A római Forum munkatársa,
magától, vagy külső biztatásra
felkereste
egyik este
a régmúltból itt rekedt
ikreket.
Izgatott volt, élénk, ajzott:
ír egy kettős pályarajzot.
Ordas volt az első emlék:
tejjel csorgó farkasemlők,
és mert csurrant fél liter átlag,
alliteráltak.
„Nos, milyen volt Romulus?“
„Agresszív és nyomulós,
akárcsak egy durva csecsen,
ráadásul buta, lökött,
engem mindig félrelökött:
ő csügghessen minden csecsen,
s míg hangosan csámcsog, nyammog,
én szívjam meg.“
„Te csak ne szólj, öcsém, Remus,
minden szavad torz és rémes,
ám a népünk elmondhatja:
csak neki volt két ősatyja!“
