Ide másolom a témában mostanáig váltott hozzászólásokat:

Franci1969 2011.02.10. 12:19:02
a napokban ezzel találtam szembe magamat:
első versszak: 9a/9b/9a/9a/9b
második: 9a/9b/10a/8a/9b
harmadik: 9a/8b/10a/9a/10b
negyedik: 9a/8b/8a/8a/8b

tehát minden versszak 5 soros, rímképlete abaab, viszont a szótagszámok nem következetesek.

mit javasolnál egy fordítónak?
maradjon az eredetinél, vagy *javítsa meg* a szótagszámot - mondjuk mindenhol 9-re?
-------------------------------------------------------------

Talpas 2011-02-11 08:55:14
Küldöm a munkaverziómat *
* A bejegyzésben található linkről érhető el (Lobra)
-------------------------------------------------------------

M.Katalin 2011-02-11 11:49:23
Kedves Talpas, látva a versed, csak gratulálni tudok! Belefogtam én is, de azt hiszem, beletörik a bicskám! Azért leírom az első strófát. Kérlek benneteket, ne kíméljetek, mert fontos lenne számomra!

Ross által adott instrukciók: minden sor 10.szótagszámú, ABAAB,ritmusképlet

Rőt fák közé két ösvény vezet,
Ám csak egyikre tettem a lábam,
Sokáig állam: Amíg csak lehet,
Szemmel követtem, s lám, elvezetett,
Azután eltűnt a bokorágyban.

Majdnem kész a második strófa is,de még dogozom rajta.
-------------------------------------------------------------

Talpas 2011-02-11 12:01:20
Szia Kati! Abból tudok kiindulni, ahogy én írtam: Minden versszakot külön egységnek vettem, de előtte az egész verset próbáltam megérteni, és azt az üzenetet továbbítani az enyémben.

Amikor versszakonként írod, szerintem a legjobb megoldás, ha mindig az éppen aktuális egyet (és a következőbe való érkezést) figyeled, de nem a betűk szerinti szöveget, hanem csak a tartalmát, mert csak így adhatsz új köntöst a versednek..
-------------------------------------------------------------

Ross 2011-02-11 12:01:20
Katalin: Az ide leírt első versszak-verziód alapján abszolút semmi okod nincsen a feladás gondolatával foglalkozni, sőt! Biztos, hogy a teljes megoldás is jó minőségű lesz. Ne feledd, hogy maga az ötlet is Tőled származik! :)

Az általam javasolt egységesen 10 szótagos megoldás csak egyike a lehetőségeknek. Mivel az első sorod 9 szótagosra sikerült, nyugodtan választhatod akár azt egységesnek, akár váltogathatod is; bár az egymással rímelő sorok (szakaszonként a három ''a'' és a két ''b'') jobb, ha azonos hosszúságúak.
-------------------------------------------------------------

M.Katalin 2011-02-11 12:22:42
Kedves Talpas!
Köszönöm a segítőkészséged! Igyekszem csak a mondanivalóra koncentrálni, de mivel fordításról van szó, nekem elég nehezen megy, hogy megmaradjon a lefordított változat. Így is belenyúltam a ragozásba! A Te változatod nagyon tetszik, gratulálok!
-------------------------------------------------------------

Talpas 2011-02-11 12:24:57
Köszönöm, és várom a te változatodat:)

köszönöm a linket és a szép magyar fordítást.
szokás szerint az után olvastam el, hogy elkészültem egyfajta saját változattal :))

a harmadik versszakra volt egy jó ötletem, de egyelőre el kellett vetnem:
"De hisz’ egymást szülik az utak" - más lett helyette, ami nekem nem annyira tetszik, de a rímek, stb, stb.

a szótagszám tekintetében a 9-et tartottam végig.

@Franci1969: Kár lenne, ha nem sikerülne megtartanod azt a nagyon szép és kifejező sort... Úgy értettem a leírtakból, hogy van egy saját változatod: ugye megismerhetjük? Még egy Poet-es versíró barátunk szállt be a játékba és a "színfalak mögött" készíti a szövegét, két szakaszt már közzétett. Biztos, hogy az enyém a hétvége alatt szintén elkészül.

nagyon friss és frappáns Talpas megoldása, nekem helyenként még több is van benne, mint az eredetiben :)

mind a négy versszak megvan, rímképlet rendben, szótagszám rendben, és ez a helyzte nagyon nehéz, mert azt hinném már készen van, de még nem tenném közzé, mert a harmadik versszak negyedik sora most így néz ki:
"De hisz’ az út az útból fakadt!"

