Satyrblog

Még a Disznófejű Nagyúr ellen harcolt
a romlott életű, romlott vérű költő;
azóta eltelt vagy négy-öt emberöltő,
jó néhány szokásról meg is feledkeztünk.
Régi ellenfele máig itt jár köztünk,
így hát fizethetjük tovább is a sarcot.

Nem egymaga szólal: felröffen a konda,
és csodák csodája, embernyelven mondja,
amit a Fősertés agyába sugall,
építve vallásra, sötét babonákra:
sertésoldalt használ, ha írni akar,
luxusólas létét végigdagonyázza.

Sertéshon urai, igyekezzetek,
hiányos félmunkát ne végezzetek!
Találjatok forrást hízlaló telepre,
hozzá pályázati pénzeket szerezve,
s az ifjú disznókat, kiknek dolga úri,
erdőbe vigyétek szarvasgombát túrni.

Hadaitok többször térfelet cseréltek,
s híztok, egyre híztok, akár a heréltek.
Biztos, hogy mindenki kedvence a moslék?
„Zabálj, more, böfögj, friss és illatos még!
Ne szégyelld, vegyél még, dagadj kétszeresre,
utána már lopni nem lesz kedved este!”