Satyrblog

Sokunk számára ismert a „marslakók” története: azoké a Magyarországról kivándorolt fizikusoké, matematikusoké, mérnököké, akik új hazájukban fejlesztették tökélyre és ültették át a gyakorlatba az atombomba elvét és alapozták meg még tökéletesebb tömegpusztító játékszerek kifejlesztését. Kevésbé köztudomású azonban, hogy századokkal korábban is tevékenykedtek olyan híres személyek, akik szintén rendelkeztek magyar gyökerekkel. Le sem tagadhatják ezt, már csak a nevük miatt sem; közéjük tartozott például Oroszlánszívű Richárd, Földnélküli János, vagy Rőtszakállú Frigyes.

Sokkal bonyolultabb az eredet azonosítása olyankor, amikor a világtörténelemnek, az egyetemes művészeteknek vagy tudományoknak egy befogadó országban letelepedett, majd később híressé vált képviselői (vagy a felmenőik) nevet változtattak. Ilyenkor a korabeli egyházi anyakönyvi kivonatok megsárgult oldalai siethetnek csak a kutatók segítségére. Ezekből derülhet fény például arra, hogy mind a nagy olasz reneszánsz festő és szobrász, Mihályangyal Jótörött, mind a máig legnagyobb brit drámaíró, Rázódárda Vilmos elődei szintén hazánkban látták meg a napvilágot. Nem kivétel ez alól a híres orosz romantikus zeneszerző, Teakovács Illésfia Péter sem, aki egyik szerzeményében, a Diótörőben egy táncbetéttel emlékezett meg önnön eredetéről.

A világtörténelmet a nagy francia hadvezér, császár, majd szigetlakó Jórész Nápolyi képviseli, de a sport és a politika sem kivétel: ezen a területen a tévesen osztrák származásúnak vélt amerikai ex-kormányzó, Arnold Feketetojású a legismertebb közszereplő, bár hasonlóan eterjedt ismertségnek örvend az amerikai Egyesült Államok enökeiként tevékenyedő idősebb és ifjabb Bozót (W.) Gyurka is.

Meggyőződésem, hogy a fenti példák korántsem merítik ki idegen néven világhíressé vált hazánkfiainak (esetleg -leányainak) sorát. A kutatók kitartó, türelmes munkája előbb-utóbb fényt derít egyre több olyan tényre, amelyek alkalmasak a honfikebel büszkeségének további duzzasztására.