Hans Christian Mozart, aki nem csupán lángeszű zeneszerzőként, de komponista-zseniként is örökre beírta nevét az emberiség közös kultúrkincsének aranykönyvébe, a dél-korzikai Bruchsteinbachfeldsingen falucskában látta meg a holdvilágot egy lucskos, hóborította kora nyári délelőttön. A sokat látott éltes korú bábaasszony imígyen kommentálta az eseményt: "Meglátják, tisztelt örömszülők, e parányi jövevény csodálatba ejtendi majdan a világot!" Szokás szerint dupla borravalóval honorálták a jóslatát, ő azonban szokás szerint dupla konyakra költötte.
Már karonülő csecsszopóként feltűnt kivételes ritmusérzéke: egészen jó arányban sikerült elhajolnia atyja, a királyi fővadász és étekkóstoló karmesteri pálcájának suhintásai elől. Ez annál is inkább figyelemre méltó, mivel a kis Hans Christian csak nagyjából a köldökétől a feje búbjáig létezett, habfehér carrarai márványból megmintázva. Ennek ellenére kiegyensúlyozott, boldog házasságban élt, bár Frau Mozartnak e tárgyban tett nyilatkozata nincs a birtokunkban.
Minthogy a zseni két karja is tőből hiányzott, nemcsak a szerzeményei kottájának a megírása állította komoly nehézségek elé, de a lejátszásuk is. Apró fogyatékosságát azzal ellensúlyozta, hogy rendkívüli precizitással volt képes mozgatni a szemgolyóját. A megszólalás dinamikáját a szemgolyó düllesztésével és a szemhéj leeresztésével, a kottafejek kívánt elhelyezését a szemgolyó balról jobbra és fentről lefelé mozgatásával érzékeltette. A zongorabillentyűket is szemmel verte. Az újító módszert a hálás utókor a Mozart-Kugel nevű élvezeti cikk formájában örökítette meg. Nagynénje, Ella nevét is őrzi a gasztronómia arany receptkönyve, a mozzarella nevű sajtpermet formájában.
Következő ismeretterjesztő zenetörténeti adásunk során a felső-pomerániai Émile Giuseppe Csajkovszkij életművét vesszük górcső alá.
