A tárgyfotózás önmagában is egy külön speciális szakág a fényképezés mesterségén belül. Jelen esetben is egy sor körülményre kellett figyelni: alapfelület, háttér, egy csillogó üvegfelület kellő megvilágítása, önárnyék és vetett árnyék… Természetesen a fő cél a címke olvashatósága volt.
Hát igen, Mátyás keserű… De melyikük? Létezett a magyar történelemben egy Hunyadi Mátyás nevű, az „igazságos” eposzi jelzővel ékített humanista, ám vasszigorral működő király, aki csaknem harmincöt éven át uralkodott és Bécset is meghódította. Létezett egy halvány, jelentéktelen II. (Habsburg) Mátyás, aki magyar (1608-1618) és cseh király, majd német-római császár is lett. És létezett végül Rákosi Mátyás (elvtárs, pajtás), aki szerényen megelégedett a pártfőtitkár és miniszterelnök pozícióval.
Az igazságos Mátyás azért lehet keserű, mert reménybeli koronás utódja nem feltétlenül szolgál rá az ő jelzőjére. Igyekszik ugyan, mert bár álruhában nem, de labdarúgó mezben, kolbásztöltő kötényben, árvízvédő felszerelésben, hólapátoló öltözetben szívesen mutatkozik. Habsburg Mátyás a kicsinyességét vetheti a szemére: miért áll meg a magyar királyi trón óhajtásánál? Tűzze ki a Visegrádi Együttműködés császára és az Európai Unió cárja titulusokat is.
És Rákosi (Rosenfeld) Mátyás? Követője ugyanúgy pártjának is első embere, miniszterelnök is, és a legjobb úton halad a kommunista vívmányok felélesztése, a mindenható, patronáló állam visszahozása útján. Viszont… irigylésre méltó hajkoronát visel. Legalábbis relatíve.
Mindezt pedig nem az ujjamból szoptam: egy féldecis gyomorkeserű szeszesitalt befogadó minipalack cirádás címkéje súgta a fülembe.
