HTML

Satyrblog

Eredeti célom többek között amatőr alkotók szépirodalmi jellegű szövegeinek közreadása volt, ezek azonban egy bizonyos idő után az azóta megszűnt Faragóműhely nevű blogomba kerültek. Szerepelnek továbbá bevált kedvteléseim (labdarúgás, matematika, zene, nyelvek,...) köréből származó, remélhetően vitát is kiváltó bejegyzések, rövid aktuálpolitikai észrevételek. Ha úgy gondolod, hogy egy saját bejegyzésed jól illeszkedhet a blog jellemzőihez, a látogatók ízléséhez, küldd el a következő címre: miklos.varkonyi@gmail.com

Címkék

ady (1) ajovoemlekei (1) akadémia (1) alak art (1) állami támogatás (1) állatok (1) angol (15) átirat (1) ballada (1) britten (6) dalszöveg (15) divat (1) e.a.poe (1) életrajz (1) erotika (1) Európai Unió (1) felekezet (1) félrefordítás (1) felsőoktatás (1) finanszírozás (1) francia (1) frank zappa (1) futball (7) gól (1) győzelmi harsonák (1) hatod (1) hozzászólások (1) humor (24) ihlet (1) ingyenes (?) köznevelés (1) interjú (1) inverz (4) irónia (2) iskolakezdés (1) játékvezetés (3) jeszenyin (1) József Attila (1) kästner (1) képviselő (1) kipling (1) kivonat (1) klímakatasztrófa (1) könyvnap (1) kooperáció (9) környezet (1) koronavírus (3) korszerű tanszerek (1) Kozmosz (1) központozás (1) kritika (1) kultúra (6) leshelyzet (1) limerick (1) link (1) logika (1) madarak (1) magánkiadás (1) matek (1) matematika (1) mentőakciók (1) műbírálat (4) műfordítás (29) musical (1) német (3) népfelkelés (1) női BL (1) nyelvtan (1) nyereség (1) nyitási propaganda (1) orosz (1) ötvenhatos villamos (1) óvatosság (1) párbeszéd (1) philip sidney (1) poet (1) póker (1) politika (25) próza (1) radikalizmus (1) rejtvény (1) rezsidolgok (1) robert frost (1) ross satyr (18) sorozat (1) spanyol futball (1) sport (1) suzanne vega (2) szabálykönyv (1) szatíra (21) színház (1) szóhasználat (1) szonett (5) szonettkoszorú (1) szövegalkotás (1) szövegminőség (1) tankötelezettség (1) tanulmány (23) televízió (1) tender (1) tennyson (1) tesztelés (1) UEFA (1) újév (1) ujjgyakorlatok (12) üres struktúra (1) választás (5) vallás (1) valószínűségszámítás (1) VAR (1) vegyes rímképlet (1) vers (36) versenykiírás (1) videóasszisztens (1) videóklip (1) vita (6) western (1) xilofongyár (12) zene (9) zöldségek (1) Címkefelhő

Friss topikok

  • Lobra: Most 2022. március elseje van, 19:00 óra, és a megfelelő kijelző azt mutatja, hogy ezt a bejegyzés... (2022.03.01. 19:02) A Duna-kanyar gyöngyszeme
  • Lobra: A tény, hogy a közel kétezer megnyitás következtében rettentő sok, több mint 80 észrevétel özönlöt... (2022.02.09. 02:17) Néhány szubjektív mondat a vagyonokról
  • Lobra: A rezsiköltség-megtakarításokat végső soron a fogyasztónak kell megfizetnie például azért, mert a ... (2022.02.06. 12:47) Rezsigazdálkodás - korábban és jelenleg
  • Lobra: Köztudott, hogy az ez évi férfi labdarúgó Európa-bajnoki döntő meccseinek egyik helyszíne Budapest... (2021.04.08. 19:59) Reszkess, koronavírus!
  • Ross Satyr: Az EU az egyes tagországokra bízza a döntést, vagyis elkerülhetetlen egy sokoldalú egyeztetés, ame... (2019.04.30. 11:59) Óraátállítás

Linkblog

Róza *

2009.09.26. 07:52 Lobra

A Nyájas Olvasó egy további epizódot (értsd: barátnőt) ismerhet meg Ross Satyr hányatott érzelmi életéből. A teljes mű az "Ujjgyakorlatok" című kötetben olvasható.

Lakhelye egy laza inda:
szebben minden virágnál
ott pompázott Rozalinda,
virágok közt királylány.

            * * * * *

Ha nyugtatva simogattam,
tüskét bökve menekült,
s ha babára célozgattam,
egyet ismert csak: a Gült.

            * * * * *

Évek szállnak, s nem mind érlel
egészséges gyümölcsöt:
friss bimbóból nagy eséllyel
lesznek szőrös szemölcsök.

            * * * * *

Messze futnék már szaladva,
ha csábosan rám nézne,
ha pedig egy csókot adna,
elszunnyadnék száz évre!

 

3 komment

Címkék: ujjgyakorlatok ross satyr

Liba *

2009.09.24. 09:23 Lobra

Ez az opusz adalék a múlt év vége körül kirobbant libatömési és libatoll-fosztási mizériáról, amelybe egy kéretlen Mancs alaposan beletenyerelt.

Élt egy gúnár, neve Ludvig;
az egykori libafaló
elnézte a töppedt nudlit:
már pisilni volt csak való.

