Satyrblog

Folytatjuk a létező szocializmus korának krónikáját, egyik ipari fellegvárában megjelenő üzemi lap anyagaiban tallózva.

Ezer kisebb és nagyobb jelből látható: nemrég kezdődött el az új gazdasági év. A KSH-ban megvonják az elmúlt év statisztikai mérlegét; a KSI-ben megvonják a kalóriapénz-támogatást az előző évben nem elegendő mértékben fejlődött ifjú sporttehetségektől; a KST-ben megvonják a vállukat: ilyen feltételek mellett idén sem reális nagyobb szervezettséget várni[1].

Fellendül a Háztartási Boltok forgalma ilyentájt. Nagy tételekben fogy a lakk, nemkülönben a lakklemosó is. Most van ugyanis ideje az elmúlt évi brigádnaplókon elvégzendő utolsó simításoknak, mint ahogy az értékelésekre is lassan sor kerül. Az ezzel kapcsolatos események iránt érdeklődve kerestem fel jól bevált adatszolgáltatómat, a Xilofongyár reklám- és propagandaügyi igazgatóját ...

Propag elvtárs megilletődötten nyitotta ki a szobája rövidebbik falát szinte teljesen betöltő szekrényt, amelyben már ott sorakoztak a múlt brigád-évet dokumentáló kis művek.

– Fején találta a szöget, fiatal barátom – mondta –, valóban csak a "műalkotás" szó fejezi ki hűen e naplók lényegét. Nem sajnáltuk rá az időt és pénzt, megrendeztük a naplóvezetők retorikai, marxista esztétikai, stílus– és nyelvhelyességi tanfolyamát. De nem is tud senki mutatni nekem a zeneipari ágazatban még egy olyan gyárat, ahol ennyi remekbe szabott brigádnapló készülne.

– Talán megnézhetnénk egyet-kettőt?

– Mi az hogy! – büszkén járt végig tekintete a naplók gerincén. – Akarja látni a különleges darabokat?

Akartam. Egy nagy tanácskozóasztalhoz vezetett, megrúgta az egyik asztallábat, mire felemelkedett az asztallap, látni engedve egy süllyesztett terepasztalt, amely a Föld országait ábrázolta. Az idegen nyelvű levelezők "Nyalóka" brigádja készítette. Az egyes országok fővárosának helyére egy gombostű volt szúrva, rajta – zászló helyett – az államfőt ábrázoló postabélyeg. A bélyegeket a szokásos év eleji gyártmányajánló körleveleinkre küldött udvarias, de határozott hangú elutasító válaszlevelek borítékjáról áztatták le. Ez évben sikerült a Zöldfoki szigetek, valamint – a gyűjtemény 143-adik darabjaként – Katar sejkség bélyegét is beszerezni. Az asztal már évek óta funkcionál, természetesen időszakos aktualizálással, és a feszült érdeklődés, amellyel a "Nyalóka" brigád tagjai az egyes országokból érkező választási híreket lesik, már önmagában is pozitív eredmény.

Propag elvtárs odavezetett a következő modellhez. A gyári számítóközpont 1:50 méretarányban készítette el a "BRINA" rendszer konfigurációjának makettjét, és a működéshez szükséges programot mágneskazettán mellékelte. A rendszer lelke egy minikompjúter, az eseményadatok egy minidiszken találhatók, a kijelzés egy színes grafikus Minivizor képernyőn történik. Az eredményadatokat a következő kulcsok szerint rendezve képes megjeleníteni: témakör, dátum, részvételi arány. A program i.e. 2000 és i.sz. 3000 közötti események feldolgozására alkalmas. A rendszer teljes kidolgozása kötötte le a számítóközpont éves gépidő-felhasználásának 82%-át, 16% ment el a kötelező időszakos tesztekre. A többi gépidőt a gyár termelését segítő tevékenységre fordították.

– A naplók többsége – mondta büszke informátorom – a klasszikus hármas egységre épül ...

– Aha, szocialista módon dolgozni, tanulni, élni ...

