A Matáv RT alkalmazottjaként olyan munkakört töltöttem be a 90-es évek elején és közepén, ahol szoros figyelemmel kísérhettem a privatizációs pályázatot kísérő tevékenységeket; innen származnak bizonyos alábbi ismereteim.
Napjainkban gyakran jelennek meg elvileg hasonló tartalmú cikkcímek önmagukat ellenzékinek valló médiatermékek hasábjain: “Hambalgó Dömötör ismét elnyert egy 12 milliárdos közbeszerzési pályázatot”. Meglátja ezt egy önmagát szintén ellenzékinek valló átlagos olvasó, és vajon mi fut végig a fejében? Mégpedig akkora erővel, hogy azon nyomban kommentárt is ír a közzétett cikk alá: “Na tessék, már megint ez a semmire kellő oligarcha gazdagodik 12 milliárddal, a mi pénzünkből!”
Valójában természetesen szó sincs ilyesmiről. A számadat mindössze azt jelzi, hogy Hambalgó Dömötör cége a specifikált munkát az általa megjelölt 12 milliárd forintos összegért hajlandó elvégezni, vagyis tevékenysége során összesen nagyjából ilyen összegű számlát nyújt be a megbízóhoz. Vegyünk sorra néhány változatot először arra, hogy mivel rendelkezhet ez a cégtulajdonos, kezdjük a számára legkedvezőbbel.
Hambalgó úr cégének egyrészt teljes összegében, elkölthető készpénzben rendelkezésére áll a megjelölt összeg, egyetlen forintját sem szánja a versenykiírásban, illetve saját ajánlatában megjelölttől eltérő célra, és mindaddig nélkülözni képes ezt az összeget, amíg címére a megbízó eljuttatja a részszámlákon jelölt összegeket. Másrészt a saját cége rendelkezik a lebonyolításhoz szükséges munkaerővel, berendezésekkel, szellemi tőkével (például szoftverek), jogi támogatással, szabadidővel, stb. Máshogy fogalmazva ez azt jelenti, hogy a feladat elvégzéséhez sem bankhitelt nem kell felvennie, sem alvállalkozókat nem kell szerződtetnie vagy társvállalkozókkal összefognia; megtakaríthatja tehát a kamatfizetést, és nem kell plusz összegeket biztosítania az alvállalkozók nyereségére. Tovább csökkentheti kiadásait, ha a feladat elvégzésére a megbízó speciális kedvezményeket (adók, illetékek, jutalékok, stb.) nyújt.
Ahhoz, hogy Hambalgó úr cégének ezzel foglalkozó munkatársai egy ésszerű vállalási összeget jelölhessenek meg, sokrétű munkát kell végezniük. Természetesen adniuk kell egy becslést a feladat végrehajtása során várhatóan felmerülő kiadásokra; ez az alap. Igyekezniük kell emellett kipuhatolni, milyen árat tartana elfogadhatónak a megbízó, és azt is, hogy versenytársai várhatóan mekkora összeget jelölnek meg a saját ajánlatukban. Nyilván hasznos figyelembe venniük, hogy hasonló tartalmú korábbi pályázatok során mekkora vállalkozási összegek bizonyultak egyrészt esélyesnek, másrészt elfogadható nyereségrátát biztosítónak; akár maguk voltak a fővállalkozók, akár más hazai vagy akár nemzetközi cégek. Fontos részletkérdés, hogy a megbízó mekkora nyereségrátát tarthat elfogadhatónak a vállalkozó számára.
Ha a Hambalgó cég mindenre odafigyelve azt számolja ki, hogy a feladat végrehajtása a számára 10 milliárdba kerülne, akkor jó szívvel jelölheti meg ajánlati összegként a 12 milliárd forintot, akkor is, ha a 20% mértékű nyereség természetesen túlzottnak tűnik. Csakhogy ebből az elméleti 2 milliárdos nyereségből kell majd kifizetnie a társasági nyereségadót és számos illetéket, járulékot; esetleg kénytelen áthidaló hitelösszegeket felvenni ideiglenes likviditási zavar esetén. Ha az ő pályázatuk nyer, akkor a részletes végrehajtási szabályozásokat amúgy is egy szigorú szerződés rögzíti majd, pontosabb számadatokkal.
Mi látszik tehát logikusnak, ha valaki – amint kezdetkor feltételeztük – azt olvassa, hogy “Hambalgó Dömötör ismét elnyert egy 12 milliárdos közbeszerzési pályázatot”? Szerintem az, hogy a látható összeget nyugodtan ossza el tízzel, ha azt szeretné tudni, hogy ha minden kedvező, mennyit nyer a cég a tevékenység végrehajtásával.