            * * * * *

 

A gúnárok összesúgtak,
s elterjedt a vád a pusztán:
újabban már pénzért dug csak
Lúd Milla, a hírhedt Russzlány.

            * * * * *

 

Focistaként is próbálták,
felkerült a toplistára,
ám sajnos az úszóhártyát
feltörte a stoplik tája.

            * * * * *


Hogy az ólat befűthessék,
kinéztek egy kopott gácsért,
s elcserélték pohos testét
ötven kiló faforgácsért.

 

5 komment

Címkék: ujjgyakorlatok ross satyr

Kos *

2009.09.21. 13:57 Lobra

Részlet Ross Satyr "Ujjgyakorlatok" című verskötetének azonos című darabjából.

Ismertem egy faltörő Kost,
eldöntötte: feltör ő most,
kit harcosok hada mozgat,
s zárt kapukat rohamozgat.
Tudta jól a hosszú, vaskos
facölöpre szögelt vas-kos:
ha még mos sem keményít be,
nem kerül a bak-elitbe..

            * * * * *

Megfogadta: addig koslat,
míg megteszik csatakosnak.
Csata nélkül rossz a koslét:
másnak fű jut, neki moslék.

 

            * * * * *

Ne ítéld e kost romlottnak;
megbiccen az ostromlott nyak,
s nem moslékot fal a pára:
fűbe harap valahára …

2 komment

Címkék: ujjgyakorlatok ross satyr

Royal Flush

2009.09.12. 14:39 Lobra

Divatba jött a Texas Hold’em póker és egyre többször hangzik el a kérdés: átlagosan hány leosztásonként várható, hogy valamelyik játékosnak Royal Flush lapja legyen (definíció: bármelyik színből „nála” legyen az A, K, Q, J és 10 lap). Először rögzítsük azokat a szükséges peremfeltételeket, amelyek a valódi gyakorlatban ugyan nem mindig teljesülnek, de nélkülük a számítás nagyon bonyolulttá (vagy elvégezhetetlenné) válna.

  1. Fel kell tételezni, hogy minden leosztásban asztalra kerül a flop (első három), a turn (a negyedik) és a river (az ötödik közös lap) is.
  2. Nem bizonyítjuk, de belátható, hogy az esély nem függ a játszók számától. Szigorúan véve ez mindaddig így van, amíg az osztó kezében a minden játékosnak kiosztott két-két lap után marad még legalább nyolc (a fenti flop, turn és river mellett még három „égető”) lap; ez elméletileg akár 22 játékost is jelenthetne.
  3. Nem vizsgáljuk a „split pot” (megosztott kassza) esetét, amikor a Royal Flush összes lapja az asztalon alakul ki.

Belátható, hogy egy játékosnak kétféle módon lehet Royal Flush lapja:

    A.   A kezében levő 1 lappal és az asztalon fekvő 4 lappal, vagy

    B.   A kezében levő 2 lappal és az asztalon fekvő 3 lappal

A levezetés most következő része az A. esetre vonatkozik: a játékos kezében 1 alkalmas lap van.

A1.   Ahhoz, hogy Royal Flush alakulhasson ki, a kártyacsomag 52 lapja közül első lapként a négy színből (4) az A, K, Q, J, 10 figurák bármelyike (5) alkalmas, vagyis annak az esélye, hogy az egyik megkapott lap alapján meglehet a Royal Flush, egyenlő (4*5)/52 = 20/52 vagy egyszerűsítve 5/13.

A2.   Ahhoz, hogy ennél a változatnál maradjunk, az is szükséges, hogy a megmaradt 51 lap közül ne olyan legyen a másik kézbe kapott lap, amely beleillik a Royal Flush sorba (ha például egyik lapként káró Q jött, akkor a másik lap bármi lehet, kivéve káró A, K, J vagy 10). Ez a feltétel az 51 lap közül 47 esetén teljesül, vagyis ez a részesély 47/51.

A3.   Most elkezdjük kirakni az asztalra kerülő lapokat. A most már csak 50 lapos kártyacsomagban az első „jó” lap esélye 1/50, és mivel ez a lap az 5 pozíció bármelyikére kerülhet, a részesély tehát 5*(1/50). Az ezután megmaradó 49 lapos csomagban a második „jó” lap esélye 1/49, és mivel ez a lap a fennmaradó 4 pozíció bármelyikére kerülhet, a részesélye 4*(1/49). Hasonlóan kapjuk a még szükséges két „jó” lap részesélyét: 3*(1/48) és 2*(1/47). Ha ebből kiszámoljuk ennek a változatnak az esélyét, akkor az 120*(1/50)*(1/49)*(1/48)*(1/47).

A4.   Vizsgáljunk meg egy másik lehetőséget: az A2 példát folytatva megtörténhet, hogy a káró Q mellett a játékos másik lapként mondjuk pikk J-t kap a kezébe, vagyis kettős esélye van Royal Flush elérésére. Itt arról van tehát szó, hogy a megmaradt 51 lap közül a másik három színből (3) az A, K, Q, J vagy 10 figurák bármelyike (5) jöjjön, ez a részesély tehát (3*5)/51 = 15/51, vagy egyszerűsítve 5/17.

