Elfogadom, hogy első futó ránézésre a címben világgá kiáltott állítás inkább egy magánéleti esemény. Ne csábuljunk azonban el az első futó ránézések során feltáruló látványtól: alább megkísérlek rámutatni talán általánosabb összefüggésekre is. Megosztom a benyomásaimat az új tanítónénik által tartott nyitó szülői értekezletről (1), megvizsgálom bizonyos egyensúly-helyzetek fennállását vagy hiányát (2), és a végére hagyom azt a gondolatmenetet, amely ma és még belátható időn belül ezeken a földrajzi koordinátákon legfeljebb nagyon kivételes esetben ültethető át a gyakorlatba.
Nyitó szülői értekezlet
Szépen előkészített osztályterembe vonulhattak be a majdani 1.a osztály gyermekeihez tartozó felnőttek és foglalhatták el a helyüket a gyermek nevével és egy kis mesefigurával megjelölt, felnőttek számára sem kényelmetlen padokban. A délelőttös tanítónéni azzal kezdte, hogy korosabb osztályokban matematikát és informatikát (is) tanít – ezt azonban talán nem is kellett volna mondania, hiszen az előadásának felépítésén, strukturáltságán, összeszedettségén, gördülékenységén, a kellő mértékben támogató írásos anyagok tartalmán ez egyértelműen és megnyugtatóan érződött. Azért „megnyugtatóan”, mert ezek szerint ugyanezek a jellemzők várják majd a nebulókat. Hasonló pozitívumok jellemezték a délutános (napközis) tanítónéni rövid, de koncentrált szavait. Felróni talán csak annyit lehet nekik, nagyon óvatosan, hogy az esemény vége felé nem tudták kordában tartani az anyukák „végtelenül fontos, időszerű, és legfőképpen kifejezetten közérdekű” kérdéseinek rohamát (rajtam kívül a gyengébb férfinemet csak egy úr képviselte, de ő a feleségével együtt), így a kb. harminc a kettő ellen arányú túlerő miatt az értekezlet menthetetlenül szétesett…
Jogok és kötelezettségek
Magyarország jogállam, ezt nem kisebb súlyú dokumentum, mint az Alaptörvény deklarálja. Törvények és alacsonyabb szintű rendelkezések írják elő például az általános tankötelezettséget, vagyis hogy minden arra alkalmasnak talált gyermeknek egy bizonyos életkor betöltéséig köznevelési intézménybe kell járnia. Törvények és alacsonyabb szintű rendelkezések tartalmazzák azokat a nem kis súlyú szankciókat is, amelyek azokat a gondviselőket sújtják, akiknek felróható a gyermek tankötelezettséggel kapcsolatos mulasztása. Ilyen mulasztást ráadásul gondatlanul nem, csak szándékosan lehet elkövetni, vagy ha az elkövetés mégsem volna szándékos, akkor is az.
A cél érthető, de valahogyan én egyensúlytalanságot látok. Megpróbálom kerülő úton megvilágítani. Magyarországon egyetlen felnőttre sem terjed ki sem étkezési, sem munkahellyel rendelkezési, sem lakhatási, sem ruházkodási (stb.) kötelezettség, ha tehát bármelyiket megfelelő anyagi erő híján elmulasztja, nincs jogalapja arra hivatkozni, hogy a mulasztásban az állam is bűnrészes azzal, hogy nem biztosított a számára anyagi forrást. A köznevelésben való részvétel azonban, mint említettem, és mint mindannyian tudjuk, kötelező. Nem láttam azonban még idáig egyetlen Nemzeti Konzultációs kampányt sem, amely megkérdezné az érintett gondviselőket: mondd csak, kishaver, miből szándékozol fedezni az ingyenes köznevelés költségeit? Mert ha nincs miből, mi majd kifizetjük. Ez a gondolatmenet azért merült fel, mert az írásos támogató anyagok egyikeként megkaptuk az iskolaév indításának napjáig beszerzendő eszközök, anyagok, tanszerek listáját. Nagyon gondos és körültekintő lista, annyira, hogy a két oldalát mellékelem is itt meg itt.
Óvatos javaslat a fantázia világából
Hogy mégse végződjön ez az eszmefuttatás zokszóval, rátérek a bevezetésben már megcsillantott gondolatmenetre, amihez jó átvezetés az előző rész végén említett tanszerlista. Kétségtelen, hogy a hat-hét éves gyermekek tanítása során jó és bevált eszközök a listán a matematikai és a technika / rajz tárgyakhoz sorolt segédeszközök. Játékosságot visznek be a tanmenetbe, fejlesztik a gyerekek kézügyességét, de a felelősségüket is az eszközök jó állapotban tartásáért, a megfelelő helyre való sorolásáért. A vizualitás révén hatékonyabban és gyorsabban sajátítanak el egy sor képességet, készséget, és bizonyára számos más előnyük is van.
Ugyanakkor azonban a huszonegyedik századot írjuk, megvalósultak és egyre szélesebb kör számára válnak elérhetővé olyan eszközök, amelyek szemmel látható hátrányait egy sor előny igyekszik kiegyenlíteni, és biztos vagyok benne, hogy az arány az idő múlásával az előnyök felé tolódik el. Csak utalok az esetleges megoldásra, amely természetesen csak részleges lehet, nem is minden tantárgyban hasznosítható, nagyobb súllyal valósítható meg mondjuk a harmadik osztálytól kezdve, és hosszas, türelmes, részletes kidolgozást igényel: hardver (korongok, pálcikák, írólapok, vonalzók, könyvek, füzetek, …) helyett szoftver: egyetlen, viszonylag egyszerű, a tanár központi gépe által lekérdezhető táblagép minden gyereknél a szükséges alkalmazásokkal.
Nem tudom, említettem-e, hogy a délelőttös tanítónéni egyik szaktárgya az informatika…
