Amikor egy szó pontos vagy eredeti jelentését keressük, sokszor kisegíthet a nyelvi közelítés. Vegyük az aktuális "forradalom" szavunkat. A nyelvújítás előtt a fogalomra a latinból átvett "revolúció" szó volt használatos, amely ma nálunk inkább szinonimaként, az idegen nyelvek nagy többségében azonban kivételes szóalakként létezik.
Nagyon valószínű, hogy a szó eredetileg is a lassú, visszafogott, természetes sebességű fejlődést jelentő "evolúció" alapszóból alakult ki, a re- prepozíció hozzáadásával, amely az alapszó tagadását, ellenkezőjére váltását fejezi ki.
Térjünk vissza a forradalom szóhoz. Bármely nyelvű definícióját olvassuk el, olyan társadalmi változást ír le, amikor az elnyomatást érzékelő tömegek hatalomváltó akarata gyors, viharos, esetleg erőszakos cselekmények formájában fejeződik ki.Eddig ebben semmi újdonság nincs. Ha azonban bevonjuk a vizsgálataink körébe az "ellenforradalom" szót is (ami korántsem csupán elméleti jelentőségű), akkor azt tapasztaljuk, szintén különböző nyelvű fogalom-meghatározásokat olvasva, hogy a források szerint a szó egy már megvalósult forradalom vívmányainak eltörlését, a korábbi hatalmi struktúra visszaállítását jelenti. A legfontosabb megállapítás azonban az, hogy sem a céljait, sem az eszközeit tekintve nem különbözik a forradalomtól; ha a változások és visszaváltozások sorozatban mennek végbe, akkor az események szintén egymást váltva veszik fel a két fogalom szóalakját.
A fentiekben végül is semmi meglepő nincs: egyazon ország hajóhadának vezetésében vesznek részt mind a tengernagyok, mind az ellentengernagyok.