A5.   Most elkezdjük kirakni az asztalra kerülő lapokat. A most már csak 50 lapos kártyacsomagban az első „jó” lap esélye 2/50, ami azt fejezi ki, hogy (az A4 pontban említett példát alapul véve) mondjuk mind a káró A, mind a pikk A megfelelhet a Royal Flush sornak, és mivel ez a lap az 5 pozíció bármelyikére kerülhet, a részesély tehát 5*(2/50). Az ezután megmaradó 49 lapos csomagban a második „jó” lap esélye még mindig 2/49 (a példa alapján mondjuk mind a káró K, mind a pikk K megfelelhet a Royal Flush sornak), és mivel ez a lap a fennmaradó 4 pozíció bármelyikére kerülhet, a részesélye 4*(2/49). Ezt követően viszont már csak egyféle Royal Flush alakulhat ki, innen tehát a részesélyek az A3 ponthoz hasonlóan 3*(1/48) és 2*(1/47). ). Ha ebből kiszámoljuk ennek a változatnak az esélyét, akkor az 120*(2/50)*(2/49)*(1/48)*(1/47).

A6.   Összefoglalva a „négy lap kell az asztalról” esetet, vagy az A1 – A2 – A3, vagy az A1 – A4 – A5 eseménysornak kell bekövetkeznie. Számoljuk ki először az A1 – A2 – A3 eseménysor esélyét, ehhez össze kell szorozni a megfelelő pontokban említett részesélyeket:

A(1-2-3) = (5/13)*(47/51)*120*(1/50)*(1/49)*(1/48)*(1/47) = kb. 7,7*10-6.

Számoljuk ki most az A1 – A4 – A5 eseménysor esélyét, a fentivel analóg módon:

A(1-4-5) = (5/13)*(5/17)*120*(2/50)*(2/49)*(1/48)*(1/47) = kb. 9,8*10-6.

A VAGY művelet miatt az esélyek összeadódnak: A(1) = A(1-2-3) + A(1-4-5) = kb. 18,5*10-6.

A levezetés második része a B. esetre vonatkozik: a játékos kezében 2 alkalmas lap van.

B1.  Ahhoz, hogy Royal Flush alakulhasson ki, a kártyacsomag 52 lapja közül első lapként a négy színből (4) az A, K, Q, J, 10 figurák bármelyike (5) alkalmas, vagyis annak az esélye, hogy az egyik megkapott lap alapján meglehet a Royal Flush, egyenlő (4*5)/52 = 20/52 vagy egyszerűsítve 5/13.

B2.  Ahhoz, hogy ennél a változatnál maradjunk, az is szükséges, hogy a megmaradt 51 lap közül a másik kézbe kapott lap is illeszkedjék a Royal Flush sorba (ha például egyik lapként káró Q jött, akkor a másik lap káró A, K, J vagy 10 lehet). Ez a feltétel az 51 lap közül 4 esetén teljesül, vagyis ez a részesély 4/51.

B3.  Most elkezdjük kirakni az asztalra kerülő lapokat. A fenti A3 ponthoz hasonlóan, az egyes „jó” lapok részesélyei rendre 5*(1/50), 4*(1/49) és 3*(1/48). Ez az összesített részesély tehát 60* (1/50)*(1/49)*(1/48).

B4.  Összefoglalva a „három lap kell az asztalról” esetet, számoljuk ki a B1 – B2 – B3 eseménysor esélyét, ehhez össze kell szorozni a megfelelő pontokban említett részesélyeket.

B(1-2-3) = (5/13)*(4/51)*60*(1/50)*(1/49)*(1/48) = kb. 15,4*10-6.

A kétféle eset (egy, ill. két „jó” lap a kézben) esélyei a VAGY művelet miatt összeadódnak, vagyis ha a fenti számítás helyes, akkor a Royal Flush esélye A + B = kb. 33,9*10-6.

Más szóval, ha minden leosztásban mindig asztalra kerül mind az öt közös lap, akkor ahhoz, hogy egy játékosnak Royal Flush lapja legyen, átlagosan a fenti érték reciproka, vagyis kb. 29498,5 leosztás szükséges.

Nem tudom, mások miért beszélnek kb. kétmillió leosztásról…

 

4 komment

Címkék: póker matek valószínűségszámítás

Lester Moore balladája

2009.09.10. 10:41 Lobra

Az alábbi ballada több szerző közös erőfeszítésének gyümölcse. A végeredmény itt látható, amely közelítéses (iteratív) módszerrel állt össze, a kommentekben sugallt komponensek felhasználásával. Köszönet minden közreműködőnek!

 

86 komment

Címkék: vers humor kooperáció

Kapusjáték a labdarúgásban

2009.09.10. 09:36 Lobra

A kapusra vonatkozó alapvető megkülönböztetés a csapat többi játékosához képest (kizárólag az elemzés szempontjából):

A kapus nem követ el szabálytalanságot, ha saját büntetőterületén belül szándékosan kézzel érinti a labdát; ha azonban a labdát utoljára játékostársa játszotta meg szándékos hazaadással, akkor tilos kézzel érintenie – kiivéve, ha a szándékos hazaadás fejjel vagy testtel történik

Számos kétely merülhet fel.

