Satyrblog

Felül kell vizsgálnom a nagy társadalmi fecsegő felület, a Facebook általam való használatát. Szembe kell állítanom a használat előnyeit és hátrányait. Többféle szempont merül fel, megpróbálom jellemezni őket.

A Facebook közlési felület, többek között szépirodalmi indíttatású szövegek is elhelyezhetők rajta. Előnye (?), hogy nincsen semmiféle előválogatás az ilyen szövegek között; a trágár, vagy más szempontok miatt tiltott egyedi szavak automatikus felismerését és az abból eredő szintén automatikus szankciókat nem tekintem annak. Használtam is hosszú időn át a felületet ilyen célra, és szépen kialakult egy olyan, hat-nyolc fős társaság, amely a reagálások szerint rokonszenvvel fogadta az ilyen közléseimet. Neveket is említhetnék, de félek, hogy kihagynék valakit. Az ő lemorzsolódásuk, elvesztésük egyértelmű hátrány lenne a számomra, ha nem közölnék többé ilyen célú szövegeket. Szerencsére technikailag megoldható, hogy más felületek helyettesítsék a Facbookot, legfeljebb az elérés volna egy kicsivel nehézkesebb.

Azzal, hogy a felület nyílt, vagyis bárki használhatja gondolatai megosztására, sajnos természetszerűen romlott a szövegek nyelvhasználati, stiláris, logikai minősége. Sok évi tanulmányozásukból laikusként is fontos és általános jelenségek vonhatók le. Az például, hogy neves szerzőkre, médiaszereplőkre is fokozatosan kiterjed az eltűrhető tévedéseket is meghaladó lazaság, átgondolatlanság, sablon megoldások használata. Minden megfontolás nélkül használnak fel rég óta létező, konkrét egyedi jelentésű szavakat új fogalmak leírására: menekültet írnak és menekülőt értenek, albérletet írnak és bérletet értenek, bevándorlót írnak, és már fogalmuk sincs, kit értenek alatta. Ez pontosan az a jelenség, mint amikor a „szoba közepén álló, fából készült, négy lábú, székekkel körülvett bútordarab” definícióra az áll a megfejtésben, hogy „lesszabály”.

A kommentek hatalmas halmaza külön megfontolást érdemel. A reagálások egyértelműen nélkülözik a higgadt, tiszta logika jelenlétét: gyakorlatilag kizárólag pártpolitikai jellegűek, bennük az értelmi és érzelmi összetevők aránya rendkívül alacsony. Külön kasztot képeznek az állatfényképes közlések, a szellemességet nyomokban sem tartalmazó viccek (azért itt talán vannak kivételek), valamint a „nagy emberek nagy mondásai” jellegű közlések, sokszor alapvető fordítási tévedésekkel, érvénytelen általánosításokkal.

Ha lesznek reagálások, szívesen folytatom még.