Sir Walter Raleigh alábbi rövid versének magyarításával próbálkozunk meg ezúttal. Hosszas kereséssel egy "hivatalos" Tóth Judit-fordítást találtunk, az szerepel itt.
What is our life? A play of passion. Mi is a lét? Érzelmes színdarab.
Our mirth the music of division.
Our mothers' wombs the tiring houses be,
Where we are dressed for this short Comedy.
Heaven the judicious sharp spectator is,
That sits and marks still who doth act amiss.
Our graves, that hide us from the searching sun,
Are like drawn curtains when the play is done.
Thus march we playing to our latest rest;
Only we die in earnest, that's no jest.
A kedv: közzene, olykor elmarad.
Az anyaméh: öltözõ, hol hiányos
Jelmezt húzunk a gyors komédiához.
Bíránk, közönségünk a kerek ég,
Jegyzi, hogy ki nem tudja a szerepét.
A sír, amely egykor majd eltemet,
A függöny; zárókép után lemegy.
Sorunk a sír felé mókázva lábol,
S a legvégén - meghalunk igazából.
Az egyes amatőr szerzők próbálkozásai alább láthatók:
Franci1969 wormblad Mi lenne éltünk? Zajos színdarab. Életünk? Egy színdarab csupán, TH (1) TH (2) Mi az élet? Színjáték csupán. Mi az élet? Cirkuszi játék. Lobra (1) Lobra (2) Színház az élet, drámák színtere, Cirkusz az élet, olcsó átverés,
Kacagásra idő alig akad.
Anyánk méhe felruházta testünk
Díszlet, s kellék minden körülöttünk
Szigorú az ég, fentről bírál minket
Figyel, s jegyzi mind hibás tetteinket.
Mint függöny a színt a közönségtől,
A sír takar el a Nap hevétől.
Játszunk, a színdarab töretlen,
Tény, hogy a finálé kegyetlen.
Kis zenés betét a boldogság.
Mit e bolondozáshoz viselünk,
Anyánk méhében kaptuk jelmezünk.
Játékunk fentről is követik rég,
Jegyzet készül, ha bárki hibát vét.
Sírba lépünk mind a mű legvégén,
Sötét függöny, bár a napba néznénk.
A szövegkönyv: víg pörgés lefelé,
A befejező sor a halálé.
Vidámság - zenés szünet talán.
Anyáink méhe a kis öltöző,
Hol jelmezt ölt a színre készülő.
Számon van tartva minden szereplő,
Jegyzi az Úr, ha bárki bakot lő.
Sírunk, mely a nap elől rejteget,
Függöny, mely végül darabot temet.
Így vonulunk nyughelyünkre - játszva;
Csak halálunk a valódi dráma.
Vidámságunk - zenés szünetkék.
Anyuci méhe a kis öltöző,
Hol maszkot fest a színre készülő.
A Jóistenke rosszpontot bevés,
Ha elhajítva célt téveszt a kés.
Sír véd a nap sugarai ellen,
Finálé végén függöny se lebben.
Elrötyögünk nyughelyünkig - játszva;
Pacskert feldobni - az tényleg dráma.
A ritka vígság kurta közzene.
Az anyaméh az óvó öltöző,
Hol jelmezt ölt a színre készülő.
Figyel az Úr a színjáték alatt,
S húz egy rovást, ha botlik a szavad.
Semmibe hullunk létünk alkonyán,
Mint függöny hull le finálé után.
Mókázó marsunk sír felé sorol;
Csak elmúlásunk halálos komoly.
Vidámságunk csak zenés átkötés.
Anyáink méhe a kis öltöző,
Hol maszkot fest a színre készülő.
Bíránk az Úr: egy rosszpontot bevés,
Ha elhajítva célt téveszt a kés.
A finálén a nagydob ritmusát
A sírra hulló földrög vette át.
Játszogatunk, mint nyüzsgő hangyaboly,
Csak a Nagy Kaszás szándéka komoly.
