Folytatjuk a létező szocializmus korának krónikáját, egyik ipari fellegvárában megjelenő üzemi lap anyagaiban tallózva.
Az év vége közeledtével dolgozóinkat egyre jobban izgatja a tervteljesítés állása. Ehhez kapcsolódó kérdéseinkre ezen a héten Propag Andor, a gyár munkaverseny- és reklámügyi igazgatója válaszolt. – Milyen intézkedésekkel segítette a célkitűzéseket az Ön vezetése alatt álló igazgatóság? – Mint kedves dolgozóink előtt is ismert, kiemelt feladatunk és versenyvállalásunk a KGST "Harmónia" zenevezeték-program keretében a hangmintavételi és utánszabályozó állomások komplett berendezésének szállítása. Nos, az első három negyedévben mutatkozott némi lemaradás, de megkérték igazgatóságunkat, hogy – amint ez már korábban többször bevált – néhány használható ötlettel lendítsük fel a termelést. Első gondolatunk az volt, hogy szocialista szombatot szervezünk, és erre sor is került. Hadd számoljak be néhány fontos, a továbbiakra is irányt mutat tapasztalatunkról! – Halljuk! – Mindjárt előre bocsátom: a szocialista szombat gyári szintű teljesítmény-mutatója 143% volt! A meglepő eredmény okait elemezve, a következő magyarázatokat találtuk, nem szükségképpen fontossági sorrend szerint felsorolva: 1. Szombat lévén, a műszak hatórás volt. Feltehetőleg itt van a kifáradási határ, a normál műszakok további két órájában a lankadó dolgozó még azt a kevés jót is összezagyválja, amit az addigi hat órában megtermelt. 2. Mivel csak minden második dolgozó jött be, nem ért össze a szalag mellett a könyökük, ez is gyorsította a munkát. 3. Nem ragaszkodtunk ahhoz, hogy a dolgozók az ünnepi műszakot is megszokott munkahelyükön töltsék. Így például az adminisztrátor nődolgozók piackutatással és üzletkötéssel töltötték a délelőttöt, az üzemi konyha dolgozói, Hajdu elvtárs vezetésével, a harangöntő műhelyt választották, az éjjeliőrök meóztak, a beosztott ügyintézők fúrtak, stb. A káros beidegződésektől mentes friss munkaerő kapun belüli cirkulációja megtette pozitív hatását! – Hogyan fejlesztették tovább ezt a kezdeményezést? – Mivel a szocialista szombatot követő első normál munkanapon a teljesítmény ismét visszaesett a megszokott 84% körüli szintre, elodázhatatlanná vált az ünnepi munkarendszer kiterjesztése. Az elmaradást nem lehetett más módon behozni. Ezért tehát bevezettük a szita-szita pénteket. Itt már célfeladatokra összpontosítottunk. Kooperáló vállalattársunk hibájából ugyanis a hangolótekercsek csévetestének fröccsöntéséhez szükséges műanyag granulátum összekeverve érkezett, és ... – Elnézést, ez utóbbit talán egy kicsit kevésbé szakmai nyelven, ha lehet ... – Kérem, Nos, a mély hangok hangolásához tudvalevőleg nagyobb szemcsés, a magas hangokéhoz pedig kisebb szemcsenagyságú műanyagból olvasztjuk össze az öntőmasszát. Az anyagösszetétel természetesen teljesen azonos, de a raktári bevételezés a rendelési szám szerint történik, ezért a kétféle szemcsehalmaz elemeinek számosságát külön-külön kell megszámolni. Mivel a centrifugánk elromlott, háztartási szitákat kellett igénybe vennünk a válogatáshoz, amit a háziasszonyok készséggel el is végeztek. – És a férfiak? – Ők addig az elektronikus hangoló egységek nyomtatott áramköri lapjaira szitázták rá a szükséges azonosító adatokat. Sajnos, itt kicsit elszámítottuk magunkat. Túl sok volt a jelentkező – ami önmagában természetesen pozitív jelenség, és akár csak egynek is a visszautasítása politikai szempontból helytelen lett volna –, így elhatároztuk, hogy a lapokra a rajzszám mellett a kódszámot, a számlaszámot, a helyrajzi számot, az irányítószámot és a telefonszámot is felszitáztatjuk. Sajnos, emiatt magukat az áramköri fóliákat le kellett szedni, de ez is további munkáskezeknek adott hasznos feladatot! A teljesítmény pedig ismét meghaladta a 183%-ot! – Bizonyára nem álltak meg itt, jól gondolom? – A sikereken felbuzdulva egyöntetű örömmel fogadta dolgozó kollektívánk a szerelem-csütörtök megtartásának javaslatát. Ennek során két részleg: a hangszer-elemgyártó műhely és az M-szerelde mutathatta meg, mire képesek a munkásaik helyére alkalomszerűen beosztott gépkönyvelők, iparőrök és számlalikvidátorok. – Innen ugye már ... – Igen, innen valóban már csak egy lépés volt a dob-szerda bevezetése, amikor az üzemi óvoda óvónői és dadusai kaptak ünnepi lehetőséget a kábeldobok kicsomagolására, zsírtalanítására, a kábelek letekercselésére, méretre szabására, kifejtésére, csupaszítására, majd dobozokba dobálására. Voltak persze más munkasikerek is, de szerénytelenség volna mindent nagydobra verni, hiszen azzal nem fogsz verebet ... – Milyen tervek foglalkoztatják most, Propag elvtárs? – Teljessé szeretnénk tenni a rendszert, most gondolkodunk a húshagyó kedd és a centrum hétfő bevezetésének tervén. Sajnos, utóbbi kezdeményezés egy adminisztrációs félreértés folytán elég nagy akadályokba fog ütközni ... – Mi történt? – A "centrum" szót gépírónőnk két külön szóba írta, és ebbe belekötött az Alkoholellenes Liga. Többszöri levélváltásunk sem tisztázta eddig még minden kételyüket. – Összefoglalva tehát az eddigieket, végül is hogyan áll jelenleg a tervteljesítés? – Bízvást mondhatom, hogy elmaradásunk mértéke tovább nem növekedett, sőt, megvan a remény arra, hogy csökkenteni tudjuk. A legtöbb természetesen az Alkoholellenes Ligán múlik! – És tessék mondani, arra még nem gondoltak, hogy az elmaradásért vétkes személyeket erkölcsi, netán anyagi felelősségre vonják?
– Nézze, nekem már beosztásomnál fogva is szüntelenül keresnem kell az új, a haladás irányába mutató, első pillantásra néha talán meghökkentőnek tűnő ötleteket – de hogy valaki ennyire elrugaszkodjon a fantázia világába ...!