  1. Előfordulhat olyan eset, amikor nehezen eldönthető, hogy egy labdát vajon hazaadási szándékkal játszottak-e meg. Tételezzük fel például, hogy a labda megjátszásának pillanatában három játékos – a „hazaadó“ játékos, mögötte egy csapattársa, majd utóbbi mögött a saját kapusuk – egyvonalban áll, és a „hazaadó“ játékos ebben a vonalban indítja el a labdát. Csapattársa azonban ellép a labda vonalából, átengedve azt a kapusnak, aki kézzel megfogja a labdát. Egyértelműen megállapítható-e, hogy mi volt a „hazaadó“ játékos szándéka?
  2. A védőjátékos lábbal vezeti saját kapuja felé a labdát, majd – hogy a kapus ne szegje meg a hazaadási szabályt – a büntetőterület vonalánál lábbal felemeli a labdát fejmagasságba, és hazafejeli, vagy lefekszik, és úgy gurítja fejjel haza a labdát. Aligha tekinthető ez az utóbbi megoldása sportszerűtlennek, vagy az ellenfél megalázási szándékának; legfeljebb az ostoba szabály kigúnyolásának.
  3. Büntethető-e szándékos hazaadás után a labdát kézzel megjátszó kapus, ha a hazaadás combbal történt? Ha felső lábszárral? Ha térddel? Hol a határpont? A probléma analóg a „szándékos kezezés“ kérdésével.

Időszakonként eltérő szabályozások különböző korlátozásokkal igyekeznek megakadályozni, hogy a kapus a játékot késleltesse (kézben tartás időtartama, labdával a kézben megtehető lépések száma, pattogtatás, kézzel-lábbal-kézzel-lábbal való érintés, stb.)

Észrevétel:

Ha a játékvezető úgy véli, hogy a kapus (vagy esetleg egy mezőnyjátékos) szándékosan késlelteti a játékot, miközben a labda játékon kívül van, akkor elegendő csupán a játékvezető saját megítélése annak eldöntésére, hogy a késleltető magatartás szabályellenes-e.

Ugyanakkor semmi nem gátolja, hogy miközben a labda játékban van, a védők (bevonva a labdát kézzel nem érintő kapust is) akár az egész mérkőzést egymás között végigadogassák. Szerintem, ha egyszer megengedték, hogy a kapus a saját büntetőterületén belül kézzel is megjátszhassa a labdát, akkor erre felesleges bonyolult korlátozásokat szabni.

Sajátságos eltérés néhány más csapatsporttal szemben, hogy a labdarúgó kapus minden különösebb bejelentés nélkül, bármikor bekapcsolódhat a mezőnyjátékba, akár büntetőt végezhet el, támadást fejezhet be, majd ismét minden bejelentés nélkül kapusként folytathatja a játékot. Az eltérés oka, hogy a labdarúgásban nincsen folyamatos oda-vissza játékoscsere.

 

2 komment

Címkék: futball tanulmány

Focikommentátorok aranyat köpnek

2009.09.06. 06:51 Lobra

Az utóbbi évek magyar nyelvű labdarúgó közvetítéseiből szemezgetek alább. A meglelt gyöngyszemek elhullajtásában kedvenc állatfajom, az elektronikus médiumok sportújságírói és szakkommentátorai vállaltak tevékeny részt. Következzenek az idézetek:

A csapatot sérüléshullám tizedeli: a 26 fős keretből heten is harcképtelenek. Minthogy képes beszédről van szó, képzeljük magunk elé a jelenetet. Jön a sérüléshullám, egysoros vonalba állítja a csapat 26 tagját, és felszólítja őket, hogy minden tizedik lépjen ki. Nahát, valóban heten lépnek ki a sorból!

A csatár lövése nem talált kaput. Ez a becsúszás viszont lábat talált. A meccsek annyira pörgősek, hogy a kommentátor ugyancsak lemaradhat az eseményekről, ha olykor nem  sikerül elspórolnia egy-egy igekötőt. Ellenpélda is van persze, a „bevállal”, „beijeszt” …

A csatár most egyenlíthet … de marad a feltételes mód. Nem marad. Nézz utána az igemódoknak és a vonatkozó igevégződéseknek a nyelvtankönyvekben, és azt fogod találni, hogy az általad használt igealak megengedő.

A kezezés megítélésében az a döntő, hogy a kéz keresi-e a labdát, vagy a labda keresi-e a kezet. Ez egyszerűen úgy badarság, ahogy van.

A középpályán bátran meg kell támadni a labdát. Bizony, ehhez mérhetetlenül nagy bátorság szükséges, mert nem csekély a kockázat, hogy a labda visszatámad.

A mérkőzésen negatív nézőcsúcs született. Mi sem egyszerűbb, mint ezt elképzelni. A meccs előtt két órával kinyitották a teljesen üres stadiont, ahonnan szépen kihömpölygött 56 423 néző. Korábban ennyien még soha nem hagyták el az üres stadiont. A nagyon kicsi nézőszám is pozitív érték, legfeljebb a valaha összeszámolt minimumot jelenti.

A védőnek nem sikerült szabályosan közbeavatkoznia. Nem csoda, hogy nem sikerült neki. Szabályosan ugyanis vagy közbelépnie, vagy beavatkoznia lehetett volna.

Az volt a baj, hogy mindig az utolsó passzt rontottuk el. Ha azt a bizonyos átadást a játékos nem rontja el, akkor vagy egy további – pontos vagy pontatlan – átadás következik, vagy valami egyéb esemény. Egy akció során egy passz pontosan attól válhat utolsóvá, hogy elrontják.