és az amit fentebb írtam ugyanerre a sorra, az nekem is jobban tetszik :))
de hát... borul az egész versszak...
még alszom rá egyet én is.
hétfőig.

Ismét egyéb helyekről átvett kommentek következnek:

Talpas 2011-02-12 11:39:02
Elolvastam, és biztos nagyon pontos, de nekem az utolsó versszak valamiért nem tetszik. Visszahoztad az elejéről a rímet, de szerintem nem indokolt. Neked van olyan szókincsed, hogy kiváltsd ezeket a sorvégeket, akkor is, ha szigorúan ragaszkodsz az eredeti tartalmához.
A ketté ágazott - ...ott rímpárról van szó, és ha jól emlékszem a ''keskeny'' is szerepel mindkét versszakban.
A két középsőben a ''hát'' szó ismétlődését vettem még észre.
Bocs az őszinteségi rohamért, de hozzászoktattál a jóhoz, és én is ezt várom fordított esetben.
Ha az volt a terved, hogy visszaadd a legjobban az eredeti szöveget, akkor nem szóltam, mert biztos így a legjobb, én mindezt csak úgy írom, mint egy olvasó, aki nem tud a versed eredetéről semmit.
-----------------------------------------------------------------------
Ross 2011-02-12 11:47:07
Köszi az észrevételeket, sorban végigmegyek rajtuk és meggondolom, hogyan javítható. Végül is erről szól a közös feladat-megoldásoknak ez a nagyon fontos szakasza. Most tehát megpróbálom jobbítani, majd rátérek a megoldásod tüzetes átnézésére.
-----------------------------------------------------------------------
Talpas 2011-02-12 11:57:15
Az enyémről az jutott eszembe, hogy talán a Ross-féle gondolatot hiányoltam a tiedből.
Tudom, hogy neked nehezebb, mert te pontosan érted az eredetit is, de talán elvonatkoztatva jobb lenne. Ez megint csak akkor érvényes, ha nem a teljesen pontos fordítás volt a célod.
-----------------------------------------------------------------------
Ross 2011-02-12 12:04:42
Hát igen, a műfordítás - különösen a verseké - mindig kompromisszum sok minden, de első sorban a forma megtartása és a tartalom visszaadása között. Ami engem illet, inkább alkalmazok helyettesítő, közelítő megoldásokat a tartalomban, miközben igyekszem a formai jegyeket a végsőkig megtartani. Az biztos viszont, hogy a kettőnk verziója közül a tartalmat az enyém követi jobban, de ehhez nem kellett az angol szöveg, hiszen a Hárs Ernő-féle fordítás nagyon jól visszaadta a tartalmat.

Az ismert helyre feltöltöttem a javaslataidat követve átírt verziót.

"Talpas" feltöltött verziójához első közelítésben az alábbiakat fűzném:

A szövegedet először a fő vesszőparipám, a ritmus szempontjából nézem meg. Az első versszakbant a „fülem” majdnem tökéletes trocheusos sorokat hall (tá-ti-tá-ti...). Hogy valóban azokká váljanak, kis javítás kell a negyedik sorban és a „b” rímképletű sorokat meg kell kurtítani egy-egy szótaggal, így:

Kereszteződéshez tart a lábam.
Erdőm csalfa ipszilonba ért.
Mennyi vonzó, izgatott talány van
Két vöröslő, tág látóhatárban,
De csak egyik hozhat várt babért.

A következő versszak azonban hallhatóan nem időmértékes, hanem ütemhangsúlyos. Ha majd kiderül, hogy a többi is ilyen, és csak az első lóg ki, akkor valamit az elsővel kell csinálni. Nos, a második versszakban az öt sor közül négy szépen elválasztható 5+5 szótagra, de a harmadik sajnos nem, és nincs is ötletem, mert a rím miatt nagyon jó ott a „szemenszedett”... A szerzőnek kell lépnie.

