HTML

Satyrblog

Eredeti célom többek között amatőr alkotók szépirodalmi jellegű szövegeinek közreadása volt, ezek azonban egy bizonyos idő után az azóta megszűnt Faragóműhely nevű blogomba kerültek. Szerepelnek továbbá bevált kedvteléseim (labdarúgás, matematika, zene, nyelvek,...) köréből származó, remélhetően vitát is kiváltó bejegyzések, rövid aktuálpolitikai észrevételek. Ha úgy gondolod, hogy egy saját bejegyzésed jól illeszkedhet a blog jellemzőihez, a látogatók ízléséhez, küldd el a következő címre: miklos.varkonyi@gmail.com

Címkék

ady (1) ajovoemlekei (1) akadémia (1) alak art (1) állami támogatás (1) állatok (1) angol (15) átirat (1) ballada (1) britten (6) dalszöveg (15) divat (1) e.a.poe (1) életrajz (1) erotika (1) Európai Unió (1) felekezet (1) félrefordítás (1) felsőoktatás (1) finanszírozás (1) francia (1) frank zappa (1) futball (7) gól (1) győzelmi harsonák (1) hatod (1) hozzászólások (1) humor (24) ihlet (1) ingyenes (?) köznevelés (1) interjú (1) inverz (4) irónia (2) iskolakezdés (1) játékvezetés (3) jeszenyin (1) József Attila (1) kästner (1) képviselő (1) kipling (1) kivonat (1) klímakatasztrófa (1) könyvnap (1) kooperáció (9) környezet (1) koronavírus (3) korszerű tanszerek (1) Kozmosz (1) központozás (1) kritika (1) kultúra (6) leshelyzet (1) limerick (1) link (1) logika (1) madarak (1) magánkiadás (1) matek (1) matematika (1) mentőakciók (1) műbírálat (4) műfordítás (29) musical (1) német (3) népfelkelés (1) női BL (1) nyelvtan (1) nyereség (1) nyitási propaganda (1) orosz (1) ötvenhatos villamos (1) óvatosság (1) párbeszéd (1) philip sidney (1) poet (1) póker (1) politika (25) próza (1) radikalizmus (1) rejtvény (1) rezsidolgok (1) robert frost (1) ross satyr (18) sorozat (1) spanyol futball (1) sport (1) suzanne vega (2) szabálykönyv (1) szatíra (21) színház (1) szóhasználat (1) szonett (5) szonettkoszorú (1) szövegalkotás (1) szövegminőség (1) tankötelezettség (1) tanulmány (23) televízió (1) tender (1) tennyson (1) tesztelés (1) UEFA (1) újév (1) ujjgyakorlatok (12) üres struktúra (1) választás (5) vallás (1) valószínűségszámítás (1) VAR (1) vegyes rímképlet (1) vers (36) versenykiírás (1) videóasszisztens (1) videóklip (1) vita (6) western (1) xilofongyár (12) zene (9) zöldségek (1) Címkefelhő

Friss topikok

  • Lobra: Most 2022. március elseje van, 19:00 óra, és a megfelelő kijelző azt mutatja, hogy ezt a bejegyzés... (2022.03.01. 19:02) A Duna-kanyar gyöngyszeme
  • Lobra: A tény, hogy a közel kétezer megnyitás következtében rettentő sok, több mint 80 észrevétel özönlöt... (2022.02.09. 02:17) Néhány szubjektív mondat a vagyonokról
  • Lobra: A rezsiköltség-megtakarításokat végső soron a fogyasztónak kell megfizetnie például azért, mert a ... (2022.02.06. 12:47) Rezsigazdálkodás - korábban és jelenleg
  • Lobra: Köztudott, hogy az ez évi férfi labdarúgó Európa-bajnoki döntő meccseinek egyik helyszíne Budapest... (2021.04.08. 19:59) Reszkess, koronavírus!
  • Ross Satyr: Az EU az egyes tagországokra bízza a döntést, vagyis elkerülhetetlen egy sokoldalú egyeztetés, ame... (2019.04.30. 11:59) Óraátállítás

Linkblog

Műalkotó és műkritikus

2020.04.24. 14:15 Lobra

Természetesen az a gyakoribb eset, hogy a fenti két összefüggő, de lényegében eltérő irodalmi műfaj képviselői nem azonos személyek. A gazdag múlt ugyanakkor tartalmaz olyan egybeeséseket, amikor egy és ugyanaz a személy, ugyanabban a műfajban, olykor műveket alkotott, máskor meg mások műveiről alkotott véleményt, recenziót, kritikát. Ha meggondoljuk, az irodalmi paródia egyetlen műalkotásban egyesíti mindkettőt. Alább felidézek egy olyan esetet, amikor közzétettem egy virtuális fórumon egy versrészletet, de semmiféle véleménynyilvánítás nem érkezett hozzá; ekkor elhatároztam, hogy komoly álarcot magamra erőszakolva szabályos kritikai észrevételt írok róla. Megjegyzendő, hogy az itt látható szöveg Ross Satyr "Ujjgyakorlatok" című kötetében szereplő azonos című, jóval hosszabb vers részlete. Következzék tehát először a mű, utána a recenzió.

