pannon memória egyik máig fontos kérdésében, A Momentum Mozgalom akkoriban nem az olimpiai rendezés ellen indított véleménygyűjtést, hanem annak érdekében, hogy a budapestiek megszólalhassanak az ügyben,)
Hogyan is foglalhatnánk össze a leírtakat? Az egyikük, aki inkább a tettek embere, hatalmasat bukott. A másikuk, aki inkább szózsonglőr, egy ideig talán még megtarthatja az állásait.
