Satyrblog

Elháríthatatlan makacssággal közelednek a nagy téli ünnepek. A karácsonyi napokat inkább a családjával – vagy különböző családjaival –, az új év beköszöntét inkább a barátaival tölti az ember. De nem hagyják érintetlenül ezek a nemes napok az ember legjobb barátait, a kutyákat sem, amint ezt egy mondás állítja. Karácsonykor sok helyen ők sem maradnak ajándék nélkül, másutt ők maguk képezhetik az ajándékot a felnövekvő generáció képviselői számára. Korántsem ennyire felhőtlen azonban a kutyák számára Szilveszter éjszakája: a hangos ünneplés komoly megrázkódtatást jelenthet a számukra.

Számos további, a kutyákat érintő szólás közül megemletíhetjük azt a tévhitet, mely szerint „amelyik kutya ugat, az nem harap”. Önmaga megnyugtatására kiválóan alkalmas ez az ember számára, az állat azonban nem feltétlenül vesz tudomást a szólás igazáról. Vitathatatlan, hogy egyszerre aligha képes a szájszervét mindkét tevékenységre igénybe venni, bizonyos időeltolódást is figyelembe véve azonban már kevésbé megnyugtató a helyzet, lásd az „elfogy a kerítés” szituációt.

Amire azonban a tudatlan állat képtelen, azt intelligens gazdája játszva képes teljesíteni: artikulátlan, olykor veszett ugatásával a harapásnál is veszélyesebb sebeket képes ejteni a szerencsétlen hallatóság tagjain. Nem kevésbé lehet potenciálisan veszélyes az a verzió sem, amikor az ugatás írásban, a befogadás pedig olvasás által történik. A veszett csaholás messzire hallatszhat – az égig tudottan nem –, a karaván azonban halad.