Előre bocsátom, hogy nem vagyok vallásos, a tárgyhoz kapcsolódó ismereteimre innen-onnan, nem rendszerezve tettem szert. Előre elnézést kérek, ha bárkinek az érzékenységét ezért akaratlanul is megsérteném. Amire alább kitérek, az a zsidó-keresztény vallás egyik alapművének, az Ószövetségnek egyik közismert része, a Tízparancsolat. Említsük meg, hogy elterjedt idegen nyelveken (latin, újlatin, angol) is nagyjából „parancsolat” a szóhasználat, bár a német és a vele rokon nyelvekben használt szó jelentése inkább „ajánlás” vagy „intelem”, a szláv nyelvcsaládban pedig olyan szóval jelölik, amelynek töve megegyezik a „viselkedés”, „magatartás” szó tövével.
Van néhány problémám vele: a legtöbb egyház szerint a számuk valóban tíz, de nem mind szerint: az eredeti héber szöveg tizennégyet említ úgy, hogy közöttük vannak nem beszámozott magyarázatok is, másutt egyetlen szám alatt három tiltás is szerepel.
Álljunk itt meg egy pillanatra! A legelterjedtebb magyar fordítású Tízparancsolatban számszerűen is több a tiltás, mint a felszólítás. Márpedig a bűnössé nyilvánítás szempontjából nem azonos egy felszólítás és egy tiltás megszegésének „jogkövetkezménye”. Ha valaki egy felszólításnak adott pillanatban nem tesz eleget, attól azonnal még nem válik bűnössé, hiszen később még pótolhatja. Egy tiltás megszegése azonban azonnal bűnössé teszi az elkövetőt. (Engedtessék meg, hogy itt és most nagyvonalúan felülemelkedjünk a jóval később bevezetett „bűn-gyónás-feloldozás-vezeklés” láncolaton.)
A mondandóm lényegéhez azonban csak most érkezünk el, azáltal, hogy szemügyre vesszük a tiltások egyikét. Nem a sorszámával azonosítom, mert az nem egyértelmű, hanem a tiltás kezdő szavaival: „Ne kívánd…”, amelyet egy terjedelmes felsorolás követ. Néhány észrevételemet megosztom alábbiakban erre a pontra vonatkozóan.
- Szerintem a megkívánás, mint gondolati produktum, önmagában nem minősíthető bűnnek: nem azonos az irigységgel. Az adott személytől függ, hogy a kívánságának mi módon próbál meg eleget tenni: törvénytelen cselekedeteket követ el, vagy például elkezd kevésbé költekezni, keményebben dolgozni, megfontoltabban kereskedni, stb.
- Figyelemre méltó, hogy a „felebarát” felsorolt vagyontárgyaival (ház, ökör, szamár, szolgálók) azonos szinten említtetik meg a feleség, aki (vagy amely) ezek szerint a vagyontárgyak egyike: ugyanúgy lehet rá alkudni, megvásárolni vagy cserével megszerezni, haszonszerzésre használni, kereskedni vele, kiárusítani. Ez nem éppen a nemek közötti egyenrangúságra utal.
- A fenti felsorolásban van egy figyelemre méltó hiány: nem szerepel benne a „férjét” listaelem. Ez egyrészt összhangban van az előző ponttal, másrészt azt sugallja, hogy a Tízparancsolat összes intelmének – de nyugodtan kiterjeszthetjük: a teljes Ó- és Újszövetségnek – nem címzettjei a nők, csakis a férfiak, akár írásban, akár szóban történik a tanítás.