A harmadik versszakban az első sornál érzem ugyanazt a döccenést, mint a második versszak középső soránál; rajta kívül a többi szépen tagolható 5+5 szótagra.

A negyedikben kis átalakítással előállítható az első versszakhoz hasonló trocheus alapú séma, talán így:

Ha egyszer egy ősz meséjét hallod,
Ki haladva bár, eltévedett
Ott, hol az út ipszilonba hajlott,
Bár választható volt még a bal-jobb,
Járatlanon járt-kelt, lépkedett.

Ezen a ponton egyelőre megszakítanám az elemzést, mert a szerzőnek kell állást foglalnia valamelyik megoldás mellett.

@Lobra: szóval a ritmusképlet is kötött?

időközben eléggé átírtam a negyedik versszakot, mert ugyan az első változat igen tetszetős lett (hm, legalábbis nekem tetszett), de hiába, ha az eredetiben nincs benne.... ;)
legalábbis én így látom.

íme az első változat:

Sóhajjal mondom majd, homlokom
Ráncos, sok-sok év már mögöttem:
Válaszúton álltam egykoron,
s csupán ennyi lesz az indokom.
A kihívás talált meg engem.

továbbá nem tetszett az sem, hogy az első sor vége áthajlik a másodikba, mert az eredeti versre ez nem jellemző.

hm, de béna vagyok... pont az első és második soroknál mégiscsak.
hm.

@Franci1969: Nem kötött a ritmusképlet, csak az a fontos, hogy végig a versen egységes legyen. Ha megnézzük az alább látható negyedik versszakodat, abban az "a" rímelő sorokban is szinte végig tökéletes trocheusokat érzek, de a "b" sorokban nem. Meg talán ha a jövőben "mondom majd", akkor inkább "sok-sok év lesz mögöttem". Viszont az elmesélés miatt meg inkább "ennyi volt az indokom", már persze ha jól értem a mondandót. Vagy ez a versszak íródott át végül? És ugye a többit még nem küldted el?

@Lobra: igen, ezt írtam át, és nem, a többit nem küldtem még el.
:)
most a harmadikat csiszolom, az utak születése kifejezés miatt.

@Lobra: egyébként a volt/lesz/van jellegű megjegyzéseid ülnek.
a "sok-sok év MÁR mögöttem"
esetében egyébként úgy értettem (volna), hogy "sok-sok év VAN MÁR mögöttem"
:)

utólag olvasva, a vers első felében sok lett nálam a ragrím :( - ezért szinte agyonüti a második felét :(
sajnálom, de ezzel még kéne kezdenem valamit azt hiszem.

Ross-nál nagyon tetszik a "tar bozót" mint kép és sok más, hangulatot alátámasztó elem.
az utak egymásból következését én ebben a változatban nem találtam...

M. Katalin változata kifejezetten a Hárs Ernő fordítására támaszkodik.

Néhány észrevétel következik "M.Katalin" műfordítási verziójához:

Szinte teljes mértékben visszaadja az eredeti vers tartalmát; ahol talán mégsem, arra térek ki először. A kezdő szakaszban „Ám csak egyikre tettem a lábam” bizonyos értelmezésben azt sugallhatja, mintha valóban el is indultam volna az egyiken, holott a negyedik sorban kiderül, hogy csak „szemmel követtem...” Apró átalakítással: „Ám csak egyikre tehettem lábam” minden kétség eloszlatható lenne.

Ugyanebből következik: a második szakaszban „... a másikra tértem át...” megfogalmazás is azt sejteti, mintha néhány lépést azért tettél volna az elsőn. Itt is egyértelműbb lehet „... a másikon indultam ...” vagy „...a másikat választom”, ha maradunk a nyelvtanilag jelen időnél. Még egy rímtechnikai javaslat: az „igen” rímhívó szónak picivel jobban megfelelne a negyedik sor végén a „... semmiben” végződés, nem rontva az értelmet.

