A "Hangadó Híradó" szerkesztőségében izgatott zsibongás ült el, amikor a főszerkesztő, torkát megköszörülvén, nekilátott a Xilofongyárba kiküldött Tallós Róbert kolléga első cikke felolvasásának.
* * * * *
Mérleg
Mivel nemrég zártuk le az elmúlt gazdasági évet, munkatársaink sorra felkeresik a zeneipari ágazat vezető bázisait. Nem maradhatott ki a Xilofongyár sem, ahol a munkaverseny- és reklámügyek igazgatója, Propag Andor elvtárs állt a sajtó rendelkezésére.
– Kedves Propag elvtárs, kérem, értékelje a gyár elmúlt évi gazdálkodását!
– Abban a manapság ágazatunkban már kivételesnek mondható helyzetben vagyunk, hogy nem kell hivatkoznunk a kedvezőtlen külgazdasági helyzetre. Xilofonjaink ugyanis szinte kizárólag hazai alapanyagból készülnek; ami pedig külföldi értékesítési mutatóinkat illeti, sikerült megtakarítanunk a csomagolási, tartósítási, dokumentáció fordítási, szállítási és biztosítási költségek tetemes részét. Termékeinket ugyanis kizárólag idehaza dobjuk piacra; eredetileg "Exportból visszamaradt" feliratot terveztünk minősítésükre, de még ebből is sikerült a nyomdaköltségek csaknem felét megtakarítani. A végleges szöveg: "Visszamaradt."
– Érkezett-e xilofonjaikra minőségi kifogás?
– Egy darab sem! Pedig drukkoltunk kezdetben, vajon mit fog szólni a tisztelt vásárló közönség újfajta, monotonális xilofonjainkhoz – álszerénység volna elhallgatni, hogy az alapötlet tőlem származik –, de végül is kellemesen csalódtunk. Nem volt minőségi panasz. A felületes szemlélő erre persze azt mondaná, azért nem reklamáltak, mert a kutya se vette. Ez igaz ugyan, de ne hagyjuk figyelmen kívül, hogy egy termék nemcsak funkcionális, de esztétikai értékeket is megjelenít. Például a Ló utcai hangszerboltban Bründza Demeter segédkisegítő monotonális xilofonjainkból készített kompozícióval nyert kirakatrendező versenyt a "Zene zenét eszik" kerületi akciósorozatán.
– Hogyan érvényesültek a gyárban a módosított gazdasági szabályozók?
– Teljes béregyensúlyt sikerült megvalósítanunk: a kötbérek összege, melyekkel késedelmes szállításaink miatt a különböző megrendelőinknek tartoztunk, soha nem haladta meg a számunkra késve beszállító partnervállalatokkal szembeni kötbér-követeléseink összegét. Sikerült elérnünk azt is, hogy a megnövelt nyereségadó-százalék ellenére se vonjanak el több pénzt a Xilofongyártól: ez az évünk is veszteséges volt ugyanis. Március első napjaiban kell majd dolgozóinknak befizetniük a megszokottnak mondható, 5-6 napnak megfelelő veszteségrészesedést.
– És zokszó nélkül befizetik?
– Hát azért van a dologban egy kis suskus. A Kollektív Szerződés értelmében ugyanis nem részesedhet a vállalat éves termelési eredményéből az a dolgozó, aki a tárgyév december 31-én nincsen állományban. Ezért december 30-án formailag minden dolgozónkat áthelyezzük a Réztrombitagyárba, január 2-án pedig visszahelyezzük őket eredeti munkahelyükre.
– És addig nincs állományban levő dolgozója a gyárnak?
– Hogyne volna. E napokban gyárunkat a hasonló gondokkal küszködő Réztrombitagyár dolgozói népesítik be, persze szintén csak papíron. Veszteségeinket így mindannyiunk megbízható kezese és fejőstehene, az Állam egyenlíti ki.
– És mi várható a jövő évre?
– Volt egy gondunk: a fő szerelőcsarnokot hiteltartozásunk fejében át kellett adnunk az Első Magyar Kottabanknak. Ezért xilofonjainkat jövőre "Csináld magad" kivitelben, félkész formában összecsomagolva szereljük ki, természetesen felemelt áron. És itt jön igazán kapóra – lám, milyen előrelátóak voltunk – a monotonális xilofon: mivel minden lapka azonos hangot ad, az összeszerelés során történő esetleges összecserélésük nem jár hallható következményekkel.
Hát igen, tisztelt olvasóink, valahogy így kellene gondolkodni mindenütt, mint itt a Xilofongyárban: a nehézségeken nem siránkozni kell, hanem úrrá lenni, de legalábbis rugalmasan hozzájuk igazodni. Nem itt állna nemzetgazdaságunk, ha volna még vagy tíz ilyen gyárunk!"
* * * * *
– De sajnos, még vagy ezer ilyen van ... – tette le a kéziratot a főszerkesztő. – Na, mi a véleményetek?
– Kezdetnek talán elmenne, de nem kell a fiút elkapatni. Várjuk meg, milyen témát választ következő cikkéül. És biztassuk meg őt, hogy csak így tovább.
Ebben egyet is értettek, így e cikk kéziratát egyelőre egy mély fiókba tették. Kiszedésére máig sem került sor ...