Kevés a csapatban az olyan kreatív játékos, akitől valami váratlant lehetne várni. Még szerencse, hogy a kommentátorok azért pótolják a kreativitás eme fájó hiányát.

Nagyon úgy látszik, hogy a továbbjutást büntetők döntik majd el. A látszat csal. Ezek a büntetőpontról végrehajtandó, speciális szabályozás alá eső rúgások nem büntetők, hiszen ugyan mit büntetnek velük?

Óva intenék mindenkit, hogy ezekből a statisztikai adatokból következtessen az előttünk álló mérkőzés kimenetelére. A „Statisztika” című tantárgy professzora az első előadás első mondataként leszögezi, hogy ez a tantárgy a múlt adataival foglalkozik, tényeket állapít meg, és azokból legfeljebb a rájuk jellemző matematikai mennyiségeket számítja ki: gyakoriság, eloszlás, átlag, szórás, stb. Jövőbeli események kimenetelének becslésére nem a statisztika, hanem a valószínűségszámítás alkalmas, többek között éppen statisztikai adatok alapján.

A statisztika sok mindenre jó, leginkább arra, hogy megdőljön, csak épp a valóságot nem tükrözi. Mi van, kommentátor barátaim, egymással sem értetek már egyet? A statisztika, mint mondottuk, csak a múlttal foglalkozik. A valóság, a filozófiai definíciónak megfelelően, szintén csak a múltra vonatkozhat, hiszen a jelen mindössze egy végtelenül rövid pillanat, a jövő eseményei pedig esetlegesek, csak becsülhetőek, valamiféle valószínűséghez kapcsolva jósolhatóak. A statisztika tehát nem dőlhet meg, legfeljebb kiegészül az addigi trendtől eltérő adatokkal, és attól kezdve majd azt az új múltbeli valóságot tükrözi.

A játékvezető előnyszabályt ítélt. Az előnyszabály alkalmazásának lényege, hogy a játékvezető nem állítja meg a játékot, mert úgy véli, hogy azzal a vétkes csapatot részesítené előnyben. A labda játékban maradt, tehát semmiféle ítélet nem születhetett.

A csatár beállása óta sokkal másabb a csapat támadó játéka. Akkor tehát nyilvánvalóan a beállásáig is más volt (mihez képest?), azóta persze még másabb. És akkor lenne a legmásabb, ha még egy csatár beállna, ugye? A határozatlan névmási minőségjelzőknek nincsen se közép-, se felsőfokuk. Két vagy több dolog csak ugyanolyan (valamilyen, bármilyen, más) lehet, és nem ugyanolyanabb (valamilyenebb, bármilyenebb, másabb).

A táblázatból látható, hogy a jelenlegi hét utolsó csapat közül még mindegyik kieshet. Attól tartok, kevés információt nyújt a táblázat. Hasznos lenne elolvasni az aktuális versenykiírást is, amely a kiesést szabályozza. Egy adott pillanatban potenciálisan akár tíz csapatot is fenyegethet a kiesés, de akkor is tudható, hogy a bajnokság végén mennyi esik majd ki. Persze, ha a kommentátor a „bármelyik” határozatlan névmást használja …

Az angol válogatott azon kevés csapatok közé tartozik, amelyek … Attól, aki élő beszéddel keresi a kenyerét, elvárható lenne, hogy legalább anyanyelve alapvető nyelvtani szabályait ismerje. Ellentétben a legtöbb idegen nyelvvel, a magyarban minden tőszámnév után, valamint a határozatlan mennyiségjelzők után (sok, kevés, többi, néhány, összes, minden) a főnév egyes számban áll.

A Tottenham győzelmi esélyét a fogadóirodák hét a kettőhöz adták. Tipikus példa arra, hogy a félművelt kommentátor összekever két közeli fogalmat. A „hét a kettőhöz” azt jelenti, hogy aki a Tottenham győzelmére az adott irodánál két fonttal fogad, az szerencsés esetben (vagyis ha a Tottenham győz) hét fontot kap vissza; ez tehát a fogadó nyerési osztalékaránya. Minél nagyobb ez a számarány, annál kisebb a csapat győzelmi esélye: nagyjából annak a reciproka (vagyis kettő a héthez, tehát valamivel kevesebb mint harminc százalék).

Pók Vendel felvágja Gipsz Jakabot. A büntetőt a szenvedő alany végzi el. Megint egy nyelvtani tévedés: az első mondat normál cselekvő mondat, alannyal, állítmánnyal és tárggyal; aki pedig a büntetőt elvégzi, nevezhető sértettnek, áldozatnak, de szenvedő alanynak nem. Ha igazi szenvedő alanyt kíván valaki látni, olyanféle mondatot kell alkotnia, mint pl. „A katonaszökevények felkoncoltatnak”.

Nem képes anélkül elfutni, hogy meg ne csinálna egy-két biciklicselt. Első hallásra nem tűnik hibásnak a mondat – talán csak pongyola: a felesleges halmozás tipikus esete. Az összetett mondatban három tagadó jellegű mondatrész van, ami túl sok. Próbáljuk csak meg az első tagmondatban a tagadó jellegű „anélkül” szó helyett az állító jellegű „úgy” szót használni: ugye, hogy összeszedettebb a benyomás?

