Minden hétköznap reggel, nagyjából 9 és 10 óra között jelentkezik az egyik rádióban ezzel a címmel egy műsorsorozat. Ezt az időt a műsorvezető egyetlen vendégével tölti ki a stúdióban. A tiszta műsoridő természetesen kevesebb hatvan percnél, mégis nagyfokú felkészültséget igényel mindkét féltől. Egyértelmű, hogy a műsor minőségére mindketten rányomják a bélyegüket, és itt is érvényesül az a szabály, hogy a gyengébbik láncszem határozza meg a műsorról megmaradó összbenyomást.
Ma, 2017. szeptember 13-án egy nagyon fontos kérdés, a soron következő országgyűlési képviselő-választásokkal kapcsolatos alapvető, de a részletekbe is belemenő tudnivalók sorra vétele volt a kitűzött téma, és annak egyik legjobb szakértője volt a stúdióvendég. Szerencsére a hangfelvétel elérhető, így számon lehet kérni rajtam, hogy vajon a megállapításaim tartalmaznak-e némi igazságot.
A műszakbeosztás kényszere azt eredményezte, hogy egy olyan műsorvezetőre esett a házigazda szerepköre, akivel szemben – tudom, hogy ebben jelentős a szubjektív elem – lényeges szakmai kifogásokat lehet támasztani.
A legjellemzőbb szerintem a túlméretezett önbizalomra épülő rögtönzési készség: meggyőződésem, hogy nem írja le előre a kérdéseit, hiszen ellenkező esetben nem szorulna rá arra a visszatetsző hebegésre és makogásra, mondandójának kitöltő hangokkal (ööööö) való fűszerezésére, amelyről elhíresült. A második jellemző, amely azért az előzőhöz is kapcsolódik, hogy borzasztóan fölösleges rávezető körmondatokban érkezik el a tulajdonképpeni kérdésföltevéshez; ezeket a körmondatokat pedig „természetesen” arra használja – hiszen újságíró –, hogy a jólértesültségét fitogtassa.
Ami konkrétan az elhangzottakat, pontosabban a vendég válaszait illeti, nagyon sok volt bennük a megszívlelendő, a logikus, a jól levezetett érvelés, még ha személyesen nem is minden következtetésével értettem egyet. Nem mondott ki néhány szerintem magától értetődő elvet, nevezetesen az alábbiakat:
- sem a közvéleménykutatás, sem a tulajdonképpeni választási procedúra „megnyerése” nem lehet a váltani akarók célja, ezek ugyanis csak eszközök; a cél csakis a jelenlegi kormánypárt kormányzóképességének megakadályozása lehet;
- nem mondta ki egyértelműen, hogy a váltani akarók együttműködéséből egyetlen jelentős ellenzéki politikai párt sem hagyható ki;
- és nem tért ki a baloldali, demokratikus és liberális erőket esetleg egyesíteni hivatott úgynevezett (csak elméleti) Demokratikus Választási Párt formájában való részvétel jelentős hátrányaira (arcvesztés, listahelyek elosztási visszásságai, frakcióalakítási nehézségek, stb.)
Elismerve a téma fontosságát és sürgető aktualitását, nem tudtam nem megemlíteni, miért alakult ki bennem többszörösen alátámasztott hiányérzet – ezúttal is…