A harmadik szakasz elejéről elhagynám a „S...” szócskát, nélküle is ugyanaz a tartalom, de lágyabb és jobban mondható. Nem igazán érzem a beiktatott „óh, én” szerepét; itt talán elég lehetne egyszerűen „Az elsőt inkább ...” vagy „Az első ösvényt...” . Az „útba út vonul” kifejezés első próbálkozásra nem könnyen értelmezhető, csak az eredeti vers alapján lehet kikövetkeztetni, miről lehet szó; de erre most nem tudnék jobb megoldást javasolni. A negyedik versszak teljesen korrekt.

Az ütemhangsúlyos ritmust végig nagyjából egységesnek érzem, és az egyetlen kifogásolt helyet kivéve a rímelésben sem találok hibát.

jelenleg az első versszakra 2, a másodikra 1, a harmadikra 3, a negyedikre 2 változatom van :)

@Franci1969: Megsejtettem valamit... Kiraktam ugyan a verziódat, de még nem kezdtem el cincálni. Bármikor jelezd, ha valamit le szeretnél cserélni.

@Lobra: ennyire rossz ?
:))

@Franci1969: A következő versszakokból raknám össze a verziódat:

ELSŐ: Minden kétséget kizáróan a második verzió a jobb. MÁSODIK: Különbség csak az utolsó sorban van, de szerintem az utolsó sornak másképp kellene hangoznia. Úgyhogy eldöntetlen. HARMADIK: Csak az első verzióra jellemző, hogy nem azonosak a rímek mind az öt sorban. Számomra ez dönt mellette. NEGYEDIK: A második verziót tartom jobbnak. ÖSSZEOLVASVA: Megáll így a négy szakasz egymás után. Vagyis:

A lomb hullt, erdőbe vitt lábam,
s az út kétfelé vált előttem.
Magányomban ott hosszan vártam
s figyeltem én a tiszafásban,
magam kétfelé nem vehettem.

Az egyik szép volt, s szép a másik.
És emez hívogatott jobban.
Olybá tűnt, lépteimre vágyik,
bár a cipőm egyformán vásik
x x x x x x x x x x x x x x x x

Roppanó, friss levelek alatt
két irányban sima földkéreg,
s az egyik út nélkülem maradt.
De hisz' az út az útból fakadt!
S nem is hittem, hogy visszatérek.

Sok-sok év múltán elmesélem,
akkor, s ott az út elágazott,
majd mély sóhaj szakad fel bennem:
a járatlan út felé mentem,
s ez volt, mi engem idehozott.

Egy sort tehát pótolni kellene - és mindez csak javaslat.

az olvasók kedvéért: Lobra hozzászólásának előzménye az volt, hogy én átküldtem neki mind a négy versszakra a javaslataimat.

@Lobra: köszönöm a figyelmedet és alaposságodat.
mondanám a hozzátennivalóimat...

első vsz:
ez az, amiben maradéktalanul egyetértünk.
megjegyezném azért, hogy tiszafa természetesen nincs a versben és ráadásul nem is hullat afféle klasszikus lombot, de egyrészt (szőke indok...) milyen hangulatos ;), másrészt a yellowwood egy bizonyos fafajta (nem, nem tiszafa), de úgy vélem lehet ilyen áthallás az eredeti versben is. akár.

második vsz:
a dobban (mint béna rím?) miatt gondolod így? kicsit tanácstalan vagyok...

harmadik vsz:
amíg nem hívtad fel a figyelmemet, nem vettem észre, hogy a többi változatban szinte egymással rímelő sorvégek lettek, tehát az abaab helyett aaaaa, ez pedig elég kellemetlen :(
egyetlen gondom a "roppanó"-val van. nem tartom a szót férfi szájába illőnek. nekem egy saláta jut eszembe, recept... valahogy nem férfias.
férfi olvasók?
Lobra, más javaslataim a 3. vsz. 1. sorára:
"Hajnalban, friss levelek alatt"
illetve
"El nem korhadt levelek alatt"

az azért kár, hogy az "egymást szülik az utak" kimarad ezek szerint.... :(((

negyedik vsz:
azt írod, a második jobb, de a harmadikat másoltad ide :)))
a három közül szerintem is ez a jobb, amit idemásoltál. ezt tartanám meg.

@Franci1969: Köszi a bevezető kiegészítést, jogos.

