Satyrblog

Minden másodperc elteltével egyre többen élünk itt a Földön; abban a fázisban vagyunk, amikor a születések dinamikája még erősebb az elhalálozások dinamikájánál. Akárhányan legyünk is azonban, biztos, hogy nincs közöttünk két olyan élő ember, akik minden lehetséges jellemzőjükben, leírásukban, mutatójukban teljesen azonosak lennének.

Az említett jellemzők között számos olyan van, amely csak rövidebb vagy hosszabb szóbeli kifejtésben képes leírni egy szubjektumot. Vannak azonban jelentős számban olyanok is, amelyek kifejezhetők számok (testtömeg, testmagasság, nyakméret, stb.) vagy betűk (vércsoport, DNS, stb.) formájában, akár egy elterjedt mértékegységet használva, akár anélkül. Érdekes jellemzőpár az életkor és a testfelépítés, amelyekre mind számszerű, mind betűjellemző használható, ráadásul a két betűkészletben számos azonos karakter szerepel.

Konkretizáljuk az utóbbit. Ami engem illet, többször bevallottam már, és új Facebook profilképem is megerősíti, hogy életkorom túlhaladta a két X-et, sőt: előttük büszkélkedik egy L is. Ugyanez a három betű, fordított sorrendben, jellemezhetné akár a testfelépítésemet (pólóméretemet) is; szerencsére nem így van. De maradjunk az életkoromnál. Az eddig betöltött hetvenhárom évem nagyjából megegyezik egy ma itt nálunk születendő hímnemű egyed átlagosan várható élettartamával, amiből eléggé megalapozottan vonhatom le azt a következtetést, hogy nem sok az esélyem jelenlegi életkorom megduplázására. Ehhez a tényhez legfeljebb a tudomásul vétel szintjén viszonyulok, nem kelt bennem sem örömet, sem félelmet.

Biztos azonban, hogy befolyásolja a mindennapjaim során elém kerülő történések számomra relatív fontosságát, így azt a módot is, ahogyan fogadom őket. Ha valaki rászánja az időt, akkor nagyon jól lemérheti ezt az általam napról napra odapöttyintett Facebook reagálások hangnemén. Megértem, hogy nem könnyű őket egyetlen olvasásra elfogadniuk azoknak, akik nagyon máshoz vannak szokva, akiket észrevételeik megfogalmazásakor domináns módon az érzelmeik irányítanak. Azt is be kell vallanom, hogy minél inkább ilyesmit látok másoktól, annál fokozottabban hangsúlyozom a saját reagálásaimban a rációt, a logikát, a földhözragadtságot. Előfordul, hogy ebben a gúny, az irónia, a szkepszis, sőt talán a cinizmus fegyverét igyekszem használni.

Mérnök lettem, az is maradtam. Nem kell velem egyetérteni, azt azonban szeretem, ha értenek.