Brunót egy kerti partin mutatta be Johannának a házigazda felesége, észlelvén, hogy mindketten egymagukban ácsorognak vagy lődörögnek a mosolyogva trécselő párok vagy kisebb társaságok között.
Vontatottan, hosszú szünetekkel tarkítva indult meg a kényszeredett beszélgetésük: egyikük a színtiszta elmélet embere volt, a hegytetőn dolgozott egy csillagvizsgálóban, a másikuk a hadászat és harcászat stratégiájának és taktikájának területén ügyködött, többnyire a gyakorlat mezején.
Felpezsdült azonban kettőjük diskurzusa, amint véletlenül kiderült, hogy mindketten szenvedélyes hódolói az amatőr cukrászművészetnek: egymás szavába vágva osztották meg ismereteiket a különféle süteményekről, bonbonokról, tortákról, krémekről, cukrozott gyümölcsökről, marcipánfigurákról - de szóba kerültek az édesipari technológia nélkülözhetetlen eszközei is.
Aki esetleg lejegyezte volna mindazt, ami elhangzott, annak feltűnhetett volna, hogy sem ezen az estén, sem viszonylag hosszabb ismeretségük egyetlen alkalma során nem esett szó - talán mindkettőjük jövőjének egy előre megsejtett sötét pontját háttérbe szorítandó - egy bizonyos cukrászati termékről.
Nos, vajon melyikről?
Rejtvény édesszájúaknak
2018.10.15. 16:24 Lobra
Szólj hozzá!
Ajánlott bejegyzések:
A bejegyzés trackback címe:
https://ross-satyr.blog.hu/api/trackback/id/tr114302983
Kommentek:
A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.
Nincsenek hozzászólások.
