Köszöntsük a tavaszt egy könnyű kis etüddel, ugyan rázzuk mán ki a kisujjunkból Sir Philip Sidney XXXI. szonettjének amatőr magyar fordítását. A jelző nem fejez ki minőséget, elég ehhez elolvasni Szabó Lőrinc alábbi "profi" fordítását.
Bírálja el a Nyájas Olvasó, vajon felér-e ez (wormblad) vagy ez (mB) vagy ez (Lobra) a verzió a "profi" fordítással. Bónuszként pedig itt látható mistinguett némileg lazább nyelvezetű, de formáját tekintve korrekt verziója.
With how sad steps, O Moon! thou climb'st the skies!
How silently, and with how won a face!
What! Maybe, even in heavenly place
That busy archer his sharp arrows tries?
Sure, if that long-with-love-acquainted eyes
Can judge of love, thou feel'st a lover's case;
I read it in thy looks; thy languish'd grace,
To me that feel the like, thy state describes.
Then, even of fellowship, O Moon, tell me,
Is constant love deem'd there but want of wit?
Are beauties there as proud, as here they be?
Do they above love to be loved, and yet
Those lovers scorn whom that love doth possess?
Do they call virtue their ungratefulness?
be némán, s arcod, hogy sápadozik!
Az a gyors ijjász éles nyilait
szórva tán a mennyben is incseleg?
Ha szerelmes szem bírája lehet
a szerelemnek, hát ez betegít;
szemedből látom; lankadt bájaid
tükrében saját bánatom remeg.
Mondd hát, óh Hold, sorstársam, a hüség
nálatok csak butaságot jelent?
És mint itt, ott is gőgös, aki szép?
Szerelemért szeretnek odafent,
s az igaz szivet mégis megvetik?
A hálátlanság az erény nekik?