Egy közép-kelet-európai ország miniszterelnöke egy könyvben gyűjtötte össze a politikai karrierje során elmondott fontosabb beszédeit. Ebben nem volna semmi különös, nagyon sok politikus - vagy a sajtófőnöke - megtette és megteszi. A baj akkor történt, amikor a nagy napilapokban való hirdetésben egy különös szó jelent meg. Működött a sajtó ördöge? Vagy a műszaki szerkesztő egy freudi „elírással” fejezte ki politikai önazonosságát?
A dologból természetesen fegyelmi eljárás lett. A műszaki szerkesztő azzal védekezett, hogy nem vállalhat felelősséget azért, ha az ő munkagépén és a nyomdagépeket vezérlő számítógépen eltérő a karakterkészlet. Ő ugyanis természetesen a szerzői jogok birtoklására utaló egyezményes „copyright” karaktert tapasztotta a szerző neve mögé, amely nem szerepelt a nyomdagépeket vezérlő számítógép karakterkészletében, ezért helyettesítette a megfelelő nagybetűvel, karika nélkül.
A nagy példányszámban megjelenő napilapok olvasóit a látvány természetesen megosztotta; egy biztos, már nem lehetett meg nem történtté tenni. A politikus ily módon meghosszabbodott neve, amely egy, inkább bizonyos állatokat, semmint az embereket fenyegető csúf betegségre utalt, közbeszéd (vagy talán közröhej) tárgya lett. Volt, aki odáig ment a véleményében, hogy az új név legalább utal az egyik elhanyagolt terület, az egészségügy bajaira…
A nyomda angyala
2018.11.20. 08:28 Lobra
Szólj hozzá!
Címkék: politika szatíra
A bejegyzés trackback címe:
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.