Satyrblog

Úgy értesültem, hogy ez a koronavírus história külföldi országokat, azok állampolgárait és vezető politikusait is érinti. Nem azonos módon reagálnak rá, ez nem is volna elvárható; ahhoz Világkormány kellene, de nincs. Hasonlóságokat azért lehet találni a nagyon gyorsan meghozott, ezért természetesen arányos kockázatot is viselő rendelkezéseikben. Egyelőre csak említsük meg, hogy mire lehet ezek között gondolni, ezen a ponton még ne fedjük fel a mögöttük meghúzódó nyilvánvaló okot.

Az egészségügyet érintő rendkívüli és járványügyi rendelkezések nem kívánnak magyarázatot: a megbetegedett személyeket gyógyítani kell, a járvány terjedését meg kell fékezni. A kérdéses intézkedések a rohamosan visszaeső gazdaságra vonatkoznak. Nagyon sok országban döntöttek úgy, hogy fokozottan javasolják a munkaadóknak a munkavállalóik megtartását és a korábbihoz hasonló mértékű bérezését még akkor is, ha a vállalkozásuknak ugrásszerűen csökken a bevétele; ezek a munkaadók komoly állami pénzforrásokat kapnak a bevételcsökkenés kiegyenlítése céljából. Ahol semmiképpen nem tudnak ezzel élni, ott a kényszerűen elbocsátott munkavállalók kapják meg az államtól korábbi bérük 70-80-90 százalékát.

A fenti két, tartalmában lényegesen eltérő, ám célzatában azonos intézkedés közül az elsőre vonatkozóan nálunk is történt (vagy az ígéretek alapján történhet) valami hasonló a vállalkozások tovább élése érdekében, bár már ez is ellentmond az Orbán-féle „ajándékpénz” elgondolásnak. A második, nem kevésbé fontos elgondolásnak azonban mindeddig hírét sem hallottuk. Az eltelt hónap alatt hivatalosan, ismert mértékben munkanélkülivé és így munkabér nélkülivé válók tömege már most több tízezer, és még csak a kezdetnél tartunk. A munkanélküliség ilyen gyors növekedése most azt a szektort is komolyan érinti, amelybe a középosztály egyedei tartoznak, akikre és családjukra a viszonylag biztos megélhetés, de jelentős tartalék felhalmozására való képtelenség jellemző.

Még nem teljes mértékben ismert, honnan igyekszik plusz bevételt szerezni a költségvetés, bár egyes elgondolások komoly ellenszenvet váltottak ki. Nem kevésbé érthetetlen az elmaradt pénzelvonások sokasága, például a dúsgazdag oligarchák befizetésre kényszerítésének hiánya. Kíséri mindezt az Európai Unió részéről megnyilvánuló nagylelkű segítőkészség teljes lebecsülése, tagadása.

A legfelső magyar politikai vezetésnek, amely járványmentő akcióhősként állítja be önmagát, van még egy napnyi ideje elgondolkodni arról, mit kockáztatnak az ésszerű rendelkezések elmaradása esetén. Nem írom ide, mert kellő „jóindulat” esetén büntethető kijelentésnek számíthatnák.

Frissítés: Elmúlt egy-két nap, és kiderült a kormány mentőprogramjának találó, több ponton is indokolt megnevezése: "Hulljon a férgese!"