Az alábbi fejtegetés egy pályázati kiírás sugallatára készült el, amely azt firtatta, milyennek látja a szerző önmagát – és esetleg másokat – kb. hat hónap múlva, 2010. április 29-én. További történeteket olvashatsz a jövőből a A Jövő Emlékei blogon.
A ross-satyr blog bejegyzései között nem szokott megjelenni politikai tartalmú szöveg, ez itt alighanem az egyetlen kivétel; ez sajnos most nem kerülhető el, amint az alábbiakból majd kiderül.
Sokan ismerik azt a történetet, hogy Pista bácsi néhány évtized leforgása alatt volt magyar, csehszlovák, szlovák, ismét magyar, ismét csehszlovák, szovjet, majd ukrán állampolgár, miközben ki sem mozdult fatornyos kis falujából valahol a jelenlegi hármas magyar-szlovák-ukrán határ közelében.
Nos, én Budapesten élek születésem óta, az öt idegenbe szakító egyetemi év kivételével, és eddig csupán egy népköztársaságnak és egy köztársaságnak voltam állampolgára. A hivatalos országnév csak ennyit változott ugyan, de mindenki tudja, hogy ez igazából ma már Abszurdisztán, amely – nem kell hinni a térképnek – bizony a Balkán közepén helyezkedik el. Hogy a jövőről is szó essék végre, egyesek újra feléledő rögeszméje szerint ugyanitt élve lehetek még egy alkotmányos monarchia állampolgáraként egy király alattvalója is, bár ez a legközelebbi hat hónap alatt talán még nem következik be.
A határnapként kitűzött április végi időpont nem esik messze a soros magyarországi rezsimváltás időpontjától, ezért óvatosan szövögetem az azt követő időszakra szóló terveimet. Foglalkozást már aligha változtatok, családi állapotom is megállapodottnak tűnik, új jövevény érkezéséről jövő április végéig nincs tudomásom.
Elhatározásom kb. két év óta érlelődik, és a lényege a következő: akármiféle szövegek hangzanak is el most előzetesen, minden rezsim megérdemli, hogy kapjon néhány hét esélyt, megméressék a gyakorlatban. Ezért a kitűzött határnapra minden függőben lévő ügyemet igyekszem elvarrni, minden szükséges papírt és a mindennapi élethez elengedhetetlen minden tárgyat karnyújtásnyi távolságon belülre összehordani, hogy szükség esetén nagyon rövid idő alatt egy kompakt úticsomag váljék belőlük.
Talán mégis kipróbálom, hogy van-e élet egy alkotmányos monarchiában is…