– Nem így értettem: az idő, a tér és a cselekmény egységére gondoltam, vagyis hogy az eseményeket szigorú időrendben, a pontos helyszínek megjelölésével sorolja fel. De van a művek között abszurd napló, groteszk napló, antinapló, időbontásos napló is. Érdekes megoldás például a Szállítási Osztály "Talpfa" brigádjának naplója, amelyet egy kimustrált forgólemezes menetrendi tájékoztató lapjaira írtak; ez például tetszőleges sorrendben olvasható. Említésre méltó a Dokumentációs alosztály "Pro Form" brigádjának négykötetes alkotása, bár később kiderült, hogy csak valamilyen nyilvántartási félreértés folytán készült el a napló cseh, horvát és csecsen nyelven is. De azért vallja be, hogy ez igazán unikum!

– Talán inkább egy konyakot, ha lehetne ..

– Még egy büszkeségünket hadd mutassam meg! A Kooperációs alcsoport naplóját tiszteletbeli brigádtagjuk, Savanyóné Buga Jolán kalocsai pingálóasszony motívumai díszítik.

– Propag elvtárs, nem találok szavakat ... És igazán csupa pozitív példa van?

– Helytelen lenne ezt állítani; vannak még részlegeink, amelyeknek fejlődniük kell ezen a téren. Neveket hadd ne említsek, de két esetet azért elmondok. Egyik brigádunk kitűzte, hogy különösen kulturális téren zárkózik fel ebben az évben. A naplójuk 14 alkalomra szóló, összesen 127 darab beragasztott színházjegyet tartalmazott. Csak miután egy gyári kukában megtalált eldobott járógipszből előkerült a jegynyomtató klisé, akkor néztünk tüzetesebben utána: mindegyik jegy a Terézvárosi Játékszín 1884. február 7-i "Drakula gróf sikamlós huncutságai" című előadására, a földszint bal 12-es sor 7-es ülésére szólt.

Egy másik brigádunk pedig olyan "univerzális" naplót állított össze, amelyen évente csak a borítót kellett cserélni, egyébként változtatás nélkül adták be. De egy banánhéjon ők is elcsúsztak: egy 1952-es gyárlátogatási fénykép volt a perdöntő bizonyíték. Kétségbeesett védekezésük, hogy tudniillik a kép tavalyról származik, és Kojak hadnagyot ábrázolja, nem volt elfogadható.

– Kedves Propag elvtárs, mondana nekünk valamit végezetül az értékelés módjáról?

– Nagyon szívesen, bár meggyőződésem, hogy mindenütt nagyjából hasonlóképpen csinálják. Tehát, az értékelés több fokozatú: a brigádvezető, a munkahelyi vezető, a társadalmi szervek vegyes zsűrije, a brigádvezetők fóruma, a Munkaverseny-iroda főelőadója, a Képzőművészeti Kör vezetője külön-külön megteszi sorrendbe szedett javaslatát. Ez adja az első szubjektív pontszám-sorozatot. Ehhez jön az oldalszám és a bruttó súly szorzatának négyzetgyöke, levonásként a helyesírási hibák száma, újabb pluszként a brigádközi kapcsolatok száma. El kell mondanom, hogy értékelési rendszerünk, bár mindenre kiterjed, eddig még minden évben olyan eredményt hozott, hogy még az első és utolsó helyezett közötti pontszám-különbség is alig néhány százaléknyit tett ki, vagy érthetőbben fogalmazva: lévén, hogy az individuális szórásértékek halmazának maximuma is a hibahatáron belül volt, a differencia nem volt szignifikáns. Most sem várunk mást, így tehát a díjak és címek igazságos odaítélése érdekében az "úgyis mindenkire sor kerül" gyakorlatot követjük. Mindig az a hat brigád viszi el a jutalom-összeget, amely azt megelőzően legrégebben részesült jutalomban.

– Bocsánat, de akkor talán nem is volna szükség az egész bonyolult értékelési folyamatra!

– Nem úgy van az! Ha nem csinálnánk végig évről évre gondosan a teljes értékelést, akkor sohasem volna módunk bevezetni azokat az apró finomításokat, amelyek révén elérhető, hogy a végső pontszámok közötti eltérés a kívánt minimumon belül maradjon. Ez pedig aláásná az egész jól bevált jutalmazási rendet, amellyel mindenki elégedett. De hát gondoljuk is végig: ez a verseny tulajdonképpen a megtermelt többletérték igazságos társadalmi újrafelosztását célozza. Társadalmi szempontból pedig nálunk valóban mindenki egyenlő, nem igaz?