Vonakodva, de a magam szabta feltételeknek engedelmeskedve térek vissza egy korábbi bejegyzésemre, erre. Tisztább a helyzet, ha egy részét ide másolom:
"A racionális ember szerintem nem siránkozik az elkerülhetetlen fölött, hanem:
- legjobb tudása szerint igyekszik rá úgy felkészülni, hogy közben a lehető legtöbbet tart meg a saját alapelveiből, értékrendjéből;
- sajnálom, de ez a véleményem: tartózkodik az antihatékony aláírás-kampányoktól, fáklyásmenetektől, ideológiai piknikektől stb.;
- nagyvonalúan megadja a hatalomra kerülőknek azt az esélyt, hogy minden előzményt elfelejtve megkezdhessék a mindennapos kormányzást – hátha, akár a felismert külső kényszerek hatása alatt, váratlanul jó irányba fordulnak a dolgok."
Nos, az első kettőt - a folyamatos jellegük miatt is - továbbra is követem. A harmadikról azt mondhatom, hogy a derűlátó feltételezésemet semmi nem látszik alátámasztani, sőt... Ez a fajta országlás és a demokratikus állam működésének ilyen felfogása az értékrendem, elveim és ízlésem ellen való. Attól tartok ráadásul, hogy ennek rögzítésével sietnem kell, mert esély van arra, hogy a hasonló netes magánnaplók tartalma is "hivatalos" vizsgálat tárgyává válik - ha ugyan máris nem vált...