Derbi

Hórihorgas, meglett zsoké,
eleped egy pincérlányért.
Páncélinge még csak oké,
de mért visel borbélytányért?
Verseny előtt joggal kérded,
hogy lovasa meghibbant-e,
elnézve a pókos térdet …
"Egyes számmal: Rocinante!"

derbi_2.jpgRugós lábú csodatáltos,
széna helyett érmet zabál.
Aki hajtja, sokat áldoz:
nem tiltja a versenyszabály.
Pénzérmével tűzbe hozod,
és ha jelet ad a starter,
ő csak ring: a pálya mozog.
"Kettes számmal: Angol Parker!"

derbi_3.jpgGyilkos arcú, púpos zsoké,
billeg fején koronája;
szeme mint a bolondoké:
paripáját nem találja.
Miközben egy jegyet kiad,
szól a kasszás megriadva:
"Technikai okok miatt
a négyes szám nincs kiadva!"

Összenőve tudatunkban
a hajó a kapitánnyal,
ám e szép ló egyedül van:
versenypályán maga szárnyal.
Tintát iszik, ürít verset,
rajtgépbe áll ímmel-ámmal,
repülőrajt – vajon nyerhet?
"Pegazus a hatos számmal!"

A kritikuspalánta beszól

A fenti szöveg recenzálásának feladatát afféle vizsgafeladatként kaptam. Célom, hogy lehetőleg hasznos impulzusokat adjak vele az igazi szerkesztőknek. Ezért előfordulhat, hogy a szöveg terjengősebb lesz a megszokottnál.

derbi_1.jpgA cím talányosságát feloldandó, nem röstelltem a fáradságot és kis utánjárással megszereztem a hivatkozott kötetet, ahol a vers teljes szövege szerepel, még nyolc strófával. Mindössze két további ló szerepel bennük: Caligula császáré és Károly walesi hercegé. Itt merül fel az első hiányérzet: no nem a lovak számában (lóerőben), hanem hogy a szöveg kilencvenhat sora alkalmat adhatott volna a derbi helyszínének, emberi szereplőinek, társadalmi környezetének felvillantására. Hiányoznak a koktélruhás, virágos kalapos hölgyek; a szürke zsakettes, szürke cilinderes urak, nyakukban binokulárral; a megfejthetetlen kézjelekkel kommunikáló bukmékerek; a tolongás a kasszák körül. Egy gentleman természetesen nem fogadni jár ide: a pénzkereset ilyen módja távol áll tőle, ő megmarad az osztalékszelvények nyesegetése és a tisztességes tőzsdei spekuláció talaján.

De nem jobb a helyzet a lovak bemutatásában sem. A szerző mintha kívülről és felülről, talán az indítótoronyból (vagy magas lóról) láttatná őket a futam indítása előtti percekben; csak a pompát, csillogást látjuk. Nem tér ki a felkészülés áldozatos, néha fájdalmas napjaira, heteire. A lovakból ezzel csak egy keskeny szeletet mutat, pedig biztosan bővülnének az olvasó ismeretei, ha jobban rájuk láthatna úgyszólván alulnézetből is.

Különös fogás, hogy (a teljes szövegben is) utolsó résztvevőként a Pegazus szerepel. Ez a ló ebben a környezetben úgyszólván duplafenekű: fikció a fikción belül. Mintha egy oldalvágást irányozna az önmagát is „ásatag kövületként” jellemző szerző a jóval kötetlenebb versformákat kedvelő társai felé: lám, nekem ezúttal is sikerült ritmust és rímet vinni a szövegbe. De ha már a fikció talajára merészkedett, miért nem szerepel a túros hátú közös ló, az ajándékló, az élemedett korú rövidlátó zsoké, aki fordítva ül a lovon, stb.?

Egyelőre nem rendelkezem sem az elfogadás, sem az elvetés jogával; remélem viszont, hogy szerkesztő társaim felhasználhatják a fenti szempontjaimat.

P.S. A fenti szöveg természetesen vicc. Őszintén tisztelem a valódi szerkesztők munkáját, a „recenzió” egyikük ellen sem irányul. Remélem, nem sértek írott szabályt vagy etikai normát azzal, hogy a saját szövegemet szőrözöm -- Lobra

Szólj hozzá!

Címkék: vers tanulmány ujjgyakorlatok műbírálat

A bejegyzés trackback címe:

https://ross-satyr.blog.hu/api/trackback/id/tr3215637974

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása