Az utóbbi évek magyar nyelvű labdarúgó közvetítéseiből szemezgetek alább. A meglelt gyöngyszemek elhullajtásában kedvenc állatfajom, az elektronikus médiumok sportújságírói és szakkommentátorai vállaltak tevékeny részt. Következzenek az idézetek:
A csapatot sérüléshullám tizedeli: a 26 fős keretből heten is harcképtelenek. Minthogy képes beszédről van szó, képzeljük magunk elé a jelenetet. Jön a sérüléshullám, egysoros vonalba állítja a csapat 26 tagját, és felszólítja őket, hogy minden tizedik lépjen ki. Nahát, valóban heten lépnek ki a sorból!
A csatár lövése nem talált kaput. Ez a becsúszás viszont lábat talált. A meccsek annyira pörgősek, hogy a kommentátor ugyancsak lemaradhat az eseményekről, ha olykor nem sikerül elspórolnia egy-egy igekötőt. Ellenpélda is van persze, a „bevállal”, „beijeszt” …
A csatár most egyenlíthet … de marad a feltételes mód. Nem marad. Nézz utána az igemódoknak és a vonatkozó igevégződéseknek a nyelvtankönyvekben, és azt fogod találni, hogy az általad használt igealak megengedő.
A kezezés megítélésében az a döntő, hogy a kéz keresi-e a labdát, vagy a labda keresi-e a kezet. Ez egyszerűen úgy badarság, ahogy van.
A középpályán bátran meg kell támadni a labdát. Bizony, ehhez mérhetetlenül nagy bátorság szükséges, mert nem csekély a kockázat, hogy a labda visszatámad.
A mérkőzésen negatív nézőcsúcs született. Mi sem egyszerűbb, mint ezt elképzelni. A meccs előtt két órával kinyitották a teljesen üres stadiont, ahonnan szépen kihömpölygött 56 423 néző. Korábban ennyien még soha nem hagyták el az üres stadiont. A nagyon kicsi nézőszám is pozitív érték, legfeljebb a valaha összeszámolt minimumot jelenti.
A védőnek nem sikerült szabályosan közbeavatkoznia. Nem csoda, hogy nem sikerült neki. Szabályosan ugyanis vagy közbelépnie, vagy beavatkoznia lehetett volna.
Az volt a baj, hogy mindig az utolsó passzt rontottuk el. Ha azt a bizonyos átadást a játékos nem rontja el, akkor vagy egy további – pontos vagy pontatlan – átadás következik, vagy valami egyéb esemény. Egy akció során egy passz pontosan attól válhat utolsóvá, hogy elrontják.
Kevés a csapatban az olyan kreatív játékos, akitől valami váratlant lehetne várni. Még szerencse, hogy a kommentátorok azért pótolják a kreativitás eme fájó hiányát.
Nagyon úgy látszik, hogy a továbbjutást büntetők döntik majd el. A látszat csal. Ezek a büntetőpontról végrehajtandó, speciális szabályozás alá eső rúgások nem büntetők, hiszen ugyan mit büntetnek velük?
Óva intenék mindenkit, hogy ezekből a statisztikai adatokból következtessen az előttünk álló mérkőzés kimenetelére. A „Statisztika” című tantárgy professzora az első előadás első mondataként leszögezi, hogy ez a tantárgy a múlt adataival foglalkozik, tényeket állapít meg, és azokból legfeljebb a rájuk jellemző matematikai mennyiségeket számítja ki: gyakoriság, eloszlás, átlag, szórás, stb. Jövőbeli események kimenetelének becslésére nem a statisztika, hanem a valószínűségszámítás alkalmas, többek között éppen statisztikai adatok alapján.
A statisztika sok mindenre jó, leginkább arra, hogy megdőljön, csak épp a valóságot nem tükrözi. Mi van, kommentátor barátaim, egymással sem értetek már egyet? A statisztika, mint mondottuk, csak a múlttal foglalkozik. A valóság, a filozófiai definíciónak megfelelően, szintén csak a múltra vonatkozhat, hiszen a jelen mindössze egy végtelenül rövid pillanat, a jövő eseményei pedig esetlegesek, csak becsülhetőek, valamiféle valószínűséghez kapcsolva jósolhatóak. A statisztika tehát nem dőlhet meg, legfeljebb kiegészül az addigi trendtől eltérő adatokkal, és attól kezdve majd azt az új múltbeli valóságot tükrözi.
A játékvezető előnyszabályt ítélt. Az előnyszabály alkalmazásának lényege, hogy a játékvezető nem állítja meg a játékot, mert úgy véli, hogy azzal a vétkes csapatot részesítené előnyben. A labda játékban maradt, tehát semmiféle ítélet nem születhetett.
A csatár beállása óta sokkal másabb a csapat támadó játéka. Akkor tehát nyilvánvalóan a beállásáig is más volt (mihez képest?), azóta persze még másabb. És akkor lenne a legmásabb, ha még egy csatár beállna, ugye? A határozatlan névmási minőségjelzőknek nincsen se közép-, se felsőfokuk. Két vagy több dolog csak ugyanolyan (valamilyen, bármilyen, más) lehet, és nem ugyanolyanabb (valamilyenebb, bármilyenebb, másabb).
A táblázatból látható, hogy a jelenlegi hét utolsó csapat közül még mindegyik kieshet. Attól tartok, kevés információt nyújt a táblázat. Hasznos lenne elolvasni az aktuális versenykiírást is, amely a kiesést szabályozza. Egy adott pillanatban potenciálisan akár tíz csapatot is fenyegethet a kiesés, de akkor is tudható, hogy a bajnokság végén mennyi esik majd ki. Persze, ha a kommentátor a „bármelyik” határozatlan névmást használja …
Az angol válogatott azon kevés csapatok közé tartozik, amelyek … Attól, aki élő beszéddel keresi a kenyerét, elvárható lenne, hogy legalább anyanyelve alapvető nyelvtani szabályait ismerje. Ellentétben a legtöbb idegen nyelvvel, a magyarban minden tőszámnév után, valamint a határozatlan mennyiségjelzők után (sok, kevés, többi, néhány, összes, minden) a főnév egyes számban áll.
A Tottenham győzelmi esélyét a fogadóirodák hét a kettőhöz adták. Tipikus példa arra, hogy a félművelt kommentátor összekever két közeli fogalmat. A „hét a kettőhöz” azt jelenti, hogy aki a Tottenham győzelmére az adott irodánál két fonttal fogad, az szerencsés esetben (vagyis ha a Tottenham győz) hét fontot kap vissza; ez tehát a fogadó nyerési osztalékaránya. Minél nagyobb ez a számarány, annál kisebb a csapat győzelmi esélye: nagyjából annak a reciproka (vagyis kettő a héthez, tehát valamivel kevesebb mint harminc százalék).
Pók Vendel felvágja Gipsz Jakabot. A büntetőt a szenvedő alany végzi el. Megint egy nyelvtani tévedés: az első mondat normál cselekvő mondat, alannyal, állítmánnyal és tárggyal; aki pedig a büntetőt elvégzi, nevezhető sértettnek, áldozatnak, de szenvedő alanynak nem. Ha igazi szenvedő alanyt kíván valaki látni, olyanféle mondatot kell alkotnia, mint pl. „A katonaszökevények felkoncoltatnak”.
Nem képes anélkül elfutni, hogy meg ne csinálna egy-két biciklicselt. Első hallásra nem tűnik hibásnak a mondat – talán csak pongyola: a felesleges halmozás tipikus esete. Az összetett mondatban három tagadó jellegű mondatrész van, ami túl sok. Próbáljuk csak meg az első tagmondatban a tagadó jellegű „anélkül” szó helyett az állító jellegű „úgy” szót használni: ugye, hogy összeszedettebb a benyomás?
A csapatok egymás hibáiból élnek. Logikai képtelenség. Ha mindkét csapat hibázgat, akkor ez azt jelenti, hogy az egyik által elkövetett hibákat a másik nem használja ki (vagyis nem él belőlük), hanem szintén hibázik.
Az utóbbi húsz másodperc alatt a csatár akár három gólt is rúghatott volna. Hatásos, és persze téves állítás. Gondoljuk csak meg: gól, gólöröm az egyik részről (túlzás esetén sárga lappal), tiltakozás a másik részről (túl vehemens esetben akár sárga lappal), felállás középkezdéshez, középkezdés … Belefér akár két gól is?
