Nem kedvelem, amikor „a mi oldalunkon” álló véleményformálók – és nem csupán amatőr blogfirkászok, de életvitelszerűen publicisztikával foglalkozó egyedek is – indulatból fogant, demagóg, szakszerűtlen, végig nem gondolt, a szükségszerű utánajárást nélkülöző, így végső soron megalapozatlanul is gyűlöletkeltő irományokkal zaklatják fel a még náluk is járatlanabb „mezei olvasót”. Volna elég ügy, amely bizonyítottan túllépett a törvényesség határán, amely többszörösen megszegi az írott jog taxatív tényállásait, ezeket kellene naponta a választókorú népesség orra alá dörgölni. Csak hát mennyivel vonzóbb az „oknyomozó, leleplező zsurnaliszta” szerepköre! Megpróbálok egy jellemző példát bemutatni, egyetlen mondatot idézve csak egy (persze fiktív) kattintásvadász cikkből, amilyenből nem naponta, hanem óránként születik egy.
„Kiszámoltuk, hogy Mutyinkó Levendel, akinek eredeti foglalkozása sírkőfaragó és szalmakalap-készítő, csak a 2023-as évben elnyert négy közbeszerzési tenderből (kékestetői sikló 36 milliárd, vésztői curling-stadion 14 milliárd, vénuszi űrsikló 78 milliárd, digitális kutyakozmetika-hálózat 44 milliárd forint) több mint 170 milliárd forinttal növelte a vagyonát.”
Valóban? Elég összeadni az elnyert tenderek végrehajtásáért megajánlott összegeket, az eredmény azonos lesz a vagyongyarapodás mértékével? Miért nem gondol ennek utána a szerző? Van fogalma a közbeszerzési folyamatról, a végrehajtás költségeiről, a keletkező gazdasági eredményt (nyereséget) terhelő pénzügyi kötelezettségekről, az elengedhetetlenül felvett hiteleket terhelő költségekről? Hogyan is volna, hiszen a magyar köznevelési rendszerben tanult… És persze a hasonló cikkeket kísérő felháborodott kommentek közé eldugott egy fecském ugyan mire megy?
