Ép ésszel fel nem foghatom, hogy felnőtt, ivarérett értelmiségi közszereplők, akik közül többeknek is szakterülete az itt tárgyalt terület, hogyan nem képesek végigpörgetni legalább magukban egy pofonegyszerű gondolatmenetet; megállnak félúton és csüggedten elhallgatnak. Mert addig még nekik sem nehéz eljutniuk, hiszen közhely, hogy „nem a közvélemény-kutatásokat kell megnyerni, hanem a választást.” De vajon azzal, hogy a megfelelő köztestület közreadja a megválasztott országgyűlési képviselők mandátumeloszlásának számadatait, befejeződik-e a választási folyamat? Mindannyian tudjuk, hogy nem. A további lépések:
- az Államelnök megbízást ad a választások relatív győztes szervezete által benyújtott lista vezetőjének a Kormány megalakítására;
- ez csak akkor problémamentes, ha a relatív győztes egyben abszolút győztes is, vagyis a Magyar Országgyűlésben legalább 100 képviselői mandátumot szerzett;
- ellenkező esetben koalíciós partner(eke)t kell keresnie, mert országunkban a kisebbségi kormányzásnak gyakorlatilag az első komoly szavazás során bukás a vége.
A lépések sorolását nem folytatom tovább, csak azt a logikusan levezethető kettős célkitűzést ismertetem, amelyet az orbánváltási szándékkal elinduló szervezeteknek követni érdemes az egyéni választókörzetekben:
- minimalizálni kell a Fidesz-KDNP jelöltek győzelmeinek számát;
- minimalizálni kell a keletkező töredékszavazatok számát.
Hogy e kettős cél mit jelent és hogyan – milyen következményekkel – valósítható meg, az már a szakemberek feladata. Nem kell hozzá sok: csak gondolkozni és dolgozni kell.