Egész másképp alakult volna a mérkőzés, ha Pancser Gvendolin a tizedik percben belövi a büntetőt. Nem kizárt. De másképp alakulhatott volna akkor is, ha az első percben a kékek védője a bedobás során nem a 8-as, hanem a 12-es számú társát választja, stb.
A skandináv országok az ötvenes évek vége óta nem értek el különösebb sikereket a nagy világversenyeken, talán Dánia meglepetésszerű EB-győzelme az egyetlen kivétel. A besorolás legalábbis vitás. Dánia kontinentális ország néhány nagyobb és sok kis szigettel, de nem a Skandináv-félszigeten fekszik.
Az észak-amerikai kontinenst is meghódította végre a VB, amikor 1994-ben az USA rendezhette meg a döntőt. Nem beszélve az 1970-es és 1986-os mexikói előzményről. Közép-Amerika ugyanis, ahová Mexikót sorolják, nem földrész, csak régió.
Azóta sikerült már az egyesített Németország csapatát is legyőzni, ahogyan a korábban NSZK-nak hívott ország csapatát is nem egyszer. Miért, most vajon másképp hívják?
Az ítélet jogos, hiszen már a szabálytalanság szándéka is büntetendő. Tipikus tévedés: ez legfeljebb bizonyos szabálytalanságok elkövetésének megkísérlésére igaz. Egyrészt ugyanis belátható, hogy a szándék a gondolkodás terméke, márpedig a játékvezető nem gondolatolvasó; másrészt vajon büntetendő-e, ha egy játékos láthatóan megpróbálja kézzel megjátszani a labdát, de nem sikerül neki?
A vendégcsapat a kontrákra blazíroz. Elkeserítő bizonysága a félművelt nagyképűségnek …
Papucs Zoltán továbbítja a labdát druszájának, Papucs Lászlónak. Na persze. Aztán meg Tejbegríz Soma szereli a névrokonát, Tarhonya Somát.
Az átigazolási időszak alatt több mint kilenc új játékos érkezett. Ez a mondat így önmagában elég furcsa: vagy elárulja az adatközlő, hogy pontosan mennyi, vagy kerek számhoz viszonyítja (pl. kevesebb mint húsz gól, csaknem ezer percig érintetlen maradt a hálója, stb.). A mondat akkor lehet jogos, ha előzőleg egy másik közlés szerint egy másik csapatba pontosan kilencen érkeztek (valaki más pontosan kilencszáznegyvenhét percig nem kapott gólt, stb.)
A statisztika szerint a labdabirtoklás aránya 60:40 százalék a hazai csapat javára. Bár ez a húsz százalék nem tűnik soknak, …Ha az egyik csapatnál a számarány szerint másfélszer annyit van a labda, mint az ellenfelénél, akkor az bizony ötven százalék!
A másik két csoportbeli ellenféllel még soha nem találkoztak, az utóbbi időszakban pedig végképp nem. Egyszerű: olyan eseményről van szó, amely még a sohasem-nél is ritkább.
Ha az elhalasztott negyedik meccsét is megnyeri, akkor a Sevilla is 100 százalékos lehet. Most tehát, amikor háromból hármat nyert meg, vajon hány százalékos?
A női világbajnokságon minden évben megválasztják a torna legjobb játékosát és gólkirályát. A gólkirály „megválasztásában” sokat segíthet a mérkőzések jegyzőkönyve, amely feltünteti a góllövőket. Sokkal nehezebb feladat a legjobb játékos megválasztása, különösen abban a három évben, amikor nem rendeznek világbajnokságot…
Már az ötödik világbajnokságán vesz részt, ami bizony, írd és mondd, húsz év válogatottságnak felel meg. Ne is írd és ne is mondd, mert az bizony csak tizenhat év – nem mintha az nem volna tiszteletre méltó.
Az asszisztens emeli a zászlót …nézzük csak .. jó ítélet. Tévedés: az asszisztens megítél, állást foglal, jelez, újabban a fejbeszélőt is használhatja, de ítéletet csak a játékvezető hozhat.