A második versszak utolsó sora szerintem nincs igazán megoldva, de nem a "dobban" miatt, azzal nincs baj, inkább a választás mindkét módja döccen egy kicsit:
- "AKÁR ezen, VAGY azon" ez így szerintem nem párja egymásnak, de ugyanakkor
- "akár itt ÉS akár ott" itt meg az "és" tűnik feleslegesnek, megtorpantónak.

A harmadik versszakodban semmi gond a "roppanó"-val, de a változataid közül a "Hajnalban, ..." kezdetű van a legközelebb az eredetihez.

A negyedikkel kapcsolatban: igazad van, nem a másodikat, hanem valóban a harmadikat tartom a legjobbnak, amit odamásoltam.

@Lobra:
első vsz.: ok.

második:az utolsó sor a 9 szótag miatt ilyen fura.
az akár valóban nem párja a vagynak :)))
hm, hm.

harmadik:szóval, a roppanó nem túl nőies?
érdekes.
de akkor már inkább a hajnalban. :)
egyébként átnéztem, az a változat, amiben "szülnek az utak", annak a rímképlete mégsem aaaaa, hanem a kívánatos abaab.
hm?

negyedik: ok.

@Franci1969: Akkor szüret! Azt a sor kell megoldani még, és utána lecserélem a véglegesre.

no, a második versszakra itt egy harmadik (?) változat:

Az egyik szép volt, s szép a másik.
És emez jobban hívogatott.
Olybá tűnt, lépteimre vágyik,
bár a cipőm egyformán vásik
s mindkét út egyformán mutatott.

hm...
a "mutat" - kinéz valahogyan értelemben.
nem tudom, nem zavaró-e?
kissé régies...

@Lobra: időközben felraktam a véglegesnek szánt változatot, a "tudod-hova" helyre.

@Franci1969: Köszönöm, áthoztam ide is a "tudod-honnan" helyről. :)

@Lobra: ismét időközben....
találtam a neten egy másikat .)
Robert Frost: Járatlan út
2008. júl. 10. 17:01 - írta coppelia

Szétvált az út a sárga erdőn
De kár, hogy kétfelé nem mehetek! -,
Sokáig álltam, elmerengőn,
És néztem az egyiket ott, ahol eltűnt
A bozótban, ahogy kanyart vetett.

De a másikon indultam tovább,
Tán vonzóbb volt, nem is tudom,
Magas füve épp tapodásra várt;
Bár nagyjából ugyanannyi láb
Járt rajta, mint a másik uton,

Úgy nyúltak el aznap délelőtt
A tiszta avarban mind a ketten.
Hadd járjam végig ezt előbb!
De habár azt mondtam, visszajövök,
A visszatérést nem hihettem.

Ha kérdeznek majd, ezt felelem,
Sóhajtva, sok-sok év után:
Az út az erdőn kétfelé ment –
A kevésbé járt tetszett nekem,
És így lett mind ami lett, talán.

(Imreh András fordítása)

@Franci1969: Köszi, hogy megkerested. A tartalmat rendben visszaadja, egyes rímei viszont (gondolom, egyetértünk) meglehetősen... hm... mondjuk sajátosak.

Még nem tekintem lezártnak a témát, mert egyes észrevételeim még a levegőben lógnak.

@Lobra: a keresés egy ismerősöm érdeme, aki szintén szeretne egy változattal előállni.

Imreh András változata sokat mond, mesél, kényelmes és az eredeti tartalom értelmezési lehetőségeit visszaadva jól körüljárja a témát.

a forma tekintetében: mind a rímek, mind a szótagszám mondjuk talán így: lazán követi az eredeti felállást.

szerintem az írás, a mondanivaló szelleme a lényeg, ezért (valahol érzem, nincs igazam) kár a ritmushoz ragaszkodni. Már csak azért is, mert - úgy vélem - más a magyar vérmérséklet, mint az angol (vagy csak emberről van szó?) Szóval vannak gondjaim...

@dudás sándor: Örülök, hogy ellátogattál hozzánk. Természetesen kezeld a "kihívást" úgy, ahogyan a legjobbnak látod. Ha van az angol szövegnek egyáltalán ritmusa (valamiféle bizonyára van), akkor attól egy jobb ritmus érdekében természetesen térj el. Őszintén kiváncsian várom a megoldásodat, és természetesen beszéljük meg, ha bárhol elakadsz.