A régi jó kilencvenhat soros eredeti versezetekből nagyon nehéz úgy kidobni az öthatodot, hogy a maradék megközelítse a teljesség élményét. Ezért most teszek egy iteratív lépést: néhány kivonat megalkotása érdekében csak az eredeti szöveg háromnegyedétől szabadulok meg, a korábbi kilencvenhat sorból ebben a sorozatban huszonnégyet szánok közzétételre. Az alanti első darab főszereplői szárnyaló kedvenceink.
Reinkarnáció
A földre hullt egy kis madárfióka,
kit körbeáll most sok kíváncsi társ.
A szárnyasok közt téma évek óta:
az élet múltán lesz-e folytatás.
A Bölömbika nem vár praktikákra.
"Nagy biztonsággal megjövendölöm:
vagy én leszek a pampák vad Bikája,
vagy létezem, mint nagy böhöm Bölöm!”
A Turulmadár teste tiszta lélek,
mely más testekben végleg bennszorul.
"Én éldegélek, majd meg visszaélek;
egyszer elölrül, másszor háturul."
A Daru néz az ígéretes Gémre:
"Ha tengelyemen ő majd elforog,
lesz drótkötél, egy drótfonó ígérte,
s egy bokszolótól lesz egy jobb horog."
A Főnix tudja: "Tűz lángja emészt el,
de szemem előtt méltó cél lebeg:
hogy mamvas bőrrel, friss-ártatlan ésszel
majd mamvaimból újraéledek!”
A Tolvaj Szarka ajkán zeng az ének:
"Fácán leszek; a szándékom komoly.
Nem bánom én, ha fúvósok kísérnek,
csak rendőrök ne! Nem leszek Fogoly!”
