A 2014-es magyarországi országgyűlési képviselő-választásokon a részvételi arány 61,2 % volt, ami kb. 5 millió választót jelent.

A jelenleg ismert adatok szerint 977 424 szavazat érkezett a Jobbik országos listájára (és ugyanakkor nyilván a Jobbik egyéni jelöltjeire is), ez a szám azonban nem fejezi ki a Jobbik alapvető céljaival azonosuló állampolgárok számát, mivel

• a választástól távol maradók között is feltételezhető jelentős arányú szimpatizáns (ha ez a választáson részt vevőkhöz hasonlóan 20%, akkor az kb. 600 ezer főt jelent);
  
  
• ehhez jönnek még az erdélyi és egyéb külföldi radikálisok voksai (20-25 ezer fő);
  
  
• fenyegetőek a választójoggal ma még nem rendelkező 15-18 évesek világnézeti irányultságát firtató kutatások adatai (nehezen becsülhető).

Ha ezen felül sorra megnevezzük a Jobbik világnézeti komponenseit (magyarok és idegenek, nemzet- és országgyarapítás, szorgosak és dologtalanok, a szexuális másság megítélése, nyugati vagy keleti orientáció, az államadósság kezelése, stb.), akkor megállapíthatjuk, hogy azok egy része ugyanúgy jelen van különösen a kormányoldal keresztény függelékében (amely olyannyira önálló formáció, hogy egyszerűen nem rendelkezik semmiféle arculati elemmel: színvilággal, logóval, betűtípussal), de vezető pártjában is. Sőt, a mindennapi tapasztalat azt mutatja, hogy a „baloldal” híveiben is egyértelműen megtalálhatók ezek a „nyomelemek”.

Végül felteszek még egy kérdést, amely nem szervesen kapcsolódik a jelen bejegyzéshez, ezért meglehet, hogy később önálló gondolatkísérletként részletesebben visszatérek rá. A kérdés így hangzik: Vajon annak ismeretében, amit ma tudunk, ugyan miféle hozadéka volt annak a lépésnek, hogy Gyurcsány Ferenc és hívei mintegy három éve kiléptek az MSZP frakciójából és új pártot alapítottak?