Előre bocsátom, hogy a témának nem a politikai, hanem a logikai – sőt, matematikai – oldalát tartom említésre méltónak. Teljesen közömbös a számomra, melyik oldal melyik agyatlan politikusa vagy annak agyatlan szakértője honosította meg a szóhasználatot.
Az állampolgári viszony, mint olyan, nem öröktől fogva létezik, és vélhetően nem örökké fog létezni. Vitán felüli tény azonban, hogy a „többes állampolgárság” fogalom jelenleg létezik, egy személy speciális állapotát írja le. Tipikusan úgy jön létre, hogy a személy életkörülményeinek változása valamilyen oknál fogva szükségessé vagy előnyössé teszi a számára, hogy az új tartózkodási helyén állampolgársági viszony megadását kérje, miközben (ha az adott helyen ez lehetséges) nem mond le az előző állampolgárságáról sem. Már a fenti mondatban is van két körülmény, amely miatt ostobaságnak tartom az ismételten felmerülő „kettős állampolgárság megadása” megfogalmazást:
- Az új tartózkodási helyszínen lehet olyan rendelkezés, amely miatt új állampolgárság felvétele esetén le kell mondani a régiről. Vagy ha jelenleg nincs ilyen rendelkezés, bármikor hozható.
- Ahol nincs ilyen rendelkezés, és valaki új állampolgárságot kér, nem biztos, hogy éppen 1, azaz egy érvényes állampolgársággal rendelkezik, és sikeres kérelem esetén majd kettő lesz neki. Belátható, hogy egy személy adott időpontban lehet hontalan (vagyis az állampolgárságainak száma nulla), de rendelkezhet már eleve kettő vagy több állampolgársággal is. Hogy mást ne említsünk, a már Európai Uniós országok polgárai egyúttal európai állampolgárok is, ami nem csupán üres szólam, hanem kézzel fogható jogokkal (és minimális kötelezettséggel) járó tartalmas jogviszony.
A korrekt megfogalmazás tehát még csak nem is „a második állampolgárság megadása”, hanem – első közelítésben, amelyet talán majd még finomítanunk kell – „a magyar állampolgárság megadása” lenne.
Ezt sem lehet azonban automatikusan, tömegesen végrehajtani, például azért, mert nagyon szűk azoknak a jogosultságoknak a köre, amelyeken belül egy állam jogosan különböztetheti meg akár egy másik uniós ország, akár a saját állampolgárait. Meg azért sem, mert állampolgárságot nem lehet kéretlenül rátukmálni senkire. Hogy hangozhat tehát a korrekt megfogalmazás? Talán úgy, hogy „speciális magyar állampolgárság könnyített elnyerésének felajánlása”. Természetesen e célra is törvényt kell alkotni, nagyon körültekintően eljárva.