A csapatok egymás hibáiból élnek. Logikai képtelenség. Ha mindkét csapat hibázgat, akkor ez azt jelenti, hogy az egyik által elkövetett hibákat a másik nem használja ki (vagyis nem él belőlük), hanem szintén hibázik.

Az utóbbi húsz másodperc alatt a csatár akár három gólt is rúghatott volna. Hatásos, és persze téves állítás. Gondoljuk csak meg: gól, gólöröm az egyik részről (túlzás esetén sárga lappal), tiltakozás a másik részről (túl vehemens esetben akár sárga lappal), felállás középkezdéshez, középkezdés … Belefér akár két gól is?

Egész másképp alakult volna a mérkőzés, ha Pancser Gvendolin a tizedik percben belövi a büntetőt. Nem kizárt. De másképp alakulhatott volna akkor is, ha az első percben a kékek védője a bedobás során nem a 8-as, hanem a 12-es számú társát választja, stb.

A skandináv országok az ötvenes évek vége óta nem értek el különösebb sikereket a nagy világversenyeken, talán Dánia meglepetésszerű EB-győzelme az egyetlen kivétel. A besorolás legalábbis vitás. Dánia kontinentális ország néhány nagyobb és sok kis szigettel, de nem a Skandináv-félszigeten fekszik.

Az észak-amerikai kontinenst is meghódította végre a VB, amikor 1994-ben az USA rendezhette meg a döntőt.  Nem beszélve az 1970-es és 1986-os mexikói előzményről. Közép-Amerika ugyanis, ahová Mexikót sorolják, nem földrész, csak régió.

Azóta sikerült már az egyesített Németország csapatát is legyőzni, ahogyan a korábban NSZK-nak hívott ország csapatát is nem egyszer. Miért, most vajon másképp hívják?

Az ítélet jogos, hiszen már a szabálytalanság szándéka is büntetendő. Tipikus tévedés: ez legfeljebb bizonyos szabálytalanságok elkövetésének megkísérlésére igaz. Egyrészt ugyanis belátható, hogy a szándék a gondolkodás terméke, márpedig a játékvezető nem gondolatolvasó; másrészt vajon büntetendő-e, ha egy játékos láthatóan megpróbálja kézzel megjátszani a labdát, de nem sikerül neki?

A vendégcsapat a kontrákra blazíroz. Elkeserítő bizonysága a félművelt nagyképűségnek …

Papucs Zoltán továbbítja a labdát druszájának, Papucs Lászlónak. Na persze. Aztán meg Tejbegríz Soma szereli a névrokonát, Tarhonya Somát.

Az átigazolási időszak alatt több mint kilenc új játékos érkezett. Ez a mondat így önmagában elég furcsa: vagy elárulja az adatközlő, hogy pontosan mennyi, vagy kerek számhoz viszonyítja (pl. kevesebb mint húsz gól, csaknem ezer percig érintetlen maradt a hálója, stb.). A mondat akkor lehet jogos, ha előzőleg egy másik közlés szerint egy másik csapatba pontosan kilencen érkeztek (valaki más pontosan kilencszáznegyvenhét percig nem kapott gólt, stb.)

A statisztika szerint a labdabirtoklás aránya 60:40 százalék a hazai csapat javára. Bár ez a húsz százalék nem tűnik soknak, …Ha az egyik csapatnál a számarány szerint másfélszer annyit van a labda, mint az ellenfelénél, akkor az bizony ötven százalék!

A másik két csoportbeli ellenféllel még soha nem találkoztak, az utóbbi időszakban pedig végképp nem. Egyszerű: olyan eseményről van szó, amely még a sohasem-nél is ritkább.

Ha az elhalasztott negyedik meccsét is megnyeri, akkor a Sevilla is 100 százalékos lehet. Most tehát, amikor háromból hármat nyert meg, vajon hány százalékos?

A női világbajnokságon minden évben megválasztják a torna legjobb játékosát és gólkirályát. A gólkirály „megválasztásában” sokat segíthet a mérkőzések jegyzőkönyve, amely feltünteti a góllövőket. Sokkal nehezebb feladat a legjobb játékos megválasztása, különösen abban a három évben, amikor nem rendeznek világbajnokságot…

Már az ötödik világbajnokságán vesz részt, ami bizony, írd és mondd, húsz év válogatottságnak felel meg. Ne is írd és ne is mondd, mert az bizony csak tizenhat év – nem mintha az nem volna tiszteletre méltó.

Az asszisztens emeli a zászlót …nézzük csak .. jó ítélet. Tévedés: az asszisztens megítél, állást foglal, jelez, újabban a fejbeszélőt is használhatja, de ítéletet csak a játékvezető hozhat.

19 komment

Címkék: humor futball

Zöldek figyelmébe (1)

2009.09.06. 06:45 Lobra

Ahhoz, hogy valaki elmondhassa magáról: „én mérnök vagyok”, sikeres érettségi, legalább tíz szemeszter sikeres felsőfokú tanulmány – amelynek szerves része a szakma területét érintő környezetvédelmi alapismeretek elsajátítása és arról való számadás –, sikeres államvizsga és diplomavédés szükséges.

Hogy valaki elmondhassa magáról: „én környezetvédő vagyok”, elegendő az a kb. kettő másodperc, amíg ez a tőmondat elhangzik.

