A kávéház sarkában ülő két úr már elolvasta a nádkeretes újságját, ki-ki a maga politikai meggyőződésének megfelelőt, felhajtotta a maga kávéját, elvitette az üres poharakat (a vizeseket is), és most meredten bámulják az asztal közepét. Meredten, de nem hangtalanul.
- Most akkor hát … megvizsgáljuk, mit is lehetne tenni ott a bal szárnyon… Megvizsgáljuk, megvizslatjuk, kiküldjük a vizslakommandót… Körülszaglásszuk, körbeszimatoljuk… Beleszaggintunk a kellős közepibe, hát tessék, erre vajon mit húz?
- Ó, valóban? Kiskegyed a bal szárnyamra kíváncsi… A bal oldali szárnyamra, amely persze innen nézve jobb… Nincs is annál jobb… Egy szárny balról, egy másik jobbról… ropogósra sütve… aztán jöhet a mellyehusa… husikája… Hát én csak annyit mondok: nehogy a végén a püspökfalattyába törjön bele a foga Kiskegyednek!
- Maga csak ne féltse az én fogazatomat… a harapós fogaimat… a csípős fogaimat… a kombinált fogaimat… Mert épp most jön egy kis kombináció, egy apró kicsi kombiné… Már közelg… Hopp, itt is van, tessék!
- Még hogy kombiné, ez legföljebb egy pirinyó kis tanga… Egy tanguci… Egy mikroszkopikus tangulinyó, ha sokat mondok… Harminchétben Aljechin – ha ugyan mond valamit ez a név magának – ugyanígy reagált ebben a szituációban. Na erre mit képes válaszolni?
- Hát ezt bizony meg kell fontolni… fontolgatni, mérlegelni… lemázsázni egy patikamérlegen… apatikus, szimpatikus, empatikus, antipatikus… Tudja mit? Berosálok!
