Satyrblog

A címben szereplő két alternatíva fontos témája a már zajló, az országgyűlési képviselő-választásra vonatkozó politikai kampánynak, éles visszautalásokkal a korábbi reform-elképzelésekre a vizitdíjjal meg a kórházi napidíjjal. Nézzük meg a jelenlegi helyzetet. Vajon ha az egészségügyet üzletnek tekintjük, akkor csak a magánpraxisok tevékenységét kell értenünk alatta? Meggyőződésem, hogy nem csak.

A hatályos adótörvények szerint 2022-ben az egészségbiztosítási járulék aránya a bruttó bér 7%-a, vagyis mondjuk a statisztikai átlagnak megfelelő havi kb. 400 ezer forint bruttó bér esetén havi 28 ezer forint, tehát évi 336 ezer forint. Ezt az összeget a munkáltató fizeti be adóként a NAV-nak címezve, de a Társadalombiztosítási Alapba (TB) jut és ott gyűlik. Ez az összeg biztosítja, hogy ha valaki az állami egészségügyet veszi igénybe (például kórházi fekvőbetegként kap kezelést), akkor az “ingyenesen” történik.

Ugyanez a forrás biztosítja a szanatóriumi költségeinek fedezését, a betegállomány tartama alatt a munkáltató által kifizetett bérarányos kiadásokat, vagy hogy egyes gyógyszerekhez, gyógyászati segédeszközökhöz kedvezményesen lehet hozzájutni. De ebből fedezik az egészségügyi intézmények számos kiadását, például a drága műtéti eljárásokat; nem korlát nélkül, csak az úgynevezett teljesítmény-volumen korlát eléréséig. Természetesen megtörténhet, hogy a szerencsés páciens hosszú évekig csak rendszeresen befizeti a fenti összegű TB járulékot anélkül, hogy az említettekből bármit is igénybe venne – ezt nevezik biztosítási kockázatnak. A forrást biztosító alap neve is azt sugallja, hogy ez a terület jellegzetesen a szolidaritásra épül, az alapvetően egészségesek finanszírozzák a kevésbé egészségesek kiadásait. Később, az életkor növekedésével fordul(hat) a kocka.

Ha felmerül a ténylegesen “ingyenes állami egészségügy” problémája, TB-levonások nélkül, akkor egy olyan mérleget kell elképzelni, amelynek egyik serpenyőjében az egészségügy összes kiadása áll, az országos költségvetésből fedezve, a másikban pedig az az összeg, amelyet az jellemez, hogy az egészségügy által elvégzett beavatkozások (szűrés, megelőzés, gyógyítás) miatt mennyivel nő meg az állampolgárok munkaképességi időtartamának meghosszabbítása révén elérhető gazdasági nyereség, amely szintén a költségvetésbe folyik be. Nem könnyű kiszámolni (megbecsülni) az utóbbit, de hát az előbbit sem, és komoly szakértők állítják, hogy az egyenleg lehet pozitív.