2 komment

Címkék: zöldségek

Labdarúgó játékvezetés

2009.08.31. 07:30 Lobra

Mintegy tíz éven keresztül aktív focibíró voltam, azért ilyen szemmel is nézem a meccseket. Olyan játékhelyzeteket és meghonosodott játékvezetői gyakorlatot vizsgálok meg, amelyek az utóbbi időben váltak elfogadottá, és véleményem szerint nem következnek a játék lényegéből, sőt azzal olykor ellentétesek. Élek a gyanúval, hogy mindezek egyetlen célja a játékvezetők felelősségének csökkentése, nehogy számon kérhessék rajtuk az egyre nagyobb pénzösszegek elosztását befolyásoló döntéseiket … Update, 2010. ősz: Az azóta eltelt idő alatt mindaz, amiről alább szó esik, egyértelműen meggyökeresedett, a javulás reményének szikrája nélkül.

Késleltetett előnyszabály 

Egyre többször tapasztalható, hogy a játékvezető észlel egy szabálytalanságot, majd teátrális jelzésekkel tudatja, hogy a játék felesleges megszakításának elkerülése érdekében „előnyszabályt“ alkalmaz. A játék tovább folyik, majd a játékvezető akár több másodperc elteltével, illetve több érintést követően „visszavonja az előnyszabályt”, merthogy az „nem jött be”, és visszamenőleg mégis megítéli a szabadrúgást. Ilyesmiről egyetlen írott szabály vagy döntvény sem rendelkezik, mégis sajnálatos gyakorlattá vált. Az előnyszabály alkalmazása kockázatos döntés, tessék vállalni a felelősséget érte!
 

A labda kikísérése

A támadó csapat játékosa érintette a labdát, amely lassan gurul vagy pattog a védekező csapat alapvonala felé. Egy védő helyezkedik a labda és egy támadó közé, és összevissza ugrálva akadályozza meg a támadót a labda megjátszásában. Korábban egységesen közvetett szabadrúgást ítéltek a támadó csapat javára – mostanában egységesen elnézik a játék nyilvánvaló késleltetésének ezt a módját.

 

A félidők meghosszabbítása

A félidők előre bejelentett és a negyedik játékvezető által jelzett meghosszabbítása csak néhány évtizede létezik, és csak az olyan kieső idó pótlására szolgál, amikor a labda játékon kívül van (ápolás, csere, hosszadalmas játékba hozás). Semmi nem szankcionálja azt a taktikát, ha az egyik csapat igyekszik a teljes mérkőzést a saját védelmi zónájában végigadogatni. Tudomásom szerint nem létezik ilyen fajta hosszabbítás egyetlen más olyan, (elvben) meghatározott ideig tartó sportágban, amelynek mérkőzésein akár folyamatos, akár "tiszta" időmérés van.

Statisztikai adatok tömege támasztja alá, hogy a labdarúgásban a „hatásos játékidő”, vagyis az az idő, amikor a labda játékban van, többnyire alig haladja meg az 50-60%-ot. Mármost ha a játékvezető a mérkőzést összesen 5 perccel meghosszabbítja, azzal is mindössze csak kb. 5,5%-ot tesz hozzá a mérkőzés hatásos játékidejéhez. Érdemes volt emiatt az új gyakorlatot bevezetni, annak összes következményével?

 

Figyelmeztetés labdaelrúgás miatt

Manapság már a viszonylag alacsonyabb osztályú mérkőzéseket is számos labdával játsszák le, ezért az éppen játékban volt labda elrúgása aligha von maga után jelentős időveszteséget, legfeljebb az érzelmek nyilvánításának egy módja. (A probléma kapcsán megjegyzendő, hogy az írott szabály értelmében labdacsere csak a játékvezető engedélyével hajtható végre …)

 

Rendcsinálás pontrúgás előtt

Szögletrúgás vagy kapuhoz közeli szabadrúgás előtt a játékvezető találomra kiválaszt egy párt a helyezkedő játékosok közül, odaballag, és jó óvónéni módjára felszólítja őket, hogy hagyják abba egymás taszigálását. Mindkettő ártatlan képpel mutat a másikra, azután bólintanak, a játékvezető, mint aki jól végezte a dolgát, visszaballag megfigyelő pozíciójába, a két játékos (és az összes többi) pedig ugyanazt csinálja, mint a „rendcsinálás” előtt. A holtidő tovább nőtt …

 

Célzott labdaejtés

Különösen akkor figyelhető meg, ha a játékvezető olyan sérülés miatt szakítja meg a játékot, amely esetén nem ítélt szabadrúgást, például mert a labda továbbra is a támadó csapat játékosánál maradt. Újabban ezt követően úgy folytatja a játékot, hogy célzottan a védekező csapat egy játékosa elé ejti a labdát, aki tudja a szerepét: hatalmasat rúg a labdába, szándékosan visszajuttatva az ellenfélhez, természetesen úgy, hogy a pozíció a saját csapata számára veszélytelen legyen (pl. vonalon túlra vagy az ellenfél kapusához ívelve). Számos esetben a támadó csapat játékosa oda sem megy a labdaejtés helyszínére. Hol van ilyesmi a szabálykönyvben leírva?

 

Megszakítás ápolás céljából

Ha egy játékos a földre kerül olyan sérülés miatt, amely vélhetően ápolást igényel, akkor számos esetben nem a játékvezető szakítja meg a játékot – hogy majd labdaejtéssel folytassa –, hanem a játékosok igyekeznek rávenni egymást, sokszor igen vehemensen, a labda játékon kívüli helyzetbe juttatására. Ezt követi persze a „magas sportszerűség jegyében“ a labda visszaadása, esetleg ismételt visszaadása. Miért kell levenni a felelősséget a játékvezetőkről? Négy játékvezető figyeli az eseményeket, többszörös kapcsolat van közöttük – oldják meg a helyzetet ők, ahogy korábban is megoldották.

 

Síp a szájban

Visszatetsző jelenség, hogy a játékvezetők síppal a szájukban gesztikulálnak, jegyzetelnek, lépkednek vagy futnak. Ilyesmire a múltban nem volt példa. Akasszák szépen a csuklójukra a sípjukat, ahogy régebben tették.

 

Interaktív hangkapcsolat

A vezetőbíró és asszisztensei „be vannak mikrofonozva”, hogy még jobb legyen az összhang közöttük; sokszor azzal súlyosbítva, hogy a kis mikroportot egy kis darab leukoplaszt-szalag rögzíti a játékvezető arcbőréhez. De vajon ki mindenki hallhatja még az ebben a „zárt” hangrendszerben elhangzottakat, sőt esetleg szólhat is bele az üzenetváltásba? És vajon többé nem megy oda a vezetőbíró látványosan az asszisztenséhez vitás esetben?

 

Egyre több játékvezető

A legutóbbi világbajnokságon már ötödik játékvezető is szerepelt, miközben a negyedik játékvezető szerepe is leginkább a kispadokon ülők „megrendszabályozására”, esetleg a megnyilvánulásaik besúgására korlátozódik. Hol a határ? Ha egyszer majd lesz Tejút-bajnokság, ott hat játékvezetőt jelölnek majd ki? Update, 2010. ősz: Az UEFA által rendezett kupasorozatokon már hat játékvezetőt foglalkoztatnak: az asszisztensekkel ellentétes oldalon, valamivel az alapvonalon túl további két pótasszisztens figyeli a büntetőterületen belüli történéseket, a hangkapcsolat rájuk is kiterjed (mivel egyéb eszközük nincs az észlelések közlésére). Update, 2012: Az Európa-bajnokságon ezek a pótasszisztensek a kapunak ugyanazon az oldalán álltak már, amelyiken az asszisztens is. Ebben mi a ráció?

 

Videóbíró

A Board következetesen elzárkózik a videóbíró alkalmazásától a játék közben. Ugyanakkor a mérkőzés képfelvételét a megfelelő sportszervek számos országban legális bizonyítékként használják akár súlyos döntések (elmaradt kiállítás ellenére hosszú eltiltás, megalapozatlan kiállítás miatt a játékos felmentése, sőt akár egy mérkőzés újrajátszatása) utólagos elfogadására; ezek a döntések pedig akár megalapozhatnak polgári jogi keresetet is. A helyzet ambivalens, mindenképpen valamiféle állásfoglalást és egységes gyakorlat kialakítását igényelné. A 2010. évi világbajnokságon is botrányt okozott egy nyilvánvaló gól észlelésének elmulasztása. És ugyanez megtörtént a 2012. évi Európa-bajnokságon is, ráadásul egyenes kiesési szakaszban, a tornát rendező egyik hazai csapat kárára.

 

Az asszisztens szerepe

Néhány kényelmesebb játékvezető megkéri, hogy asszisztensei tehermentesítsék őt, amikor a támadó csapat az asszisztenshez közeli szögletzászló környékéről szabadrúgást végez. Ilyenkor az asszisztensre bízzák a sorfal szükséges távolságának biztosítását. Ehhez az asszisztensnek kb. a tizenhatos oldalvonaláig kell elmennie, és amikor rendben levőnek tartja a sorfal helyzetét, a szabadrúgás elvégezhető – lenne, ha az asszisztens már elfoglalta volna a helyét az oldalvonalon, hogy eleget tehessen egyetlen fontos feladatának: megítélhesse a rúgást követő leshelyzetet.
 
Hasonló a helyzet játékoscsere esetén: noha a negyedik játékvezető kényelmesen elvégezhetne minden ezzel járó feladatot, az asszisztens is odarobog, hogy ellenőrizze a bőrszegek hosszát a cserejátékos cipőtalpán. Ha pedig éppen szögletrúgás következik az ő oldalán, akkor meg kell várni, míg visszaér …

5 komment

Címkék: futball tanulmány játékvezetés

Megindító szép szavak

2009.08.30. 12:17 Lobra

Kedves barátaim, jobb híján e módon - vagyis szavakkal - tudatom, hogy a blog megindult. Nem kívánok semmit elsietni, nagyon valószínű, hogy nincs még itt az ideje a teljes leleplez(őd)ésnek; legyen ez most csupán egy technikai kísérlet, melynek célja, hogy a működésről meggyőződjek.

Azok látogatását várom, akik kedvenc témái közé tartozik a labdarúgás (európai), a zene, a hírközlés- valamint a verseléstechnika. Aki politizálni kívánna, azt sem tanácsolnám el, de előfordulhat, hogy megjegyzése választalan marad.

Jó szórakozást mindenkinek!

7 komment

süti beállítások módosítása